Századok – 1968
Tanulmányok - Dolmányos István: A „Lex Apponyi” 484
530 DOLMÁNYOS ISTVÁN történő biztosítása azonban csak félmegoldást jelentett, mivel a törvény az államsegélyben nem részesülő iskolák számára is teljesíthetetlen nyelvi követelményeket írt elő. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 7 a törvény rendelkezéseinek megfelelően — nem azonnal, 1907-ben, hanem három évvel később szólította fel a román püspököket az 1907: XXVII. tc. 20. §-a nyelvi rendelkezéseinek végrehajtására, amikor az erre vonatkozó iskolafenntartói utasítást a nagyszebeni görög keleti érseki konzisztórium 1910. szept. 30-án kelt 11.410 számú körrendeletével valóban ki is adta.21 6 Mégis a gyakorlati végrehajtás során a helyi hatóságok több helyütt hamarabb zaklatták az iskolákat ezzel a feladattal. Hunyad vármegyében például már az 1906—1907-es tanévtől kezdve elvárták a községi iskolák tanítóitól, hogy minden tárgyat (ez még a törvény által jelzett mértéket is túlhaladta!) magyar nyelven tanítsanak, aminek természetesen nem tudtak eleget tenni.21 7 Hasonló törekvéssel találkozunk a szerb községi iskoláknál. ,,Az Apponyi-féle iskolai törvény óta és egyes tanfelügyelők túlbuzgósága miatt — írta a szerb iskolák életének egyik korabeli megfigyelője — a községi iskolákban teljesen magyar a tannyelv, ami a célt tekintve, hazafias szempontból nagyon jó, de pedagógiai szempontból nagy hiba."218 Általában a Lex Apponyi elfogadásakor és az után nagyon sokan azt hitték (s ez alól még a nemzetiségi papság és tanítóság jelentős részét sem vonhatjuk ki), hogy az új törvény azt jelenti, hogy a legfőbb tantárgyakat azonnal és minden iskolában magyarul kell tanítani. A törvények végrehajtásában mutatkozó türelmetlenséggel szemben a nemzetiségek később igyekeztek a törvény értelmezésével és felhasználásával védekezni. Ezt tette a román görög keleti egyház is 1910-ben kiadott körrendeletében, amelyben részletesen megmagyarázta a törvényből fakadó kötelezettségeket és felhívta a figyelmet arra, hogy a korábbi félreértésekkel szemben a számtant, történelmet, földrajzot és alkotmánytant ugyan a vallás-és közoktatásügyi miniszter által megállapított tanterv és óraszám szerint, kizárólag az általa engedélyezett tankönyvek és tanítási segédeszközök használatával kell tanítani, azonban nem magyarul, hanem románul 21 9 Az ilyen természetű túlhajtások lefaragása azonban nem változtathatott alapvetően a nemzetiségi iskolák helyzetén, mivel nyelvi tekintetben (a döntően nem magyar lakta területeket figyelembe véve) maga a törvény állította őket végrehajthatatlan feladat elé. A törvény alapján kiadott tanterv a nem magyar nyelvű felekezeti iskolák órarendjében aránytalanul nagy helyet (a heti 30 órából 13-at)22 0 biztosított a magyar nyelvnek, de még ennyi sem volt elegendő ahhoz, hogy az elemi népiskola négy évfolyamának elvégzése után a más anyanyelvű tanulók gondolataikat szóban és írásban magyarul ki tudják fejezni. A magyarosítási törekvések az oktatás mellett az oktatás adminisztrációját is érintették. Zomborban például arra kötelezték a szerb tanítókat, hogy hat naplót vezessenek: hármat magyarul és hármat szerbül.22 1 216 Barabás Endre: A magyar és román kultúrpolitika irányai. Jancsó Benedek emlékkönyv. Szerk. Asztalos Miklós. Bpest. 1931. 298—299. 1. 217 Az 1906. évi május 9-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. III. köt. 317. 1. 218 Dr. Juga Velemir: A magyar szent korona országaiban élő szerbek. Bpest. 1913. 237—238. 1. 219 Siculus: A romániai magyar kisebbség kulturális helyzete. Debrecen. 1938. 4— 7.1. 220 M agyari Piroska: I. m. 70. 1. 221 OL. M. E. 1910. XXXVII. 1318.
