Századok – 1968
Tanulmányok - Kirschner Béla: A Tanácsköztársaság kormányzótanácsa lemondásának hatása a frontvonal mentén. 419
436 KIRSCHNEll BÉLA Mind a Borsod, mind a Heves megyei helyzet vizsgálata arra enged következtetni, hogy e megyékben is jelentős számú olyan erő létezett, amely kapituláció-ellenes volt, s hajlandó lett volna, ha segítséget kap, ha a központi irányítás megfelelő, jelentős erőfeszítéseket tenni a proletárhatalom további fenntartása érdekében. Ezt mutatják a Nógrád megyei állapotok is. Balassagyarmaton is ellenforradalmi manővernek hitték a Kormányzótanács lemondását. A hír budapesti megerősítése után a megyei karhatalmi parancsnok készültséget rendelt el, az utcákon megerősítették az őrjáratokat, s kikerültek az utcára a gépfegyverek is.102 A kitűzött piros-fehér-zöld zászlók csakhamar eltűntek, a tüntetésként hordott ellenforradalmi jelvényeket pedig a vörö3Őrök letépték.10 3 Az utcákon csakhamar megjelent plakátokon a statáriumról szóló rendelet is. A várható reakciós megmozdulás ellen liadiállapotot vezettek be, s elrendelték, hogy „a riadókürtök megszólalása után egy órával az utcán senki se tartózkodjék. A vörös katonák a laktanyákba, a munkások a munkászászlóaljakhoz tartoznak sietni, a villamosvasutak a riadókürtök megszólalása után egy órával összes kocsijaikat bevonják".104 A reakció megdermedt. Amikor Huszár, a későbbi ellenforradalmi miniszterelnök, megpróbált a tanítók ünnepélyén az ellenforradalmi szalagok szétosztásával lázítani, letartóztatták.10 3 Az ellenforradahnárok kénytelenek voltak a nyílt színről eltűnni, anélkül azonban, hogy feladták volna a reményt. Augusztus 4-én, amikor a reggeli újság már ismertette azokat a rendeleteket, amelyeket az új kormány hozott,10 8 s Romanellinek a Peidl-kormányhoz küldött jegyzékét a Vörös Hadsereg leszerelésének a szükségességéről,107 a reakciós tisztek egy része elérkezettnek látta az időt arra, hogy a hozzájuk csatlakozott vörös őrök egy részével fegyveres puccsot hajtson végre. A puccsot, a forradalmi erők segítségére jött új csapatokkal azonban leverték, s a megyei karhatalmi parancsnok rendeletileg szigorított statáriumot vezetett be, amelynek értelmében mindazokat, akik nem voltak hajlandók engedelmeskedni, a helyszínen agyon kellett lőni.108 Salgótarjánban mind a városi, mind a járási tanács egy pillanatra sem szakította meg működését, s helyét a megszállás következtében csak augusztus 9-én adta át.109 Az augusztus elején, a románellenes harcokból Egeren át visszatért salgótarjáni ezred biztos segítséget jelentett a direktórium számára, amely csak a Budapestről közölt értesítés után kezdte meg a leszerelést.11 0 A salgótarjáni járás községeinek tanácsait is csak augusztus 9-én szólította fel körlevélben a járási Intézőbizottság, hogy „hivatalukat a községi jegyzőknek, bíróknak hivatalos elszámolás és leltár mellett haladéktalanul adják át."11 1 102 PI Arch. A. II. 13/34. 103 Tormay Cecile: Két forradalom. Részletek a Bujdosó könyv-bői. Budapest, é. n. 120. 1. 104 Uö.: Bujdosó könyv. Budapest, é. n. 327. 1. 105 PI Arch. A. II. 13/34. roe Nógrádi Népszava, 1919. aug. 4. 107 Uo. los Tormay Cecile: Bujdosó könyv, 338. 1. 109 Pest-Nógrád megyei Állami Levéltár (a továbbiakban PNÁL) Salgótarján város iratai, 1919 — 3600.' ' 110 Nagy Sándor: A salgótarjáni II. zászlóalj parancsnokságának visszaemlékezése (személyes gyűjtés). 111 PNÁL. Salgótarján város iratai. 1919 — 3601. (3950).
