Századok – 1968

Tanulmányok - Dolmányos István: A „Lex Apponyi” 484

A „LEX APPONYI" 487 jeszteni, hanem a nemzetet nyelvben és érzületben egységessé tenni."2

1

Halász cikkére annál inkább érdemes felfigyelni, mert a beavatottak akkor és később őt nevezték a Lex Apponyi szellemi atyjának, gyakorlati kivitelezőjének. A kormányzó pártok értekezletei nemzetiségpolitikai irányba terelték az iskolaügy megvitatását. A néppárt értekezletén Csernoch János, az ismert katolikus pappolitikus, azt kérte a jelen lévő Apponyi Alberttől, hogy ,,az Egerből elviendő felsőbb leányiskola nemzetiségi vidékre helyeztessék el. Erre nagy szükség volna, mert ott terjeszti a magyar nyelv ismeretét is."2

2 A minisztériumi tisztviselők körében kialakult hangulatra jellemző, hogy Huszár Antal, a Belügyminisztérium fordítója, terjedelmes emlékiratot nyújtott be a kormányhoz, amelyben szélsőséges soviniszta intézkedések tömegét (az ortodox egyház autonómiájának felfüggesztése, a román nyelvű középiskolák megszüntetése, a román sajtótermékek üldözése stb.) hozta javaslatba. Az emlékirat elkészítéséhez bizonyára valamifélye segélyt is kapott, mert munkáját „Bizalmas használatra" jelzéssel az Állami Nyomdánál is kiadatta.2

3 Az iskolán keresztül történő magyarosítás káros illúziójának fokozódásához ekkortájt a német kormány lengyelellenes iskolapolitikája is hozzájárult.2

4 A Lex Apponyi beterjesztésének közvetlen okai között azonban nemcsak nemzeti, hanem szűkebb értelemben vett társadalmi indokokat is találunk, amelyekre az eddigi kutatás egyáltalán nem mutatott rá. 1906 derekára a magyarországi tanítók anyagi helyzete rendkívül megromlott. Az elégedetlenség a tanítóság minden politikai rétegét tiltakozásra és szervezkedésre késztette. A Budapesti Hírlap rendszeresen közölte a tanítók kétségbeesett hangú panaszos leveleit.2

5 A nyugtalanság az állami iskolákon kívül az egyházi tanintézetekre is kiterjedt, sőt az utóbbiakban gyakran még kedvezőtlenebb volt a tanítók helyzete. A görög-keleti román érsekség sajtóorgánuma óvta a tanítókat attól, hogy elkeseredettségükben valamiféle országos, interkonfesszionális tanítói kongresszuson követeljék helyzetük megjavítását. Különösen arra hívta fel figyelmüket, nehogy államsegélyt kérjenek, mert ezzel sérelem érné az iskolák egyházi jellegét. Megfenyegette az erdélyi tanítókat, hogy államosítás esetén akár a Dunántúlra is áthelyezhetik őket. A lap sejtetni engedte, hogy az államosítást román nemzeti szempontból is kárhoztatja2

8 1906 végén és 1907 elején érte el csúcspontját a tanítómozgalom új hulláma. A kialakult helyzet jellemző mozzanata, hogy az Abaúj—Torna 21

Közmívelődés, 1906. 9—10. sz. 179—181. 1. —Halász Ferenc miniszteri tanácsos: Nemzeti állam és népoktatás. 22

Alkotmány, 1906. nov. 28. 3. 1. „A néppárt értekezlete". 23

Onisifor Ghibu: Un plan secret al guvernului unguresc din 1907 privitor la maghiarizarea romínilor din Transilvania. Cluj. 1940. — Ghibu azonban téved, amikor Huszár emlékiratát a koalíciós kormány és az utána következő magyar kormányok elfogadott titkos tervének tartja. 24 Vö. Felix-Heinrich Gentzen: Der Posener Schulstreik 1906/07. Jahrbuch für Geschichte der deutsch—slawischen Beziehungen und Geschichte Ost- und Mitteleuropas. Band II. Halle (Saale). 1958. 156—225. 1. 25

Budapesti Hírlap, 1906. nov. 4. 8—9. 1. 26 Telegraful Roman, 1906. okt. 6. 1. 1. — „In chestia amelioräri salariilor invä-tätoresti".