Századok – 1968
Tanulmányok - Dolmányos István: A „Lex Apponyi” 484
520 DOLMÁNYOS ISTVÁN Apponyi apró engedményeivel kifogta a szelet Prohászka vitorlájából és így biztosította annak támogatását az összehasonlíthatatlanul fontosabb iskolatörvényekhez . Ezt az alapvető jelentőségű támogatást Apponyi a magyar néppárttól is megkapta, annak ellenére, hogy Molnár János16 8 és Zichy Ferdinánd16 9 alkalmatlankodtak a kormánynak. A magyar néppárt szlovák nyelvű lapja Apponyi érvelésének ismételgetésével igyekezett ellensúlyozni a javaslatok ellen irányuló nemzetiségi agitációt.17 0 A kormány rendelkezésére álló folyóiratok és a kormány céljait szolgáló röpiratok szintén síkraszálltak a javaslatok, illetve a törvények mellett. Maga Apponyi sem riadt vissza attól, hogy ezen az úton népszerűsítse saját javaslatait,17 1 de Návay Lajos is nagyobb tanulmányt tett közzé.17 2 A kormányhű szociológusok folyóirata „taktikus" ismertetőjében csupán a fizetésemelés té- , nyére összpontosította figyelmét.17 3 Ez az eljárás annál szánalmasabbnak hat, mert egy függetlenségi párti politikus frissen megjelent könyvében a Lex Apponyi méltatása során mindenki elolvashatta a következő, dicséretnek szánt mondatokat: „Meg vagyok győződve, hogy ha ezt a törvényt lelkiis- , meretes pontossággal végrehajtják, harmincz év múlva nem lesz Magyarországon férfi, aki ne értene magyarul."174 És alább: „Amely államban a nyelvbeli egységesség nincs meg, ott meg kell csinálni."17 5 Csakhogy ez a feladat összehasonlíthatatlanul nehezebb volt, mint ahogy azt Baloghy vagy Apponyi elképzelték. A törvény kidolgozása és elfogadtatása akciójuk legkönnyebb részének bizonyult. Hátra volt még a java: a törvény végrehajtása. V. A Lex Apponyi végrehajtása Minden törvény vagy rendelet történelmi értékelésénél nagy súllyal esik a latba, hogy miként hajtották végre. Ezt a körülményt a Lex Apponyinál is figyelembe kell venni. magyar nyelvű állami oktatást és az egyéb iskolatípusok soviniszta zaklatását. Ezért Apponyi megértően válaszolt Prohászkának. Kijelentette, hogy az állami iskolák alsóbb osztályaiban nem kíván nyelvi kényszert alkalmazni, és itt megengedte az anyanyelven folyó hitoktatást. (1908-ban ezt az engedélyt kiterjesztette a felső osztályokra, de kikötötte, hogy a fő hitelveket magyarul kell tanítani.) — Vö. Salacz Gábor: A katolikus egyház és a nemzetiségi kérdés a dualizmus korában. Kisebbségi Körlevél. VIII. évf. 1944. 209. 1. 168 Vö. Budapesti Hírlap, 1907. ápr. 5. 1.1. — „A népiskolai vita." 169 Ziehy Ferdinánd helyeselte a katolikus iskolák anyagi támogatását, de azt tartotta, hogy a törvény olyan nagy befolyást biztosít a kormánynak, hogy egy „keresztényellenes" vagy különösen egy „antikatolikus" kormány szinte meg tudja semmisíteni a felekezeti iskolákat. Krest'an, 1907. márc. 23. 2. 1. — „Zákonná predloha gr. Apponyiho." 170 Krest'an, 1907. jan. 19. 1—2. 1. — „O skole."— Itt említjük, hogy a kormány szubvencióját élvező „Nase Doba" 1907-ben hallgatással mellőzte az iskolatörvények ügyét. 171 Revue de Hongrie. 1908. márc. 69—82. 1. — Albert Apponyi: L'instruction primaire en Hongrie. 172 Uo. 1909. júl. 171 Magyar Társadalomtudományi Szemle, 1909. 611—612. 1. 174 Baloghy Ernő országgyűlési képviselő: A magyar nyelv és a választójogi reform. Bpest. 1908. 18. 1. 175 Uo. 32. 1.
