Századok – 1968
Tanulmányok - Dolmányos István: A „Lex Apponyi” 484
512 DOLMÁNYOS ISTVÁN demokrata jelszavakkal némileg kendőzött) semmibevételével. A polgári radikálisok központi folyóirata 1907 elején már aggodalommal jegyzi fel Apponyi Albert egyik nyilatkozatát, amelyben megfenyegette a nemzetiségi iskolákat.143 A törvények beiktatása után pedig Cigány Zoltán tanulmánya több vonatkozásban élesen bírálta Apponyi politikáját. Kevesellte a fizetésemelést és felhívta a figyelmet arra az ellentmondásra, amely a fizetési minimum és az 1200 koronás fizetési minimumra vonatkozó régi függetlenségi párti követelés között mutatkozott. Cigány rámutatott, hogy az új törvény nem javít a krónikussá vált iskolahiányon: mintegy 650 000 gyermek elsősorban nem a tandíj, hanem az iskolahiány következtében nem tudott eleget tenni az iskolalátogatás kötelezettségének. A tanulmány határozottan bírálta a törvény mögött meghúzódó klerikális törekvéseket, a felekezeti iskoláknak adott anyagi és erkölcsi kedvezményeket. Lándzsát tört az iskolák államosítása mellett és szóvátette, hogy a felekezeti oktatás fenntartása egyszersmind konzerválja az osztatlan, egytanítós oktatást, a túlzsúfolt és vegyes tanmenetű iskolákat. Végül érdekes kísérletet tett a Lex Apponyi várható költségtöbbletének kiszámítására, s azt 14—15 millió koronára becsülte. Cigány Zoltán tanulmányában feltűnő, hogy egyáltalán nem tért ki a törvények nemzetiségpolitikai vonatkozásaira. Szemlátomást nem érzékelte, hogy amikor ettől a törvénytől kérte számon a teljes államosítást, formálisan egy platformra került a kormány szélsőségesen soviniszta ellenzékével. Ha ugyanis az akkori kormány hajtja végre az államosítást, ez menthetetlenül együtt járt volna a nemzetiségek nyelvének még kíméletlenebb üldözésével. E hallgatást nem lehet egyszerűen tájékozatlanságnak tekinteni, hiszen Cigány Zoltán akkor mellőzte a Lex Apponyi nemzetiségpolitikai problémáit, amikor az egész országot fellármázta az iskolatörvények körül kitört háborúskodás. Sajátságos doktrinér szemléletmód húzódik meg e mögött, amely a szűkebb értelemben vett társadalmi kérdéseken túl lebecsülte, vagy teljesen negligálta a nemzeti problémákat. S ebben a tekintetben Cigány Zoltán és Fényes Samu fejtegetései között eszmei rokonság mutatkozik. Cigány ugyan nem ment el a nemzeti sérelmek tagadásáig, de nem is tiltakozott a törvényben megtestesülő szigorúbb nemzeti elnyomás ellen, amivel ez a nacionalizmustól irtózó publicista objektíve a magyar nacionalizmusnak tett engedményt.144 A klerikalizmus problémájának egyoldalú és szinte kizárólagos hangsúlyozása jelentkezik a szociáldemokraták nyilatkozataiban is. Kunfi Zsigmondnak az volt a véleménye, hogy Apponyi „iskolai politikájának alapgondolata: az állam pénzével eltüntetni a felekezeti iskola külső hátramaradottságát és a felekezeti szellem bevitelével megszüntetni az állami iskola belső előrehaladottságát".14 5 Természetesen ez a törekvés is szerepet játszott a törvények megalkotásában, azonban az iskolatörvények magját mégis csak a nemzetiségi rendelkezések alkották. Kunfi nem magánvéleményét fejtette ki. Ez a 143 Huszadik Század, 1907. I. 168. 1. 144 Huszadik Század, 1908. II. 1—14. 1. — Cigány Zoltán: A felekezeti szellem erősödése a közoktatásban. Érdekes, hogy a következő évben a Huszadik Század másik tanulmányírója, Dr. Horváth József Lajos „Uj nemzetiségi politika" c. cikkében már helyesen látja az iskolatörvónyek nemzetiségpolitikai jelentőségét, s azt állapítja meg, hogy „semmi egyébre nem lesz alkalmas, mint a nemzetiségi béke újabb nehezen legyőzhető akadályának". 145 Huszadik Század 1908. II. 565. 1. — Kunfi Zsigmond: Az iskola Magyarországon. — Kunfi figyelmet érdemlő megállapítása, hogy az új törvények következtében az egyházi iskolák terheit túlnyomórészt már az állam vállalta magára.
