Századok – 1968
Közlemények - Ságvári Ágnes: Diplomáciai iratok 1920-ból; Kun Béla kijuttatásáról Ausztriából Szovjetoroszországba. 562
568 SÁGVÁRI ÁGNES propaganda és diplomáciai tevékenység irányítója lett, s aki ebben a minőségében vezette a Kun Béla megmentéséért indított akciót.27 A mentési akció sikere nagyrészt azon múlt, tud-e a szovjet diplomácia olyan áthidaló megoldást javasolni, amely az osztrák és német kormány számára elfogadható anélkül, hogy a kérdés kapcsán nyílt politikai állásfoglalásra kényszerülnének. A problémának látszólag pusztán gyakorlati, valójában nagyonis eivi fontosságú megközelítése volt a legkedvezőbb útvonal kijelölése. Ez határozta meg a diplomáciai lépések irányát. Felmerült a légi úton történő szállítás lehetősége. Ez esetben Berlin Varsó érintésével jutottak volna a népbiztosok Szovjetoroszországba. A légi szállításnál azonban tartani lehetett attól, hogy útközben, főleg Lengyelország légiterében, a népbiztosok banditizmus áldozatául esnek. Másrészt a német kormánykörök is aggodalommal gondoltak rá, hogy a Tanácsköztársaság volt vezetőinek berlini megjelenése tüntetésekre adhat alkalmat. Legcélszerűbbnek — és főleg legkevésbé veszélyesnek — a vasúti szállítás tűnt. Az a javaslat, hogy a népbiztosok csatlakozzanak egy, az egyezmények értelmében útban levő hadifogoly szállítmányhoz, lehetőséget nyújtott arra, hogy Berlin megkerülésével jussanak el Stettin kikötőbe és onnan szovjet hajókon folytassák útjukat. Másrészt módot nyújtott arra, hogy az osztrák és német hatóságok az utazók személye fölött hallgatólagosan napirendre térhessenek. Az elképzelés realizálása még így is nem csekély diplomáciai bonyodalmakhoz vezetett.28 Az osztrák kormány helyzete ez ügyben egyértelmű volt: érdekében állt, hogy a sok belpolitikai gondot okozó probléma megoldódjék, a népbiztosok minél előbb hagyják el Ausztria területét. Ezzel az aktussal egyúttal alkalom nyílt arra, hogy Szovjetoroszország iránti semleges politikájának jelét adja. A német kormánynak, éppen ellenkezőleg, arról kellett döntenie: fogadja-e országa területén szabad emberként, sőt diplomáciai védettséggel a Magyar Tanácsköztársaság exponenseit, miközben a német munkásmozgalom vezéreit üldözi és mindent megtesz a bajor tanácskormány tagjainak kézrekerítésére és elítélésére. Miután azonban a szovjet kormány szemmel láthatóan nagy súlyt helyezett az ügy elintézésére, a német kormánynak pedig érdeke volt a szovjet kormánnyal a jóviszony fenntartása, nem zárkózott el a tárgyalások elől. Ez a kettősség jellemezte a Külügyi Hivatal magatartását. Kezdetben visszautasította az áprilisban közvetlenül,2 9 júniusban pedig osztrák közvetítéssel érkező szovjet kérést.3 0 Arra hivatkozott, hogy a területenkívüliség védelme alatt német forradalmárokat is hazacsempészhetnek. Többször is érdeklődött, nincs-e az utasok között Lewien, bajor kommunista vezető.3 1 27 Az egyezmény 3. §-a szerint többek között a „Misszióra a következő feladatok hárulnak: a hadifoglyok és a polgári fogvatartottak felügyeletével és általános érdekvédelmével kapcsolatos tevékenység, a szállítmányok összeállításával és azon ország határáig való kísérésével kapcsolatos tevékenység, amely ország területén a Misszió tevékenykedik. Végül: mindkét, tehát a moszkvai és berlini Misszió jogkört kapott, hogy futárok segítségével kapcsolatot tartson saját hazája megfelelő központi szerveivel. Dokumentü ... 3. köt. 15-17. 1. 28 Az alább közölt dokumentumaink bizonyára csak egy töredékét mutatják a kérdésről keletkezett okmányoknak, megbízható, teljes képet csak a szovjet diplomáciai iratok ismeretében alkothatnánk. 29 2. sz. dokumentum. 30 4. és 5. sz. dokumentum. 31 Max Lewien a müncheni Katonatanács tagja volt, aki a Bajor Tanácsköztársaság leverése után elmenekült.
