Századok – 1968
Tanulmányok - Dolmányos István: A „Lex Apponyi” 484
490 DOLMÁNYOS ISTVÁN ez az állapota (nem szólva az összehasonlíthatatlanul kedvezőtlenebb helyzetben levő középiskolákról) a nemzetiségek számára nagyon is sérelmes volt, de a hatalomra jutott ellenzéki pártok sovinisztáinak szemében „magyar szempontból" mégis tűrhetetlennek látszott. A koalíciós kormány iskolapolitikai tevékenységének első szakaszában két, egymást bizonyos fokig keresztező tendencia figyelhető meg. A függetlenségi párt, de még a szövetséges pártok néhány csoportja is az „igazi sovén magyarok" pózában tetszeleg, és ahol csak módja van rá, igyekszik túllicitálni a régi, hatvanhetes kormányok nemzetiségellenes politikáját. Másrészt a hatalom polcán, felelős irányítóként józanabbul kellett mérlegelni a lehetőségeket; ebben az irányban befolyásolta a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tevékenységét a koalíció tényleges vezető pártja, a hatvanhetes alkotmánypárt is, amely lényegében a szabadelvű párti kormányok által kitaposott úton kívánt a nemzeti kérdésben tovább haladni. Tulajdonképpen még a hatvanhetesből lett újsütetű függetlenségi párti Apponyi Albertet is ahhoz a csoporthoz kell számítani, amely szélsőséges sovinizmusa ellenére vigyázott a fogalmazásra és nem rugaszkodott el annyira az adott körülmények talajáról (Apponyi sohasem írt volna olyan vigyázatlan cikket, mint államtitkára, Halász Ferenc). Természetesen ezek a különbségek csak finom árnyalati eltéréseket jelentettek. Az említett két tendencia közül néhány hét leforgása alatt a második kerekedett felül, vagyis a Tisza-gyalázó és darabont-faló koalíciós kormány ott folytatta, ahol amazok abbahagyták, legfeljebb néhány különösen erőszakos mozzanatot vitt bele a törvényhozásba, s főleg a végrehajtásba. Mire a javaslatot beterjesztették, a nemzetiségek a kultuszkormányzat mindennapos tevékenysége alapján már fogalmat alkothattak az új miniszter politikájáról. Erre a gyakorlati „aprómunkára" fényt vet a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium egyik, Apponyi aláírásával ellátott s Andrássy Gyula gróf belügyminiszterhez intézett 1906. december 20-i átirata. Apponyi „Bizalmas, saját kezeihez" jelzésű levelében a szlovák nemzeti mozgalom Pozsony megyei felélénküléséről panaszkodott, értesítette Andrássyt, hogy ezért megkezdte „a vármegye elhanyagolt népoktatási viszonyainak magyar nemzeti alapon leendő rendezését . . ." Az utóbbiról közölte, hogy „a nyelvhatárokon s a magyarságot fenyegető pontokon állami iskolák és állami óvodák szervezése iránt intézkedtem, s a nem állami elemi iskolák és azok tanítóinak működését szoros ellenőrzés alá veszem". Felkérte továbbá a belügyminisztert, hogy a nemzetiségi „izgatás" ellen saját hatáskörében is járjon el.37 Apponyi Albert a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium évi költségvetésével kapcsolatos szokásos főrendiházi vitát használta fel iskolapolitikai terveinek ismertetésére és készülő törvényjavaslatának bejelentésére. Eközben vigyázott arra, hogy a nyelvi asszimiláció helyett az érzelmi magyarosítás követelményét állítsa előtérbe.3 8 1907 februárjára a minisztériumban elkészült az iskolatörvények javaslatának első változata. Annak érdekében, hogy világosabban kitűnjék az Apponyi-féle javaslatok és az előző kormányok hasonló intézkedései és tervei közti kapcsolat, érdemes figyelmesen elolvasni Apponyi Albertnek négy évvel 37 P. I. Arch. A. XII. 2/1907/2. (Eredeti állag szerinti jellemzése: Igazságügyminisztérium Ein. Biz. 12. 1907.) 38 Az 1906. évi május hó 19-óre hirdetett országgyűlés főrendiházának naplója. I. köt. Bpest. 1907. 130. 1.
