Századok – 1968
Tanulmányok - Dolmányos István: A „Lex Apponyi” 484
A ,.LEX APPONYÏ" 489 államosító kísérlettel szemben a nemzetiségi egyházak a leghatározottabb ellenállást tanúsítanák, s nemcsak nemzeti, de vallási okokból is. Még a „magyar" egyházak, elsősorban a katolikus egyház, támogatására sem számíthattak, mivel ezek — a demokratákkal folytatott küzdelmükben — már ré- , gen a felforgatók ármánykodásának deklarálták az államosítás igényét. A nemzetiségi egyházak autonómiájának megsértését a katolikus egyház is veszélyes precedensként fogta volna fel. Maga az állam, amely mindent megtett a vallásos szellemű oktatás megerősítése és a klerikalizmus kedvezményezése érdekében, a felekezeti iskolák felszámolása esetén saját politikájával került volna szembe. De ha mindezeket az akadályokat sikerült volna elhárítaniuk, még akkor sem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a rényt, hogy az államnak egyszerűen nem volt annyi pénze, hogy egyik napról a másikra átvegye az összes iskolák fenntartását. A kilencvenes évek második felében és a huszadik század első éveiben ezért került előtérbe a gyakorlati kormánypolitikában a községi és felekezeti iskolák ellenőrzésének s oktatóik „pártfogásának" irányzata, mint szükségmegoldás. Ennek az elképzelésnek jegyében dolgozták ki az 1904-ben beterjesztett s nagy port felvert Berzeviczy-féle törvényjavaslatot.32 A Berzeviczy-javaslatot 1904. október 20-án beterjesztették, azonban a magyar politikai élet válsága miatt már le nem tárgyalhatták, és így nem vált törvénnyé. A darabont korszakban Lukács György vallás- és közoktatásügyi miniszter ismét foglalkozott a népoktatásügyi törvényjavaslattal, és a társminiszterekhez intézett átiratában a Berzeviczy-javaslatot követve fejtette ki elképzeléseit. Ami az ő fejtegetéseiben eltért Berzeviczy tervezetétől, az később megtalálható a Lex Apponyiban.33 Nagyon figyelemre méltó tény, hogy a darabont idők politikusainál töretlenül érvényesült a magyar nemzeti elnyomó politika kontinuitása, bár a koalíciós pártok propagandája ennek ellenkezőjét állította. A koalíciós kormány tehát kimunkált törvényjavaslatot és egyéb előkészítő munkálatokat örökölt az előző kormányoktól, de közben az egyházi és községi iskolák jogi helyzetét még mindig a XIX. században alkotott törvények szabályozták. Az egyházi és községi önkormányzat lehetőségeit felhasználva 1906-ban az országban 3248 nem magyar tanítási nyelvű népiskolát tartottak fenn.34 Az állami, illetve az egyházi és községi iskolák számarányáról az 1904/1905-ös tanév adataiból alkothatunk fogalmat, amikor az iskolák 12,1%-át az állam, 8,8%-át a községek és 77,3%-át a felekezetek tartották fenn.3 5 A nemzetiségek nyelvén folyó oktatás szempontjából számottevő körülmény, hogy 1906-ig a hittant az állami (tehát magyar tannyelvű) népiskolákban is a tanulók anyanyelvén lehetett tanítani.3 6 A népiskoláknak 32 Vö. Dolmányos István: A magyar parlamenti ellenzék történetéből (1901—1904). Bpest. 1963. 355—364. 1. 33 Vö. Kemény G. Gábor : Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában. III. köt. 1900—1905. Kézirat. — VKM. ein. 1906 : 281/380 fasc. 110/ad 4845/905. — Ehelyütt is megköszönöm Kemény G. Gábornak, hogy kiadás előtt álló kéziratába betekintést engedett. 34 Az 1906. évi május hó 19-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának irományai. XII. köt. Bpest. 1907. 88. 1. 35 Magyar Statisztikai Közlemények. 31. köt. 30. 1. 36 Salacz Gábor : A katolikus egyház és a nemzetiségi kérdés a dualizmus korában. Kisebbségi Körlevél. VIII. 1944. 209. 1.
