Századok – 1968
Tanulmányok - Dolmányos István: A „Lex Apponyi” 484
494 DOLMÁNYOS ISTVÁN A törvény legjelentősebb és legnagyobb visszhangot keltett pontja a 19. §, amely utasítást adott arra, hogy ,,a nemmagyar tanítási nyelvű elemi iskolákban akár részesülnek állami segélyben, akár nem, a magyar nyelv a mindennapi tanfolyam valamennyi osztályában a vallás- és közoktatásügyi miniszter által a hitfelekezeti iskolafenntartó meghallgatásával megállapított tanterv szerint és kijelölt óraszámban oly mérvben tanítandók, hogy a nem-magyar anyanyelvű gyermek a IV. évfolyam bevégzésével gondolatait magyarul élőszóval és írásban érthetően ki tudja fejezni". A magyar nyelv köteles tárgyként való tanítását a nem állami elemi népiskolákban még az 1879: XVIII. te. vezette be. Azt azonban eddig nem határozták meg törvényes úton, hogy milyen eredménnyel történjék a tanítás. Fentebb említés történt arról, hogy a minisztertanács törölte a törvény első fogalmazásából azt a részt, amely azt kívánta, hogy a nem magyar nyelvű gyermek a negyedik évfolyam végeztével folyékonyan tudjon írni, olvasni, számolni magyarul. A most idézett paragrafust ennek pótlására állították be. Ezúttal elmaradt a számtan, de a magyar beszéd és írás folyékonyságának követelménye helyébe még mindig az érthetőség került, ami (nem vegyes lakosságú nemzetiségi területeken) csupán azt jelentette, hogy az egyik képtelenséget a másikkal váltották fel. Mindezeken túl a törvény szigorú fegyelmi szabályzattal sújtotta a nem állami népiskolák tanítóit. Erre Apponyi egyenesen büszke volt. A 22. § a következő cselekményeket sorolta a különösen fontos vétségek közé: ha a tanító nem engedélyezett tankönyveket használ, ha államellenes irányt követ: az állam alkotmánya, nemzeti jellege, egysége, különállása vagy területi épsége, továbbá az állam nyelvének törvényben meghatározott alkalmazása és az állam címere, jelvényei és zászlója ellen irányuló cselekedetet követ el, a hitfelekezetek vagy egyes osztályok ellen, a tulajdon vagy a házasság ellen „izgat", ha magán- vagy köztulajdon felosztásával „ámít". (Az utóbbi, forradalomellenes rendelkezések természetesen a nemzetiségi földbirtokosok és burzsoák érdekeit is szolgálták.) A kormány a törvény tárgyalásakor taktikájához híven a javaslat „szociálpolitikai" oldalával kérkedett. S hogy ezt jobban kihangsúlyozza, párhuzamosan egy másik javaslatot is beterjesztett „az állami elemi népiskolai tanítók illetményeinek szabályozásáról és az állami népiskolák helyi felügyeletéről". Ebben emelte a — magyar tanítási nyelvű — állami iskolák tanítóinak fizetését, de ugyanakkor a fentebb idézett szabályzathoz hasonlóan szigorította fegyelmi rendelkezéseiket. A javaslatokat áprilistól kezdődően tárgyalták és június 2-án iktatták be. Az állami tanítókról szóló törvényt az 1907: XXVI. tc., a nein állami elemi iskolák jogviszonyait rendező törvényt pedig az 1907: XXVII. tc. alakjában szentesítették.44 Tulajdonképpen az 1907. évi iskolatörvények kiegészítését jelentette „az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről" szóló 1908: XLVI. tc., amely minden elemi iskolában megszüntette a tandíjkötelezettséget. E sok vonatkozásban pozitív lépéssel a kormány azonban még jobban meg akarta gyengíteni a 44 Corpus Juris Hungarici 1907. Szerk. Márkus Dezső. Bpest. 1908. 367—394. 1. -— Az 1907: XXVII. tc. teljes román szövegét ld. Lazar Triteanu: Noua lege scolarö 1907. Sibiu.
