Századok – 1968

Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván 35

AZ IPAIÎI FORRADALOM KERDÉSÉHEZ 37 ván kizárólag az ipar belső problémájaként tárgyalják. Ennek a szemléletnek egyik legmarkánsabb képviselője a szovjet S. G. Sztrumilin, aki az orosz vaskohászatról írott több kötetes munkájában és tanulmányaiban ebben az értelemben tárgyalja az orosz ipari forradalom folyamatát.8 A gazdaságtörténészek harmadik csoportja abban a szélesebb felfogásban értelmezi az ipari forradalmat — anélkül hogy az általános történetszemlélet azonosságát tételezné fel —, amint azt a fogalom első értelmezése során Marx tette, vagy Toynbee — a kérdésre koncentrálva — részletesen is kifejtette. Marx ugyanis kettős értelemben használta az ipari forradalom fogalmát. Egyrészt mint a gőz által forradalmasított iparágak, és ezzel összefüggésben a gazdasági élet egészének — „Az ipar és mezőgazdaság termelési módjában bekövetkezett forradalom azonban — állapítja meg — szükségessé tette a forradalmat a társadalmi termelési folyamat általános feltételeiben, Э/ZäiZ cl közlekedési és szállító eszközökben is" — hatalmas átalakulását, másrészt viszont a termelőerők fejlődése, vagyis az ipari forradalom által megváltoztatott társadalmi viszonyokat. Marx tehát végül is az ipari forradalmat mint a technikai, ipari, egész nemzetgazdasági és társadalmi átalakulás egységét értelmezi.9 A szélesebb nemzetgazdasági-társadalmi értelmezés jellemezte j Toynbee felfogását is. Előadásaiban egységben vizsgálta a XVIII—XIX. I század fordulójának mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi, népességi, gazdaságpolitikai és elméleti változásait, s e nagy gazdasági-társadalmi átalakulás I egészét nevezte — a folyamat legjellemzőbb vonását hangsúlyozandó — ipari forradalomnak.10 A gazdaságtörténészek széles tábora Toynbee óta is ez utóbb bemutatott értelmezésben szemléli az ipari forradalom folyamatát. A megfogalmazá-I sok, a fogalomhasználat természetesen ez esetben is sokszor eltérő. H. L. Beales ipari forradalomról írott könyvében úgy fogalmaz, hogy a folyamat ! „egy társadalmi rendszer vagy civilizáció átalakulását jelenti egy másikba".1

1 Ez a felfogás egybeesik az angol Ashton nézeteivel,1

2

a francia Bairoch álláspontjával,1

3

az amerikai Gerschenkron1

4

és Clough,1

5

illetve a szovjet Jatzunszky1

6

véleményével is. Hadd idézzük az angol Coleman egyik pregnáns megfogalmazását: „A fogalmat nem lehet leszűkíteni egyes iparágak bizonyos technikai vagy gazdasági újításaira, melyek vagy fenntartják vagy emelik a növekedési rátát, s ugyancsak nem tekinthető ipari forradalomnak, ha több iparágban tapasztalható a növekedési ráta általános emelkedése. Az ipari növekedés számszerű adatai és a pusztán technikai változások mögé kell nézni a változások igazi lényegére, melyben a népességnövekedés, nagyarányú és 8S. G. Sztrumilin: К voproszu о genezisze kapitalizma v Rosszii. Voproszi Isztorii 1961. 6. sz.; Isztorija sziderurgii v Rosszii. Moszkva. 1968. 9 Vö.: Marx: A tőke. I. köt. 1956. 281, 296—297, 304—305, 341, 357—358. 1. 10 Toynbee^ Lectures on Industrial Revolution. London. 1887, lásd még John U. Neff: The Industrial Revolution Reconsidered. Journal of Economic History, 1943. I. 11 H. L. Beales: i. m. 30. 1. l- Ashton: The Industrial Revolution. London. 1948. 13 P. Bairoch: Revolution industrielle et sousdeveloppement. Paris. 1963. 15— 20. 1. 14 A. Gerschenkron: Economic Backwardness in Historical Perspective. Cambridge. 1961. 10—11. 1. 16 Sh. Clough—A. Cole: Economic History of Europe. Boston. 1952. 393—394. 1. 16 V. Jatzunszky : Industrialisation of Russia before 1917. First International Congress of Economic History. Stockholm. 1960.