Századok – 1968
Tanulmányok - Dolmányos István: A „Lex Apponyi” 484
A „LEX APPONYI" 525 Mivel azonban a kormány nem részesítette megfelelő anyagi támogatásban az állami iskolákat, ezek alakítása helyenként újabb terheket rótt a lakosságra. Ezzel kapcsolatban állapította meg Fogaras vármegye közigazgatási bizottsága, hogy „amennyiben az állami el. iskolák szervezése elviselhetetlen anyagi hozzájárulásokhoz köttetik, s így az inkább kevesebbe kerülő községi elemi iskola szervezését kell a nép ellenállása dacára is majd hatósági kényszer útján felállítanunk, az esetben a népben az államra súlyosan kiható elkeseredés és ellenszenv fog felkeltetni, amely esetleg nyílt ellenállásba is könynyen kitörhet."199 A románlakta vidékek szinte kivétel nélkül komor hangú és általános ellenállásra utaló jelentéseitől bizonyos fokig eltértek a szászlakta területekről érkező helyzetjelentések. Itt ugyanis — a szász politika sajátosságai következtében — maguk a hatóságok sem akarták teljes mértékben végrehajtani a törvény utasításait. Kemény Ákos báró, Kisküküllő vármegye alispánja erre vonatkozólag igen érdekes és „bizalmas" jelzéssel ellátott kérelemmel fordult a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez és a belügyminiszterhez. Az Apponyinak szóló felirat a következőket hangoztatta: „Fontos politikai szempontok szólnak amellett, hogy Nagyméltóságod elé azon kérelemmel járuljak, miszerint említett tanítókkal szemben, de egyáltalán az egész megyei szász nemzetiséggel szemben is az új törvények szigorú végrehajtásától eltekinteni, illetve a törvénynek a szász nemzetiséggel szemben leendő kíméletes végrehajtása érdekében illetékes végrehajtói közegeit utasítani szíveskedjék. . . Ama indokok, melyek méltányossá teszik a törvénynek a szászokkal szemben való kíméletes végrehajtását azon magatartásból ítélhetők meg leginkább, melylyel a megyei szász nemzetiség a jelenkori magyar politikai iránnyal, annak országos és helyi tényezőivel szemben legutóbb tanúsított. Ugyanis a szász nemzetiség a folyó év elején a megye területén fekvő Nagy-Ekemező községben tartott népgyülésén egyhangúlag határozattá emelte azt, hogy a szászság a koalizált pártok vezérférfiaiból alakult kormányt támogatják, valamint a megyében előforduló bármilyen, különösen politikai mozgalmakban a magyarsághoz csatlakoznak. A szász nemzetiség eme tényén felül, e faj vezető emberei ígéretet tettek nekem az iránt, hogy jövőben is képviselőválasztások alkalmával a koalíció hivatalos jelöltjeit támogatni fogják, mi által biztosítékot nyertem aziránt, hogy egy esetleges román nemzetiségi jelölttel szemben ezen 55%-ban oláh nemzetiségű vármegyében a magyar jelölt többsége feltétlenül biztosíttatik. E körülmény figyelemre méltó magyar szempontból a jövőre nézve különösen annyiban, mert a koalizált pártok által tervezett választói jogkiterjesztés amúgy is a nemzetiségek lakta helyünk igen sok pontján az oláh nemzetiség javára billenti a politikai befolyás mérlegét."20 0 A belügyminiszter a maga részéről Apponyi figyelmébe .ajánlotta a főispán kérését. Â vallás- és közoktatásügyi miniszter 1907. szeptember 7-én kelt válaszában azt felelte, hogy a főispánt már értesítette, hogy „az 1907. évi XXVII. tcz. végrehajtása tekintetében kivételek statuálása éppen most, a törvény végrehajtásának első szakaszában nem volna célszerű, de erre szükség sincs, mert az 1907. évi XXVII. t. c. maga is megállapít bizonyos méltányossági eljárást, midőn a 28. §-ban, úgyszintén a 12. § utolsó bekezdésében átmeneti időt állapít meg, s megengedi, hogy a törvény életbeléptetésétől öt 196 OL. M. E. 1909. XXXVII. 1351. 200 P. I. Arch. В. M. ein. 1907/753 res. — 1907. júl. 26.
