Századok – 1968

Közlemények - Az intervenciós cári hadsereg tisztjeinek és katonáinak rokonszenve 1849-ben a magyar szabadsághard iránt (r. l.) 558

KÖZLEMÉNYEK Az intervenciós eári hadsereg tisztjeinek és katonáinak rokonszenve 1849-ben a magyar szabadságharc iránt (Ujabb adalékok) Az a tény, hogy 1849-ben a cári hadsereg tisztjei és katonái körében meglehetősen nagy rokonszenv mutatkozott meg a magyar forradalom és szabadságharc iránt, már a felszabadulás előtt ismeretes volt. Részben már a múlt században jelentek meg a cári hadsereg egyes tagjainak visszaemlékezései, amelyek erről hírt adtak, így pl. M. D. Lihutyin: Feljegyzések az 1849-i magyarországi hadjáratról (Moszkva, 1876), vagy P. Alabin: Négy háború. Hadjárati feljegyzések (két kötetben, Szamara 1888), amelyek maguk is a rokonszenv álláspontján íródtak, vagy mások, amelyek csak regisztrálták ezt a rokonszenvet, mint Scserbatov 1899-ben megjelent Paszkievics-életrajza, vagy L. P. Miljanov: Magyarországi emlékek 1849-ből (Moszkva, 1889). Ezekről és egyéb esetekről már a magyar polgári történetírás is tudomást szerzett, részleteket közöltek a Történeti Szemlében, a Vasárnapi Újságban, hírlapokban. A Szovjetunióban R. A. Averbuch professzornő elmélyült kutatómunkával tárta fel a magyar ügy iránti rokonszenv számos megnyilvánulását. Eredményeiről a felszabadulás után a magyar olvasóközönség is tudomást szerezhetett. Két tanulmánya is jelent meg, amely az intervenciós hadseregen belül megmutatkozott együttérzésen túlmenően a korabeli haladó orosz közvélemény állásfoglalását is bemutatta, a cári intervenció egyértelmű éles elítélését. Az egyik tanulmánya: Visszhang. A XIX. század haladó orosz társadalma és az 1848—1849-es magyar forradalom (Bp. 1948, 27 1.), a másik: A magyar nép 1848 — 1849. évi függetlenségi harca és az orosz társadalom haladó erői (a Magyar—orosz történelmi kapcsolatok c. kötetben, Bp. 1956, 116 — 130. 1.). Elsősorban a hadseregen belül megmutatkozó jelenségeket tárgyalta Vajda R. Pál: Oroszok a magyar szabadságharcról. Adalékok a szabadságharc orosznyelvű bibliográfiájához (Bp. 1949, 82 1.). Két emlékirat az 1849. évi cári intervencióról (Bp. 1948, 171 1.) címen Scserbatov életrajzának vonatkozó részén kívül kiadták az egyik orosz katona, A. Fatyijev visszaemlékezéseit: Egy orosz katona elbeszélése az 1849. évi magyarországi hadjáratról címen. Nemrégiben V. G. Verzsbickij közölt újabb adalékokat a kérdéshez: Az orosz hadsereg haladó tisztjeinek és katonáinak együttérzése az 1848 — 1849. évi magyar forradalommal címen (Isztoricseszkij Arhiv 1962. 4. szám. 121 — 133. 1.). Az alábbiakban ennek a tanulmánynak, ill. szövegközlésnek a nyomán ismertetjük ezeket az adalékokat. A szerző által közölt dokumentumok mind a Központi Állami Hadtörténeti Levéltárból kerültek elő. A tábori ügyészség 1. osztályáról származó iratok arról tanúskodnak, hogy a Magyarországon tevékenykedő hadsereg soraiból sokan megszöktek, Magyarországról még tovább is mentek az örökös tartományokba, meg Poroszországba. Az egyik ügyirat 30 altiszt és közkatona szökéséről tudósít, mások egy-egy embernek a szökéséről. A szökevények közt akadt olyan is, aki átállt a magyar forradalmi hadsereg oldalára, mint Gablebar Abszamikov közlegény, akiről már eddig is tudtunk. De ugyanígy átállt a magyarok oldalára Ivan Bohnov és Danyil Fjodorov közlegény. Ugyancsak ismert volt, hogy a lengyel Rulikowski szintén átállt a magyar csapatokhoz. A közlemény 1. számú dokumentuma közli Paszkievics jelentését I. Miklóshoz 1849. augusztus 16 (28)-áról, amelyben beszámol Rulikowski elítéltetéséről és kivégzéséről. A jelentés szerint Rulikowski, aki a voznyeszenszki ulánus ezred zászlósa (kornétása) volt, s 1846 óta szolgált az orosz hadseregben, ekkor 22 éves volt, „múlt július hó 10-én, amikor takarmánybeszerzésre küldték ki Poroszló városkába két altiszttel és tíz közkatonával, onnan este elküldte az egyik ottani lakost a Tisza-Füred városka mellett előőrsön álló magyar tiszthez, hogy értesítse őt: meg kívánja adni magát, amiről az alacsonyabb rangúak nem tudtak. Ez a tiszt egy őrmester vezetése alatt 50 huszárt küldött Poroszlóba, akik 11-én reggel érkeztek oda, megtámadták az ulánusokat, akik akkor éppen az itatásról hozott zablátlan lovak mellett voltak a karikás cölöpnél.