Századok – 1968
Tanulmányok - Márkus László: Kászonyi Dániel. 447
KÁSZONYI DÁNIEL 459 A forradalmak híre Kászonyira is felvillanyozóan hatott. „Gondoltam írja —, hogy nagy európai események előestéjén állunk, hogy az eszmék, amelyeket én is jól ismertem, valóra fognak válni. El is határoztam, hogy ami következik, abban részt veszek." Elhagyja a falusi idillt, Pozsonyba siet, felajánlja szolgálatait Kossuthnak. Romantikus hajlama és nyelvtudása, mozgékonysága és megbízhatósága, bátorsága és műveltsége bizalmas és titkos feladatok elvégzésére predesztinálják, s Kossuth felismerte értékeit. Ugyanakkor szerénysége és szókimondó természete, őszintesége és radikalizmusa meggátolták abban, hogy politikai karriert fusson be a szabadságharc másfél esztendeje alatt Bár emlékírásában többször felnagyítottnak tűnik tevékenysége, lényegében nyíltan kijelenti, hogy sok esetben csak „statiszta szerepe" volt, de hozzáteszi „néha magam is közreműködtem, mint mozgató tényező vagy útmutató, mint huzal, fogaskerék, inga, vagy toll". Tulaj :lonképpen nagyon nehéz pontosan meghatározni Kászonyi szeredét, mert a feladatokat, amelyekkel megbízták, nem írásbeli utasítások alapján végezte el. Futár, kém, hírszerző és egy kicsit politikai megbízott, minden bizonnyal kapcsolatban állott Kossuthtal közvetlenül is, hiszen az első megbízatást közvetlenül tőle kapta (Kossuth márciusi — akkor forradalminak számító — beszédét viszi Bécsbe), de a későbbiekben Pulszky, majd Ujházy és Csányi „stábjához" tartozott. A meghatározás tehát, hogy „huzal, fogaskerék, inga és toll", elég találó, szürke közkatona ugyan, de mai kifejezéssel megjelölve a forradalmi kormány „titkos szolgálatának" szürke közkatonája. Már első megbízatása kezdetén megismerkedik Anton Füster bécsi katolikus pappal, aki az egyetemisták radikális szárnyával rokonszenvezett '"alátámasztja Füster radikalizmusát az akadémiai légióhoz intézett lelkes hangú pásztorlevele)25 . Bécsben Kászonyi minden valószínűség szerint közvetlenül Pulszkyval állott kapcsolatban, nyilván illegális összekötő volt közte és az aulisták között. Az utóbbiakkal együtt járja be Wieden és Rossau külvárosok proletárnegyedeit, ismerkedik a munkások hangulatával, szövetségeseket keres és talál. Mély hatást gyakorol rá, amit a bécsi külvárosok lakóinál tapasztal, bizonyítják ezt leszűrődött emlékképei róluk. „Tudtam — írja visszaemlékezéseiben —, hogy ott fogom megtalálni a legfogékonyabb szíveket. Ebben nem is csalódtam, mert ezek a nyers munkásemberek képezik mindenütt a forradalom velejét. Egészséges észjárásukkal azonnal ráismernek barátaikra és arra, hogy melyik ügy igazságos," Tavasztól októberig tarózkodottt Kászonyi a császár nélküli császárvárosban. Ausztria történetének ama félesztendejében, mialatt két ízben is barrikádokat emelt a bécsi nép.2 6 Részt vett az aulisták május 15-i fegyveres megmozdulásában, amikor azok körülvették a Burgot és népképviseletet követelve petíciót nyújtottak be Pillersdorfnak A császár megijedve a demonstrációtól, aláírta a követeléseket, majd utána — royalista hagyományokat követve — elmenekült az udvarral együtt Bécsből. E napokról írja Kászonyi nagy idők aktív tanujaként: „Milyen gyakran hozzák fel érvül minden forradalom ellen, hogy a szabadság anarchiává fajul! Ezzel akarják az embereket a demokratikus rendszertől elrémíteni. Akik ezt teszik, azoknak Bécsben kellett volna akkoriban lenniük, hogy lássák, milyen hamis az érvelésük. 25 Kriegsarchiv Wien (KA), Feldakten. 1848-14 — 14. 26 Vö. W. O. Dunder: Denkschrift über die Wiener Oktober Revolution. Wien. 36. 1.
