Századok – 1968
Tanulmányok - Kirschner Béla: A Tanácsköztársaság kormányzótanácsa lemondásának hatása a frontvonal mentén. 419
438 KIliSCHNEE BÉLA támadásra számítva, készültséget rendelt el, s az ellenforradalmi erőket a vármegyeháza köré koncentrálta,122 ugyanakkor küldöttséget küldött a vörösőrökhöz, azt az ajánlatot téve, hogy térjenek vissza Sátoraljaújhelyre, bántódásuk nem lesz. Mikor azonban a vörösőrök által kiküldött parancsnokhelyettes a városparancsnokkal való tárgyalásról fegyver nélkül tért vissza, a vörösőrök kijelentették: „Minket csak a fegyverünktől akarnak megfosztani és akkor le fognak csukatni,"12 3 s ezért azt a határozatot hozták, hogy az ellenforradalmárok ajánlatát elutasítják. Egyesek ekkor újból felvetették, hogy Sátoraljaújhelyt támadják meg, „fegyverezzék le a karhatalmat és állítsák vissza a kommunista rendszert".124 A parancsnokságtól kapott utasítás következtében azonban 7-én este mégis megtörtént a fegyverletétel.12 5 Hogy az ellenforradalmárok nem mertek fegyveres harcba bocsátkozni, arra enged következtetni, hogy erejük gyenge volt, s nem erőfölényüknek, hanem a politikai helyzet megváltozásának köszönhették a fegyverletételt. Ugyanakkor a hivatásos vörösőröknek az ellenforradalommal szembeni magatartása jól érzékelteti a Tanácsköztársaság hatását közöttük. Augusztus 3-án a karhatalmi egységek különösebb nehézség nélkül vissza tudták volna foglalni Sátoraljaújhelyt. A Kormányzótanács lemondásáról kapott hír következtében s az ezt követő leszerelés miatt soraik azonban meggyengültek, de a sátoralaj új helyi munkások segítségével még így is vissza tudták volna állítani a proletárhatalmat a városban. A fegyverletétellel a reakció szabad kezet kapott, s megkezdődtek a letartóztatások, melyek a megállapodás ellenére, s ez minden reakciós mozgalom velejárója, kiterjedtek azokra is, akiknek megígérték, hogy bántódásuk nem lesz. Csongrád megye — egész kis területet nem számítva — a Tanácsköztársaság fennállása alatt román, szerb és francia megszállás alatt állt. A júliusi támadás egyik célja a megye román csapatok által megszállt részének a felszabadítása volt. A visszavonulás után mindenütt a régi rend tért vissza. Augusztus 1-е után néhány napig még működött azonban a direktórium a demarkációs vonalon túl levő néhány községben, s augusztus 8-án került csak az ellenforradalmárok hatalmába Csongrád, amikor a város régi vezetői segítségül hívták a román királyi csapatokat.126 Jász-Nagykun-Szolnok megye területének jelentős részét s Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye egy részét is elfoglalták már augusztus 2-án a királyi román csapatok. Szolnokon azonban még harcoltak a Vörös Hadsereg csapatai, annak ellenére, hogy tudomásukra jutott a Kormányzótanács lemondása.127 Märdärescu megjegyzése szerint is a román katonaság ,, . . . kegyetlen harcot vívott Rékás és Szolnok vonalán. A harc egészen estig tartott, midőn az ellenség Abonv felé visszavonult."128 Ugyanakkor Alberti és Irsa elfoglalásával a román csapatoknak sikerült elvágni a Budapest és Cegléd közti vasútvonalat, s így az Abony—Cegléd—Körös—Kecskemét vonalán 122 Uo. Koós Gyula 1920. júl. 31-i vallomása és dr.Zimér Ferenc ügyvéd vallomása. 123 Uo. Dankó Miklós vallomása. 124 Uo. 1919. nov. 1-i jelentés (993/1919). 125 Uo. Dankó Miklós vallomása. 12G Tanácsköztársaság Csongrád megyében. 1959. 127. 1. 127 Seidler Ernő: Két epizód. Űj Március, 1919. Külön szám. 128 ff. D. Märdärescu: i. m. 153. 1.
