Századok – 1968
Tanulmányok - Dolmányos István: A „Lex Apponyi” 484
A „LEX APPONYI" 491 később erről a kérdésről adott nyilatkozatát. 1910 elején — már a koalíciós kormány bukása után — Tisza István bírálatot gyakorolt a Lex Apponyi felett,39 amire a volt vallás- és közoktatásügyi miniszter nyilatkozattal válaszolt. Ebben elismerte, hogy átvette a Berzeviczy-javaslat több rendelkezését, de azzal védekezett: új elemet is vitt az iskolai törvényhozásba. „Ott vannak például, hogy csak azt említsem, azok a szakaszok, amelyek a felettes iskolai hatóságoknak az országellenes tényekben való bűnrészességére vonatkoznak és ezzel szemben minden módot megadnak a közoktatásügyi kormányzatnak arra, hogy a szélesebb területen elterjedt bajt gyökerében orvosolhassa." Megemlítette még, hogy a tanítóképzés kérdésével egy novelláris törvényjavaslatban foglalkozott, amely azonban „az ismert politikai események folytán nem jutott a pénzügyminiszterrel való tárgyalások stádiumánál tovább".4 0 Igaza volt Apponvinak, amikor hangsúlyozta javaslatai és a Tisza-kormány idején beterjesztett Berzeviczy-javaslat között megfigyelhető folytonosságot (erről azonban 1906 —1907-ben sokkal szerényebben emlékezett meg). ' Nyilatkozatának fontos és megjegyzésre érdemes része, hogy saját szellemi termékeként éppen a büntető szakaszokkal dicsekedett. Volt azonban — mint erre fentebb már utaltunk — egy másik örökség is, amelyről Apponyi még 1910-ben sem tett említést, s ez a darabontkormány hagyatéka. Az 1905. évi 70 000, 72 000 és 72 001 V. M. sz. magyarosító rendeletek még Lukács György miniszterségének idejéből származtak. Apponyi továbbra is érvényben hagyta őket. 1907. február 19-én Apponyi Albert a minisztertanács elé terjesztette „a nem-állami elemi iskolák jogviszonyairól" szóló törvényjavaslatát, a későbbi 1907: XXVII. törvénycikket. A minisztertanács alapos vita után néhány szövegrész törlésében egyezett meg. Nem fogadta el például azt a szakaszt, amely kimondotta, hogy a nem magyar tanítási nyelvű népiskola elvégzése után a gyermeknek folyékonyan kell tudni magyarul írni, olvasni és számolni. Törölte továbbá azt a kikötést is, hogy állami fizetést és korpótlékot csak ott kaphat a tanító, ahol a számolás a második osztálytól kezdve már 39 Tisza egyik beszédében a következőket mondotta: „Néhány évvel ezelőtt az utolsó szabadelvűpárti kormány egy népnevelési törvényjavaslatot adott be (a Berzeviezy-fóle javaslatról van szó — D. I.). Az a törvényjavaslat már törvénnyé nem válhatott, de a koalíciós kormány egy újabb törvényjavaslattal helyettesíthette, amelyik — minden gúnyos célzat nélkül mondom — a kirakatot lehetőleg nemzetiszínűre festette, de azután ebből a törvényből azt, ami azok igazi magva volt, ami a legfontosabb volt, ami az egész akciónak gerincét képezte, a tanítóképzés reformját, a tanítóképzésnél életbeléptetendő hatékony állami befolyást és ellenőrzést kidobta. (Úgy van!) És azután ez a törvény vógrehajtatik különböző olyan intézkedésekkel, amelyek nem használnak a gyakorlatban semmit, de bizonyos látszatát a sikernek mutatják fel és provokálólag, elkeserítőleg hatnak mindenfelé." Gróf Tisza István Képviselőházi beszédei. IV. köt. Bpest. 1937. 123—124. 1. Tisza képmutató játékot űzött a nemzetiségi politikusok hiszékenysógóvel. Feltűnő ugyanis, hogy nem követelte a Lex Apponyi hatályon kívül helyezését. Nem a törvény lényegót, hanem főleg a végrehajtás módját kifogásolta. A tanítóképzés törvényes rendezését sürgetve, tulajdonképpen a koalíciós kormány már előkészített javaslatát kívánta valamilyen formában kisajátítani. 40 Magyar Hírlap, 1910. márc. 6. 4—6. 1. — Ugyanitt Berzeviczy is nyilatkozott. О már ném lépett fel támadóan, mint Tisza, hangoztatta, hogy nem kívánja kótsógbevonni Apponyi törvényeinek értékét (saját múltjával fordult volna szembe, ha ezt megteszi), csupán azt állapította meg, hogy a tanítóképzés reformjával már az ő javaslata is foglalkozott.