Századok – 1968
Tanulmányok - Dolmányos István: A „Lex Apponyi” 484
A „LEX APPONYI" 495 nemzetiségi iskolák pénzügyi alapjait, hogy ezzel könnyebben rákényszerítse ezeket a nemzetiségellenes feltételekhez kötött államsegély felvételére.4 5 Az új törvény értékelésénél figyelembe kell venni, hogy már az 1868: XXXVIII. te. 51. -a lehetővé tette a szegények teljes tandíjmentességét. Az 1907:XLV.tc. 32.§-a pedig az éves cselédek gyermekeinek beiratási díját és tandíját a munkaadó földbirtokosra hárította. Magyarországon az iskolák szélesebb körű látogatását akkor nem annyira a tandíj, mint inkább az iskolák hiánya, a gyermekek korai munkábaállítása, illetve a néptömegek jelentős részének nyomora gátolta. Kétségtelen azonban, hogy az egyházi iskolák tandíjmentességét a nemzetiségi politikusok demokratikus csoportja már korábban is követelte.4 6 Ezenkívül a magyar területek beiskolázása szempontjából sem volt közömbös a megmaradt tandíjkötelezettség.4 7 A kormánynak tehát anyagi engedményekkel meg kellett „fizetnie" az újabb nemzetiségellenes manővert. Az ingyenes oktatásról szóló törvény egyéb rendelkezéseivel is folytatta, kiegészítette az 1907. évi törvényeket. 7. §-ában elrendelte pl., hogy a nem állami elemi iskolákban is magyar nyelven kell kiállítani a bizonyítványokat (s csak mellékesen engedélyezte az iskolafenntartó nyelvén történő kiállítást). Feljogosította a tanfelügyelőket, hogy a nemzetiségi iskolák könyvtárait tetszésük szerint átkutassák és onnan a nekik nem tetsző könyveket eltávolítsák (l.§).48 A három ismertetett törvényből tulajdonképpen a legjelentősebb 1907: XXVII. tc. vált először Lex Apponyi néven ismertté. Az emlékirat-irodalom és a történeti feldolgozások azonban gyakran e megjelölés alá vonják mindkét 1907. évi vagy mindhárom 1907-1908. évi iskolapolitikai törvényt. A szóbanforgó törvények valóban egyetlen átgondolt nemzetiség- és iskolapolitikai akció összehangolt részei, amelyeket ezen kívül még a koalíciciós kormány léte és Apponyi személyes közreműködése is szoros egységbe fűz. Tanulmányunkban szintén ebben a szélesebb értelemben, az iskolatörvények gyűjtőfogalmaként használjuk a Lex Apponyi megnevezést. IV. A Lex Apponyi fogadtatása A Lex Apponyi szankcionálása szempontjából fontos volt az udvar véleménye. Ferenc József személyesen is foglalkozott a magyar iskolatörvényekkel. Andrássy Gyula belügyminiszter jegyezte fel naplójában, hogy az uralkodó elégedetlen volt a javaslatokkal. Nem hivatalos beszélgetés keretében azt mondotta, hogy a Lex Apponyit „a képviselőház bizottságaiban kivetkőztették mivoltából".49 Szavai azokra a módosításokra vonatkoztak, amelyek még kifejezettebben soviniszta irányzatot adtak a javaslatoknak. Ferenc József nyugtalanságát Ferenc Ferdinánd főherceg agitációja is táplálta, aki 45 Megítélésem szerint téves az a szemlélet, amely a kormány iskolapolitikájának fő vonalát az államsegélyek megvonásában, s nem az államsegélyes rendszer minél szélesebb körű kiépítésében látja. Vö. Gergely Ernő: A nemzetiségi politika Magyarországon a kiegyezéstől az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásáig. Jogtudományi Közlöny. XII. évf. (1957) 1—3. sz. 80. 1. 46 Slovensky Tyídennik, 1903. okt. 30. 3. 1. 47 Vö. a törvény hivatalos indokolásával: Az 1906. évi május 19-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának irományai. XXV. köt. Bpest. 1908. 183. 1. 48 Corpus Juris Hungarici 1908. Bpest. 1909. Szerk. Márkus Dezső. 1083—1092. 1. 49 Andrássy-napló. OL. Andrássy-család lt. Ifj. Andrássy Gyula iratai.
