Századok – 1968
Tanulmányok - Dolmányos István: A „Lex Apponyi” 484
524 DOLMÁNYOS ISTVÁN nak tiltatni, s a fenntartók köteleztetnek helyükbe okleveles és magyarul jól tudó tanítókat alkalmazni."194 Huny ad megye egyik jelentéséből kiderül, hogy korántsem vezetett a várt eredményre a tanítók egy csoportjának elcsapása, az iskolák egy részének bezárása és a tanulóknak az állami iskolákba történt átirányítása. ,,A fent idézett törvénycikk végrehajtása eszerint teljes kudarccal fog járni — állapította meg a Hunyad megyei törvényhatósági bizottság —, ha csak a magas kormány a törvény következtetéseit is le nem vonja. Mert nem elég a törvény szigora szerint a rossz iskolákat becsukni, avagy a képesítés nélküli tanító eltiltásával a tanítást beszüntetni, hanem a bezárt iskola helyére okleveles tanító küldendő . . . Ha sürgősen nem történik ez irányban valami, a vármegye tankötelezettjeinek fele nem fog iskolába járni, vagy nolensvolens meg kell engedni, hogy a régi rozzant és felszereletlen iskolák maradjanak fenn s tanítsanak továbbra is kellő képesítéssel nem bíró tanítók." Hozzátette még, hogy ,,a szép virágzásnak indult nagyobb állami iskolák is visszafejlődnek, mert a megszaporodott növendékek számára megfelelő számú tanítók nem küldetnek ki".195 Magától értetődik, hogy közben a görög keleti és görög katolikus román egyház és a román nemzeti mozgalom sem maradt tétlen. Szilágy vármegye közigazgatása jelentésében rámutatott, hogy bár „egyik legfontosabb állami érdekünk az állam nyelvének terjedése" . . . „mindent elkövet azon egyházi főhatóság, mely egyúttal nemzetiségi is csak hogy iskolája a törvény legelemibb követelményeinek eleget tegyen, hogy így saját nemzetiségét a magyarosodástól visszatartsa ..." A Szilágy megyei törvényhatósági bizottság mégis biztosította a kormányt, hogy a magyar nyelvhatáron épít iskolákat, ahol ezáltal — többek között — „a nemzetiségeknek a magyarságba beolvadására nyilvánuló hajlandóságát fokozni akarjuk".19 6 Apáthy Péternek, Nagy Küküllő vármegye főispánjának 1909. május 10-én a miniszterelnökség sajtóosztályának adott felvilágosítása is megerősíti, hogy nem tudták teljes mértékben megvalósítani a törvény előírásait, s egyetlen bölcsességük a korábban már fennállott iskolák egy csoportjának bezárása volt. Apáthy szerint „a román nemzetiségű iskolák nagyon sok kívánni valót hagynak fenn a szakszerűség, a tanítás iránya, különösen pedig a múlt évben (két évvel azelőtt — D. I.) alkotott iskolaügyi törvény rendelkezéseinek végrehajtása tekintetében. A törvényhatóság közigazgatási bizottsága ezt látva a legerélyesebb eszközökkel sietett a törvény rendelkezéseinek érvényt szerezni, minek eredménye az lett, hogy igen sok iskola a vallás- és közoktatásügyi minister úr ő nagyméltósága intézkedése folytán megintésben részesült, és szintén elég tekintélyes számú iskola bezáratott."197 A zaklatások következtében gyakran maguk az iskolafenntartók kérték az államosítást. „Kedvező jel továbbá — írta Szilágy megye főispánja —, hogy az oklevél nélküli tanítók hatósági eltávolítása után tiszta oláh ajkú községek is megteszik a kezdő lépéseket iskoláknak (sic — D. I.) államosítása érdekében."198 194 OL. M. E. 1909. XXXVII. 1227. 195 OL. M. E. 1909. XXXVII. 1689. 196 OL. M. E. 1910. XXXVII. 2444. 197 OL. M. E. 1909. V. 111. 198 OL. M. E. 1909. XXXVII. 1845.
