Századok – 1968
Tanulmányok - Dolmányos István: A „Lex Apponyi” 484
A „LEX APPONYI" 493 gyar nyelven is."4 2 Kimondja ezen kívül, hogy amennyiben az állam valamely községi vagy felekezeti iskola tanítói fizetéséhez 200 koronával vagy annál magasabb összegű államsegéllyel járul hozzá, akkor a tanító alkalmazása a vallás- és közoktatásügyi miniszter jóváhagyásától függ, vagyis ide tulajdonképpen ő nevezi ki a tanítót. A törvény más részeiben minden nem állami elemi népiskolára kiterjedő kötelezettségeket is felállított. Tehát olyan kikötéseket, amelyeket attól függetlenül kellett betartani, hogy az adott iskola államsegélyben részesül-e vagy sem. Ilyen módon az államsegély kétesértékű áldásaiból kimaradó nemzetiségi iskolák tanításába is beleszólt. „Minden iskola és minden tanító — hangzik a 17. § —, tekintet nélkül az iskola jellegére és arra, hogy államsegélyt élvez-e vagy sem, a gyermekek lelkében a magyar hazához való ragaszkodás szellemét és a magyar nemzethez való tartozás tudatát, valamint a valláserkölesös gondolkozást tartozik kifejteni és megerősíteni. Ennek a szempontnak az egész tanításban érvényesülnie kell; külső kifejezéseül minden iskolára, jelleg különbség nélkül, úgy a főbejárat fölött, mint megfelelő helyen a tantermekben Magyarország címere helyezendő el, a tantermekben a magyar történetből vett falitáblák alkalmazandók, nemzeti ünnepeken pedig az épületen magyar nemzeti címeres zászlók tűzendők ki. A jelvényeken kívül csak a törvényhatóság és község czímere és az iskola községi, illetőleg felekezeti jellegét törvényesen megállapított kitételekkel megjelölő magyar nyelvű külső felirat és a tantermekben az illető hitfelekezet egyházi főpásztorainak arczképei, vallási jelvények, valláskegyeleti képek és az oktatáshoz szükséges tanszerek alkalmazása van megengedve, melyek azonban idegen történeti vagy földrajzi vonatkozásokat nem tartalmazhatnak és csakis hazai készítmények. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a tárczája terhére gondoskodik arról, hogy az összes iskolák a magyar czímerrel és zászlóval, valamint az iskola-fenntartó hatóság meghallgatásával megállapítandó magyar történeti képekkel elláttassanak." Ez a rendelkezés egyértelmű volt a régi, nem magyar nyelvű iskolafeliratok erőszakos eltávolításával, a tansegédletek kicseréítetésével. A korábbi törvényeknél határozottabban szólította fel a tanítót, hogy a román, szlovák vagy szerb gyermekkel igyekezzék elhitetni, hogy nemzetisége — magyar. Fontos, s minden iskolatípusra vonatkozó intézkedést tartalmazott a 18. §, amely a Berzeviczy-javaslatnak megfelelően elrendelte, hogy „ha pedig a magyar anyanyelvűek száma a 20-at eléri, vagy az összes beírt növendékek 20%-át teszi: számukra a magyar nyelv mint tannyelv használandó . . . Minden oly népoktatási tanintézetekben azonban, amelyekben az állam nyelve van egyedül tanítási nyelvül bevezetve, ez az állapot többé meg nem változtatható. Az összes elemi népiskolák ismétlő tanfolyamában a tanítás nyelve magyar."43 42 Az 1906. évi május hó 19-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának irományai XII. köt. Bpest. 1907. 340. 1. — Tehát Barabás Endrének nincs igaza, amikor az államsegélyes és az államsegélyben nem részesülő iskolákat összekeverve azt állítja, hogy a Lex Apponyi csak a magyar nyelv és irodalom oktatását követelte magyarul. Ez a megállapítás csak az államsegélyben nem részesülő iskoláknál jogos. Vö. Barabás Endre: Az Apponyi-fóle törvény (1907. XXVII. t. е.), a Népszövetség és a romániai magyar kisebbség. Külügyi Szemle. VIII. évf. (1931), 3. (júliusi) szám. 332. 1. 43 Az ún. ismétlő iskolát az elemi iskola kötelező évfolyamait kijárt 12 ós 15 óv közötti gyermekek látogatták. Ez az iskolatípus több helyütt csak névleg létezett.
