Századok – 1968

Tanulmányok - Márkus László: Kászonyi Dániel. 447

KÁSZONYI DÁNIEL 457: hogy Kászonyi nem tartott ki végig az egyesület mellett, megingott és megtört, ebben minden jel szerint közrejátszott súlyos betegsége és apja halála is. Kászonyi bizonyos fokig úgy írta le azután mindezt, harminchárom év múltán, ahogy szeretett volna viselkedni és helytállni, ötvenöt éves kori radikalizmusát vetítette vissza ifjúkorára, saját szerepét illetően nem tudatos ferdítési szándékkal és egyben tudatos éllel Pulszky ellen, amire még a továbbiakban visszatérünk. Forradalmibbnak, következetesebbnek és bátrabbnak mutatja ugyan az idős Kászonyi a fiatalt, de ez korántsem jelenti azt, mintha szerepe negatív megítélés alá esnék a korabeli források tükrében. Tény, hogy a jurátusok mozgalmának egyik elindítója volt, telítve forrongó, új eszmékkel, áhította a változást, kockázatot vállalt, amikor részt vett a Társalkodási Egylet alapításában és munkájában. Huszonegyéves, amikor az aktív politikai szereplést választotta, és egy év múlva már meg is torpant. Nagyon nehéz kihámozni az összes okokat, amelyek közrejátszottak e megtorpanásban, néhányra megkíséreltünk rávilágítani. Nincs okunk feltételezni, hogy Kászonyi csupán önmentésül vallotta magát a centrumhoz tartozónak, s a centrum alulmaradt az egyesületen belüli vitákban. A kudarc tehát elsősorban a mozgalomban érte, ahol őt, az alapítót a radikális szárny leszavazta. Hogy milyen belső meghasonlást idézett mindez elő a fiatal Kászonyiban, arra csak következtetni lehet önvallomásának néhány megjegyzéséből, de mindenesetre ez látszik elsődlegesnek visszavonulásában. Nem kizárólag és nem is elsősorban a megfélemlítés okozta kimaradását, hiszen későbbi élete közvetlenül bizonyítja a személyes bátorság hiányát senki sem vethette soha Kászonyi Dániel szemére. Ekkor, 1834 —35-ben Kászonyi még — s ez emlékirataiból is kicsillan inkább Széchenyi hatása allatt áll, s ez önvallomásából félreérthetetlenül kitűnik, őt tartja a nemzet hivatott vezérének, és nem ért egyet a Wesselényin is túlmutató, radikalizálódó bihariakkal. Nem csupán a családi összeköttetés, hanem a mérsékeltebb nézetek is „mentőkörülményül" szolgáltak az ő esetében, amikor a megtorlás bekövetkezett, bár Kászonyi is lényegében ugyanazt a büntetést kapta, mint - Lovassy László kivételével —, a többiek: eltiltották az ügyvédi vizsga letételétől, tehát táblabírói karrierje kettétörött. Ferenc császár halála után a gyengeelméjű új császár mellett Metternich egyduralma korlátlanná vált. Reviczky is megbukott, utóda tökéletes báb volt Metternich kezében, a rendőri önkény fokozódott Magyarországon is. Lovassy, majd Kossuth és Wesselényi bebörtönzése újabb terrorhullámot indított el, a haladás kis tábora súlyos vereséget szenvedett. Az első politikai kudarc huszonhárom éves korában érte Kászonyit, de csak átmenetileg terítette le. A metternichi politika 1832-tó'l 1836-ig éles fordulatot hajtott végre. A látszólagos engedményeket a nyílt terror váltotta fel, s ez félelmet, de egyben fokozódó elkeseredést szült. A hűtlenségi perek törvénytelen jellege, miután a vád emelése a hazai törvények szempontjából erősen kifogásolható volt, a közvélemény előtt nyilvánvalóvá vált, az önkény csak rövid időre hozta meg a szuronyok nyugalmát, ugyanakkor a korábban mérsékeltebb elemek közül többeket radikális irányba sodort. A börtön, a megfélemlítés, a gazdasági megszorítások differenciálóan hatnak azokra a rétegekre, emelyek ellen alkalmazzák. Egy részüket megtöri, megalkuvásra, behódolásra készteti; másik részüket megedzi, megkeményíti, újabb harcokra ösztönzi. Mindez természetesen rövidebb-hosszabb folyamat eredménye, egyéni sorsokon keresztül realizálódik, e sorsok alakulása nem egyenes vonalú, befolyásolják a külső körülmények ugyanúgy, mint az egyén már kialakult jellemvonásai