Századok – 1968
Tanulmányok - Dolmányos István: A „Lex Apponyi” 484
A „LEX APPONYI" 521 A törvények végrehajtását tartalmazó vallás- és közoktatásügyi miniszteri körrendeletek (1907. június 30., 1907. július 19.) szövegezése messzemenően számot vetett a nemzetiségi iskolafenntartók és a tanítók hangulatával. Elsősorban azt a gondolatot helyezte előtérbe, hogy a törvények olyan javadalmazást biztosítanak a pedagógusoknak, amely „a nyugati államokban fennálló, vagy legalább még a közelmúltban fennállott tanítói fizetések jó nagy részével összehasonlítva kiállja a versenyt". Ennek ellenére, a körrendeletek a törvényeknél és a miniszteri indokolásoknál sokkal erőteljesebb fogalmazással érzékeltették a törvények alapvető célját, azt, „hogy a nemzeti egység szükségszerű folyományaképp a magyar nyelv a haza minden polgára által elsajátíthatóvá tétessék!"17 6 Apponyi az 1907. évi összefoglaló jelentésében is eldicsekedett vele, hogy utasította a törvényhatósági bizottságokat: elvárja , buzgó közreműködésüket abban az irányban, hogy „a magyar nyelv ennek a törvénynek az erején kellő beosztás mellett, az anyanyelv elnyomása nélkül, rövid idő alatt közkincsévé válhasson a nemzet minden polgárának . . ."177 Ezek a formulák természetesen rugalmasak voltak („elsajátíthatóvá tétessék"), látszólag tapintattal kezelték a nemzetiségi nyelveket, azonban a nyelvi egységre (még hozzá rövid idő alatt végrehajtandó egységre) irányuló törekvés eleve kizárta a magyarországi népek nyelvi jogainak tiszteletbentartását és szükségszerűen feltételezte az erőszakos eljárást. A törvények beiktatása körül kibontakozott soviniszta uszítás, majd a végrehajtási utasításból félreérthetetlenül kiolvasható káros buzdítás hatására a helyi hatóságok lázas buzgalommal láttak hozzá a törvények érvényesítéséhez, illetve a későbbi időpontban érvénybe lépő cikkelyek által megkövetelt előkészítő munkálatokhoz. A vallás- és közoktatásügyi miniszternek azonban arra is volt gondja, hogy a tanfelügyelői hálózat kiterjesztésével külön is szorgalmazza és ellenőrizze az iskolák és a hatóságok tevékenységét. Amint évi jelentésében írta: „a hatékony ellenőrzés szempontjából kiterjesztem a hivatalos iskolalátogatásokat, különösen a nem magyar tanítási nyelvű iskolákban a magyar nyelv tanításának beható megfigyelése céljából. Ezért a kir. tanfelügyelőségekben negyven új segédtanfelügyelői állás szervezését vettem tervbe, s addig is, míg ez az 1908. évi költségvetés törvényerőre emelkedésével megvalósul, az 1876: XXVIII. tcz. 3. §-a alapján 35 miniszteri szakértő iskolalátogatót bíztam meg a nagyobb kiterjedésű tankerületekben iskolalátogatással."178 Az 1907: XXVII. tc. érvénybelépésének első gyakorlati következménye a nemzetiségi tanítók ellen irányuló, addig sohasem látott méretű fegyelmi hadjárat lett. A törvényhatóságok emberei és a tanfelügyelők szinte megszállták az iskolákat, nyomoztak a tanítók után, feltúrták az iskolák könyvtárát, irattárát.17 9 Csupán 1908-ban 181 elemi iskolai tanítót állítottak az illetékes közigazgatási hatóságok, vagy az egyházi hatóságok fegyelmi bizottságai elé. 18 0 E fegyelmi vizsgálatoknak csak egy része fejeződött be ebben az 176 Magyarországi Rendeletek Tára. 1907. Bpest. 1908. 1148. 1. — A körrendeletek az 1089—1292. lapokon találhatók. 177 A magyar királyi kormány 1907. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Bpest. 1909. 175. 1. 178 Uo. 159. 1. 179 Vö. Teodor Ne?: Oameni din Bihor. 1848—1918. Oradea. 1937. 391. 1. 180 A magyar királyi kormány 1908. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Bpest. 1909. 177. 1.
