Századok – 1968
Tanulmányok - Dolmányos István: A „Lex Apponyi” 484
A „LEX APPONYI" 513 hozzáállás jellemezte a szociáldemokrata párt vezető funkcionáriusait is, sőt a párt utcai propagandája szintén így kezelte a Lex Apponyit.140 Ismeretes, hogy a szociáldemokrata bírálatok egyoldalúságát mindenekelőtt a nemzeti kérdés doktrinér kezelésére lehet visszavezetni. A II. Internacionálé eszmekörének megfelelően a magyar szociáldemokraták is sokszor nyilatkoztak olyan értelemben, hogy a szocializmus majd úgyis automatikusan és azonnal megoldja a nemzeti kérdést. Ezért nem látták szükségét, hogy nap mint nap erőteljes harcot folytassanak a nemzeti jogok megvédéséért, illetve a nemzeti elnyomás leleplezéséért. Ennek a körülménynek ismeretében is feltűnő, hogy a párt elméleti folyóirata éppen a Lex Apponyi elfogadásának évében hangoztatja: ,,A szociáldemokráciára nézve közömbös a magyarosodás kérdése . . ."147 Egy másik szociáldemokrata tanulmány ugyanebben az esztendőben és ugyanazon a helyen a következő eredményre jut: „Végeredményben tehát Magyarországon nincs külön magyar, vagy külön nemzetiségi burzsoázia, hanem a burzsoázia egységes, fajmagyar burzsoázia."14 8 Ez az okoskodás vezeti el a párt központi orgánumát a horvátok nyelvi jogainak teljes mellőzéséhez: ,,A horvát munkásság törekvéseinek a horvát nyelv érvényesüléséhez semmi közük, a nép helyzete pedig a horvát álláspont győzelmével nem változik, nem javul."14 9 A horvát polgári nacionalisták csakugyan eltúlozták a horvát nemzeti követelések esetleges kihatásait, ebben látták a társadalmi bajok csodaszerét, ez azonban nem szolgáltathatott okot arra, hogy a magyarországi szociáldemokraták lapja lekicsinyelje és a munkásmozgalom számára idegennek nyilvánítsa a nemzeti jogokért folytatott harcot. A nemzeti probléma iránti dogmatikus érzéketlenséget jól tükrözi az a mód, ahogy a Népszava követte és magyarázta a Lex Ajsponyi benyújtását, elfogadását. Első ízben február végén foglalkozott az iskolapolitika ügyével. Ez a cikk kevesellte a fizetésemelést és kifogásolta, hogy a törvény az új minimum érvény beléptetését csak 1910. június 30-tól tette kötelezővé. Nincs azonban szava a nemzetiségek ügyéről, és utalást sem találunk benne arra vonatkozólag, hogv a törvénynek valami köze van a nemzetiségpolitikához.150 A következő, áprilisban megjelent cikk a nemzetiségek ügyét ismét hallgatással mellőzte. Mindössze a klerikalizmus erősödésével és a tanítókép-146 Tarczai Lajos a szociáldemokrata párt 1908. nov. 16-i nagygyűlésén foglalkozott az iskolatörvényekkel. Bíráló észrevételei: „Nem építtetnek iskolákat ós nem gondoskodnak az ingyenes oktatásról, az iskolákat oda adták az egyháznak, a papságnak . . . A mai kormány politikájával nagyon összefér az, hogy az iskolákat átjátssza az egyháznak." Beszédében egyetlen szóval sem bélyegezte meg a törvényekben foglalt soviniszta rendelkezéseket. P. í. Arch. В. M. ein. 1908/580 res. 147 Szocializmus, 1906/7. 635. 1. — Bresztovszky Ernő: Adatok a nemzetiségi kérdéshez. A szerző elvileg nem ítéli el határozottan a magyarosítást. Azt fejtegeti, ha az erőszakos eszközök alkalmazása helyett a városokat fejlesztenék, akkor a városok jobban, természetesebben magyarosítanának. Nem arról van szó, hogy Bresztovszky csupán megkülönböztette az erőszakos magyarosítást a spontán asszimilációtól, hanem arról, hogy egész gondolatmenete a magyarosodás óhajtása irányába volt beállítva. 148 Szocializmus, 1906/7. 521. 1. — Dr. Rozvány Jenő: Szociáldemokrata párt és nemzetiségek. — A szerkesztőség jelezte, hogy több ponton nem ért egyet a szerzővel, azonban az idézett, nagy gyakorlati jelentőségű végkövetkeztetést nem tette bírálat tárgyává. Az azonosság tétele eleve lehetetlenné tette, hogy megfelelő bírálatot kapjon a magyar uralkodó osztályok részéről is folytatott (sőt hatalmi pozícióból űzött) soviniszta konkurrenciaharc. 149 Népszava, 1907. máj. 4. 2. 1. — „A horvát követelések." 150 Népszava, 1907. febr. 22. 1—2. 1. „A tanítók alamizsnája." 7 Századok 1968/3—4
