Századok – 1968

Krónika - Történeti demográfiánk kérdései (Fügedi Erik) 364

KKÓNIKA 367 különbség Nyugat- és Közép-Európa között, amint ezt Magyarország és Csehország példája mutatja. A növekedés üteme — a jelenleg rendelkezésre álló becslések után ítélve — mindkét országban lassú volt és nem sokkal maradt el Európa többi részének népességnövekedési ütemétől. Sőt mindkét esetben úgy tűnik, hogy az ütem valamivel nagyobb, mint a nyugati országokban. Ennek pontos körvonalazását ma még az akadályozza, hogy Magyarországon sajnos nem ismerjük a bevándorlók számát (valószínűleg fél és egy millió között mozgott), Csehországban pedig nem ismerjük a XVIII. századi nópösszeírások megbízhatóságát. A XIX. század második felében a nyugat-európai országok népessége gyorsabban növekedett, mint a közép-európaiaké. Míg 1870—1910 között Anglia népességének évi átlagos növekedése 1,16, Dániáé 1,07 százalék, addig Magyarországon 0,74, Csehországban 0,68 százalék volt. Úgy látszik, hogy a XVIII —XIX. században a fejlettebb, gazdagabb országok népessége növekedett gyorsabban, mint az elmaradottabbaké és szegényebbeké. A demográfiai magatartás változása keretében elősorban a házasság kérdése jön szóba. Hajnal prof. tanulmánya óta általánosan elfogadott nézet, hogy Európa a házasság szempontjából két részre osztható. Míg nyugaton a házasságban élők aránya alacsonyabb, a házasságkötési kor magasabb, addig keleten éppen fordítva: a házasságban élők aránya magasabh, s az átlagos házasságkötési kor alacsonyabb. A XVIII. századból rendelkezésre álló néhány családrekonstrukció (Csurgó, Győr, Nagykovácsi) azt bizonyítja, hogy Magyarországon a menyasszonyok átlagosan 4 — 6 évvel voltak fiatalabbak mint Nyugat-Európában. Az átlagos házasságkötési kor (20 — 21. év) a XIX. század végére sem változott meg lényegesen, 1910-ben is 22,1 év volt. Ezt a. jellemzőt még azzal kell kiegészíteni, hogy Magyarországon a korszerinti népesség házasságkötési gyakorisága csökkent. A termékenység és halandóság együttes vizsgálata azt mutatja, hogy Magyarországon a születések és halálozások arányszáma az egész vizsgált időszakban magasabb volt a nyugat-európainál. A nagyszámú propagatív korú bevándorló miatt (a XVIII. században) a születési arányszámok valószínűleg magasabbak voltak. A nyers születési és halálozási ráták azonban sokkal lassabban csökkentek mint Nyugaton, s a két arányszám hosszú időn át közel párhuzamosnak tekinthető, és csak a XIX. század végén zuhant le meredek szögben. Mindez azt jelenti, hogy Közép-Európában — Franciaországhoz hasonlóan hiányzik a demográfiai forradalom második fázisa, azaz a közép-európai fejlődés önálló alakot formált ki. Az előadó utalt arra, hogy a XIX. századi magyar gazdasági növekedés és a demográfiai fejlődés eddig feltárt részleteit, ill. tartós irányzatait alaposabb kutatás után, — mivel így együttesen ellentmondásos és specifikus, az európai fejlődéstől eltérő jellegűek — meg kell vitatni. Az elhangzott előadásokhoz Acsádi György, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetője és Paidinyi Oszkár, a Történettudományi Intézet tudományos munkatársa szólt hozzá. Fügedi Erik BESZÁMOLÓK KIRSCHNER BÉLA ÉS PINTÉR ISTVÁN KANDIDÁTUSI DISSZERTÁCIÓINAK VITÁIRÓL 1. Kirschner Béla: ,,A Tanácsköztársaság centrista és jobboldali vezetői a polgári demokrácia visszaállításáért: hatalomra jutásuk ós bukásuk" című kandidátusi disszertációjának vitája 1966. február 28-án hangzott el a Magyar Tudományos Akadémián. Az értekezés fő feladata annak vizsgálata, „hogyan alakult ki a centrista ós jobboldali vezetőkben a polgári demokráciához való visszakanyarodás célja, milyen eszközöket, módszereket alkalmaztak e cél megvalósítása érdekében, hogyan következett be a Forradalmi Kormányzótanács lemondása, hogyan alakult a történelmi helyzet kormányrajutásuk után, s szükségszerű volt-e bukásuk, más szóval: illúzió volt-e a polgári demokrácia célkitűzése, amiért szembefordultak az első magyar proletárdiktatúrával". Ezen kérdések megválaszolására mindenekelőtt a centrista és jobboldali szooiáldemokrata vezetőknek a Tanácsköztársaság első időszakában kifejtett tevékenységét vizsgálja. Rámutat arra, hogy yolt különbség a két irányzat között, mert a jobboldal tulajdonképpen a kivárás taktikáját követte, a centrum pedig részt vállalt az építő munkában, sőt a honvédelemben is. A két csoport közötti politikai különbség május végére, június elejére azonban elmosódóban volt — állapítja meg a disszertáció. A szerző a továbbiakban a júniusi párt- és tanácskongresszus eseményeit elemzi, majd a Vörös Hadsereg júliusi hadjárata előtti időszakban vizsgálja a centristák és jobboldaliak maga/