Századok – 1968
Tanulmányok - Kirschner Béla: A Tanácsköztársaság kormányzótanácsa lemondásának hatása a frontvonal mentén. 419
424 KIRSCHNEll BÉLA tálja". A kiáltvány alapján így le lehetett vonni azt a következtetést, hogy a szakszervezeti kormány megfelel ezen feltételeknek. Emellett a kormány azt is leszögezte, hogy „az öntudatos szervezett munkásság erejére támaszkodik ... Az új kormány bízik abban, hogy a szakszervezeti munkásság nem tűri sem az ellenforradalmároknak, sem a fosztogatóknak a garázdálkodását. Meg akarja feltétlenül óvni Magyarország népét a fehérterror pusztításának, a csőcselék rombolásának rémétől. Annak tudatában, hogy a dolgozó tömegek zárt sorokban állanak a kormány mögött, a kormány felhívja Magyarország népét, hogy fegyelmezetten várja be az eseményeket és feltétlenül engedelmeskedjék a kormány rendeleteinek."2 1 A kiáltvány fenti programadása nam egyszerűen azt a tendenciát érzékeltette, amely a munkásosztály eddigi, a hatalomban játszott szerepéből következett, hanem voltaképpen a munkásosztály kötelességévé tette eddigi vezető szerepének a megtartását. Ez egyrészt az adott történelmi helyzetből, másrészt abból a perspektívából is logikusan következett, ahová a kormány el akart jutni. Először, bármenyire is hangoztatták a jobboldali és centrista szociáldemokraták, hogy a proletárdiktatúra nem volt szilárd, s megpróbáltak a proletariátus között dezorganizáltságot teremteni, azzal tisztában voltak, hogy a proletariátus azonnali megfosztása a hatalomtól, illetve annak a kimondása, hogy a kormány meg akarja fosztani a proletariátust a társadalomban elfoglalt helyzetétől, veszélyezteti az általuk képviselt, de országosan ismertté még nem vált koncepció megvalósítását. Másodszor, a tőlük jobbra álló ellenforradalmi erők — ellenkező esetben — társadalmilag azonnal olyan lehetőséget nyertek volna, ami könnyen a kormány bukását vonta volna maga után. Ezért húzták alá a kiáltvány végén: „aki a kormány rendelkezésének ellenszegül, a szervezett munkásság akaratával találja magát szemben".22 A nyílt ellenforradalmi erők elleni fellépés szükségességének a bejelentése s mintegy középpontba állítása s a proletariátusnak felhatalmazása ezen erők elleni fellépésre, amely a Tanácsköztársaság alatt is az osztályharc egyik lényeges összetevője volt, a megyei tanácsok további tevékenysége szempontjából -mint látni fogjuk — rendkívül fontos momentummá vált. Végül e kormány-dokumentum egyrészt jogilag törvényesnek ismerte el a Tanácsköztársaság alatt működő hatalmi szervek további funkcionálását, amikor arra szólított fel, hogy mindenki maradjon a helyén, s a „munkástanácsok és egyéb hatóságok szigorúan teljesítsék kötelességüket".23 Másrészt bejelentette, hogy „kishitűségre nincs okunk. Erősen tartjuk a Tisza frontot",24 ami azt a benyomást keltette, hogy a kormány a Vörös Hadseregre támaszkodva folytatja tárgyalásait az antanttal, s így az erőegyensúly-eltolódás nem lesz megfelelő a nyílt ellenforradalmi erők támadására. Az ország népéhez intézett manifesztummal egyidejűleg mint mondottuk - külön táviratot küldött a kormány „valamennyi vidéki falu, község, járás, város, megye munkástanácsai útján" az egész ország lakosságához. Ez a távirat bizonyos fokig eltért a kiáltványtól. Egyrészt hiányzott belőle a kormány ideiglenes jellegére való utalás, másrészt az a határozott szándék, amely a kiáltványban a szélsőjobboldali erők elleni fellépést dokumentálja. Emellett még két új mozzanatot tartalmazott: 1) „Minden öntudatos munkás 21 Uo. 22 Uo. 23 Uo. 24 Uo.
