Századok – 1968
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván 35
36 BEKEND T. IVÁN—RÁNKI GYÖRGY értelmezése alapján. Utóbbiak csak akkor akarnak forradalmi folyamatról beszélni, ha egészen hirtelen változással állnak szemben. Erről a talajról szegezik az „ipari revolúció" fogalomhasználatával szembe az „ipari evolúció" kifejezését és hangsúlyozzák a fejlődés hosszas, folyamatos jellegét.4 Ezzel az érveléssel állapítják meg: „Ha visszatekintve azt látjuk, hogy a forradalom két évszázadig tartott és további két évszázad készítette elő, ha okait és következményeit vizsgálva azt látjuk, hogy az emberiség háromnegyed részének tömegei még sokkal inkább farmerek és parasztok mint ipari munkások, kételkedni kezdhetünk, hogy az ipari forradalom fogalma vajon valóban használható volt-e alkalmazása idején . . ."5 A szerzők egy csoportja tehát az ipari forradalmat az iparfejlődés általános fogalmával azonosítva, történelmi jelentőségében és a társadalmi átalakulásban játszott szerepében erősen degradálja. Természetesen jóval több azon gazdaságtörténeti munkák száma, melyeknek szerzői elfogadják az ipari forradalom fogalomhasználatát, hol egyáltalán nem törekedve a fogalom tisztázására, hol igen különböző, néha gyökeresen ellentétes értelmet kölcsönözve a fogalomnak, hol pedig csak nüansznyi megfogalmazásokban térve el egymástól. Az álláspontok gazdag sokaságában mégis kitapintható az a néhány fő tendencia, melyeket — egyetértve D. C. Colemannal6 — három fő csoportba sorolhatunk. Az első csoportba tartoznak* azok a szerzők, akik az ipari forradalmat abban a rendkívül általános értelemben használják, hogy az ipar egyik vagy másik ágában bizonyos gépeket alkalmaznak, technikai átalakulás játszódik le, ami a szerzők felfogása szerint forradalmasítja a termelési folyamatot. Ipari forradalomról beszélnek tehát minden olyan esetben is, amikor valamely iparág más iparágakra és a nemzetgazdaság egészére hatást egyáltalán nem gyakorló nagyobb belső technikai változás játszódik le. Erre az értelmezésre legismertebb példaként az angol E. M. Carus-Wilson 1941-ben közzétett híres cikkét7 (An Industrial Revolution of the Thirteenth Century), „Ipari forradalom a XIII. században", idézhetjük, mely ipari forradalomnak ítéli az angol textiliparban a kallózás folyamatának korai gépesítését. Nyilvánvaló, hogy ez a felfogás az iparfejlődésben az „ipari forradalmak" sorozatát tételezi fel, ami végül is alig különbözik az ipari forradalom elvetésének szemléletétől. A második csoportba sorolhatók, akik elvetik az ipari forradalom relativizálását és a folyamatot úgy értelmezik, mint az ipar egészét átható, egészére jellemző átalakulást. Ebben az interpretációban az ipari forradalom olyan egyszeri történelmi szakasz, amelyben a korábbi, túlnyomóan kézi erőre alapozott ipari termelést az ipar alapját képező bázis-ágazatokban a gépek térhódítása, a gépi termelés váltja fel, ami egyidejűleg az ipar gyors fejlődését vonja maga után. Hangsúlyozni kell azonban, hogy e folyamatot nemcsak az egész ipar forradalmi átalakulásaként értékelik, hanem ugyanakkor úgyszól\ 4 Вowden—Karpovich—Usher: An Economic History of Europe since 1750. New York. 1937. 17-18. 1. 5 C. Unwin: Studies in Economic History (Ed. R. H. Tawney. 1927), idézi: H. L. Beales: The Industrial Revolution 1750—1850. An introductory essay. London. 1958 II. kiad. 15. 1. 6 D. G. Goleman: Industrial Growth and Industrial Revolution. Essays in Econo mic History. III. New York. 1962, (Ed. E. M. Oarus-Wilson) 334. kk. 7 E. M. Gams-Wilson: An Industrial Revolution of the Thirteenth Centun Economic History Review, 1941. XI. 1. :
