Századok – 1968
Tanulmányok - Kirschner Béla: A Tanácsköztársaság kormányzótanácsa lemondásának hatása a frontvonal mentén. 419
434 KIKSCHNEK BELA az erők is, amelyek a direktórium következetes vonalával nem értettek egyet. Sikerült keresztülvinniök, hogy a forradalmi elemek egy részét eltávolítsák a munkástanácsból, az intézőbizottságból.87 Az új vezetésben beállt fordulat azonban nem volt teljes, amihez hozzájárult az a tény, hogy amikor „közvetítők útján Bariska Mihály adóhivataU tisztviselő, tartalékos századosnak ajánlották fel a vörösőrség parancsnokságát, Bariska ezt elhárította magától és azt tanácsolta a vörös vezetőknek, hogy azonnal lépjenek vissza valamennyien, a városi közigazgatást adják át a polgármesternek és a rendőrkapitánynak, s ha ez majd megtörtént, akkor ő szívesen átveszi a karhatalom parancsnokságát."88 Annak következtében, hogy a reakció elutasította a kompromisszumot, s a régi rend teljes visszaállítását követelte, amelyet a megalkuvó elemek is elutasítottak, potenciálisan lehetővé vált a forradalmi elemek befolyása. Ennek a következménye volt, hogy az intézőbizottság mérsékelt elemei kénytelenek voltak eltűrni, hogy több ellenforradalmár tisztviselőt az intézőbizottság többségi határozatának értelmében eltávolítsanak.89 Július 30-án a Vörös Mátravidék c. lap élesen fellépett azokkal szemben, akik a Tanácsköztársaság rendszere ellen áskálódtak, s velük szemben fegyveres erőszak alkalmazását követelte. Bár az opportunista elemek továbbra is funkcióban maradtak Gyöngyösön, befolyásuk csökkent, s a politikai vonal szempontjából másodrendű szerepet játszottak. A forradalmi elemek az adott viszonyok között az egység fenntartása érdekében — amihez hozzájárult, hogy a megalkuvásra kész elemek is elutasították a polgári reakció elképzelését —, nem törekedtek arra, hogy a proletárdiktatúra szerveiből eltávolítsák ezeket, hanem, ha ellenükre is, de velük kívánták a forradalmi kötelezettségből adódó feladatokat megoldani. Előkészületek történtek, hogy augusztus 1-én a szervezkedő reakcióval leszámoljanak.90 A román csapatok közeledésének hírére azonban a felfegyverzett munkások és vörösőrök a frontvonalba indultak. A Vörös Mátra vidék c. lapban megjelent hirdetmény erre vonatkozóan a következőket közölte: ,,A város lakossága között a mai napon megfigyelésünk szerint különböző rémhírek terjedtek el, melyek alkalmasak arra, hogy a város nyugalmát megkavarják, de amelyeknek alapos megvizsgálása után meggyőződtünk arról, hogy ezek szintén az ellenforradalmi burzsoázia agitációjára indultak meg."9 1 A továbbiakban arról írt, hogy néhány román század átkelt ugyan a Tiszán, de a helyzet távolról sem katasztrofális, s meg fogják óvni Gyöngyöst a fosztogatástól. „E végből munkáskülönítmény indult el ezen hordák elfogására és lefegyverzésére." S kifejezte azt a hitet, hogy a Tanácsköztársaságot a proletariátus minden körülmények között megvédi „még a világ burzsoáziájával szemben is".92 Kétségtelen, hogy a fronthelyzet megítélése túlságosan optimista volt, de ez az optimizmus nem egyszerűen a helyzet nem ismeréséből következett, hanem elszántságból s abból a reményből is fakadt, hogy kapitulációra nem kerül sor, a proletariátus végig fogja küzdeni e harcot. Az intézőbizottság ugyanakkor az ellenforradalom elleni védekezés céljából elrendelte a statáriumot, amelynek értelmében „akinél engedély nélkül fegyver találtatik — házkutatás 87 Bachó László: Gyöngyös város 1918-1919-ben. Gyöngyös. 1940. 182-183. 1. 88 Uo. 187. 1. 89 Uo. 90 PI Areh. Tagyob. 2/15. 91 Vörös Mátravidék, 1919. aug. 2. 92 Uo.
