Századok – 1968
Tanulmányok - Dolmányos István: A „Lex Apponyi” 484
486 DOLMÁNYOS ISTVÁN kormányzat elnyomó politikáját s ennek a Lex Apponyiban kifejezésre jutó törekvéseit. Az egykor elnyomott népek marxista történetírói felülvizsgálják a régi nacionalista irodalom túlhajtásait és általában lehiggadt, tárgyilagos értékítéletet vetnek papírra.17 Csak a marxista történelemszemlélet tette lehetővé, hogy a szomszéd országok történészei határozottan megkülönböztessék a magyar úri elnyomókat a magyar néptől, és párhuzamot vonjanak a magyar nép és a nemzetiségek szenvedései között.1 8 Ennek ellenére, részben a probléma feldolgozatlansága miatt, részben pedig a régi nézetek hatására, itt-ott még a marxista irodalomban is találkozhatunk zavartkeltő, pontatlan megfogalmazásokkal. Egy Erdély történetével foglalkozó, egyébként értékes tanulmányban olvashatjuk például ezt a mondatot: ,,A nemzetiségek munkásai nem képezhették magukat anyanyelvükön."1 9 Már az eddigiek alapján is nyilvánvaló, hogy hasznos és szükséges a Lex Apponyi megalkotásának és végrehajtásának részletes vizsgálata. Ennek a feladatnak megoldása a Monarchia nemzetiségi viszonyainak jobb megértését is előmozdíthatja. A nemzetiségi elnyomás létéről vagy nemlétéről folyó vita, amelyet a jelenlegi nyugati polgári történetírás egy csoportja újít fel minduntalan, gyakran igen elvont módon folyik. Ha közelebbről szemügyre vesszük a sokszor emlegetett törvénycikkeket, ha nem sajnáljuk a fáradságot és a paragrafusok mögé nézünk, a vitakérdések jórészét — mint megoldottat — azomial félre lehet tenni. II. Előzmények A Wekerle-féle koalíciós kormányt 1906 őszén közvetlen politikai okok sarkallták az iskolatörvények mielőbbi beterjesztésére. A nemzeti és nacionalista jelszavakkal feltüzelt kormánytábor politikai konszolidálásához elengedhetetlen volt valamiféle nemzeti „vívmány". Az új, mesterségesen is szított soviniszta hullám 1906 derekán indult meg. Ekkor került ismét előtérbe a nemzetiségi törvény (1868: XLIV. tc.) revíziójának jobboldali jelszava.2 0 A kormány csakhamar a közvélemény értésére adta, hogy a viszonylag liberális nemzetiségi törvény gyakorlati revízióját az iskolapolitika területén kívánja megvalósítani. Az új tanév megkezdésekor Halász Ferenc, a kultuszminisztérium illetékes államtitkára, Apponyi Albert gróf miniszter „jobbkeze", feltűnést keltő cikkben hirdette meg iskolapolitikai programját. Halász cikke ritka nyíltsággal fedte fel, hogy a kormányzat magyarosítást, mégpedig nemcsak érzelmi, de nyelvi asszimilációt követel az iskoláktól: „ nemzeti létünket mindaddig biztosítva nem látjuk, míg a magyarság a haza földjén oly erős számbeli túlsúlyra nem jut, mely a széthúzó erők állambontó törekvését egyszersmindenkorra lehetetlenné teszi . . . És itt a népnevelés nyomul előtérbe, mint amelynek feladata hazánkban nemcsak az általános népművelődést ter-17 MiloS Gosiorovsky : Adalékok a szlovák munkásmozgalom történetéhez. Pozsony. 1962. 46—47. 1. Vö.: Dejiny ÖSR. Bratislava, é. n. Red. Dr. Jaroslav Dubnicky. 243. 1.; Pfehled èeskoslovenskych dëjin. II. Sv. 2. Praha. 1960. 1018—1019. 1. 18 Eneiklopedija Jugoslavija. 1. Zagreb. 143. 1. 19 Ludovic Vajda: Despre situatia economicä si social-politicä a Transilvaniei în primii ani ai secolului al XX-lea. Studii si materiale de istoria modernä. Yol. I. Red. Gh. Haupt, Gh. Georgeseu-Buzäu. Bucuresti. 1957. 348. 1. 20 Lásd a Budapesti Hírlap 1906. júl. 6. számának vezércikkét.
