Századok – 1968
Tanulmányok - Kirschner Béla: A Tanácsköztársaság kormányzótanácsa lemondásának hatása a frontvonal mentén. 419
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG KORMÁNYZÓTANÁCSA LEMONDÁSÁNAK HATÁSA 423 Ilyen körülmények között ült össze augusztus 1-én a Kormányzótanács és a pártvezetőség a délelőtti órákban a döntő tanácskozásra.1 7 A rendkívül heves vita végül is — mint ismeretes — a jobboldali vezetők kapitulációs álláspontjának fölülkerekedésével ért véget. A kormányzótanács lemondását elfogadó határozat után került sor az új, ellenforradalmi kormány kijelölésére. Miniszterelnök Peidl Gyula, külügyminiszter Ágoston Péter, kereskedelemügyi miniszter Dovcsák Antal, igazságügyminiszter a Svájcban tartózkodó Garami Ernő, nemzetiségi miniszter Knaller Győző, közoktatásügyi miniszter Garbai Sándor, közélelmezési miniszter Knittelhoffer Ferenc, belügyminiszter Peyer Károly, hadügyminiszter Haubrich József, népjóléti miniszter Szabó József, földművelésügyi miniszter Takács József, pénzügyminiszter Miákits Ferenc lett. Délután a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács is elfogadta a Kormányzótanács lemondását. Az új kormány miniszterei még aznap este a pártklubban tanácskozásra ültek össze és megfogalmazták azt a kiáltványt és a munkástanácsokhoz szóló táviratot, amelyekből az ország népe értesült a tanácskormány lemondásáról és az új kormány megalakulásáról. A Magyarország Népéhez címet viselő kiáltvány azonban távolról sem adott világos és egyértelmű képet a történtekről, az új hatalom osztálytartalmáról, lehetőségeiről s a megteendő intézkedések jellegéről. Ez nagymértékben hozzájárult ahhoz — mint látni fogjuk —, hogy a megyei és járási tanácsok jelentős része nem rendszerváltozásként, hanem kormányváltozásként értékelte augusztus elsejét, s a szakszervezeti kormányt olyan munkáskormányként, melynek révén a módszerek és nem a hatalom jellege változik meg, annak ellenére is, hogy a kiáltványban közölték, hogy az új kormány a tanácsrendszer alapján álló kormány helyett jött létre.18 Csak később, az első intézkedések után értették meg, hogy óriási tévedésről van szó. Az új kormány csak névben és nem valóságosan munkáskormány. A kiáltvány többi vonatkozása ugyanis egyáltalán nem jelölte meg, hogy a munkásosztály hatalmi területén milyen változások következnek el. Emellett a kormány mint jogforrásra a tanácsrendszer egyik legfontosabb szerve, a Budapesti Központi Munkás- és Katonatanács megbízására1 9 hivatkozott. Az a kitétel, hogy az ország ideiglenes kormányzásáról2 0 van szó, csak a beavatottak számára lehetett világos, akik tudták, hogy milyen programpontok alapján alakult meg a kormány, milyen folyamat kibontakoztatására, megvalósítására vállalkozott. Enélkül nem lehetett a kiáltvány egé«zét úgy értelmezni, hogy a hangsúly az ideiglenes jellegen, meghatározáson van. Az ország döntő többsége előtt pedig nem voltak ismeretesek a közvetlen körülmények, a Kormányzótanács lemondásának közvetlen előzményei. A kiáltvány csupán a párizsi békekonferencia július 28-i nyilatkozatára utalt, amely azonban nem jelölte meg pontosan, hogy az imperialisták szerint milyen az a kormány, milyen összetételű kormány az, amely a népakaratot „reprezen-17 PI. Arch. A. XVII. 1/1919/24. és Neue Freie Presse, 1919. aug. 2. 18 Népszava, 1919. aug. 2. Magyarország Népéhez! " U o -20 A kiáltvány vonatkozó részének szószerinti szövege a következő volt: „Az ország ideiglenes kormányzását a Központi Munkástanács megbízásából átvette a fegyelmezett és fölfegyverzett magyarországi szakszervezetek vezetőiből alakult új kormány." (Uo.)
