Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 322

FOLYÓIB.ATSZEMLE 349 az alacsonyabb szintű szakszervezeti vezetők tevékenységét bénítaná, s korlátozná, hogy a munkások valóban részesedjenek a technikai forradalom eredményeiből. Ilyen értelemben foglalt állást Nagybritannia Kommunista Pártja is. A munkáspárti kormány szemléletében a szerző ehelyütt is a hagyományos „mondista" „co-partnership" felfogást látja érvényesülni. — ERNST WANGERMANN: Rosa Luxemburg (275 — 278. 1.) Nettl kétkötetes Luxemburg-könyvének megjelenésével kapcsolatban fűz gondolati reflexiókat a kor történetéhez. Elfogadja Nettl megállapítását, hogy a III. Internacionálé gyökerei a II. Internacionáléig nyúlnak vissza, majd aláhúzza, hogy a II. Internacionálé „szörnyű összeomlása" 1914-ben, majd a német forradalom 1918. évi kudarca „hatalmas emóciókat váltott ki", amelyek hosszú időszakra megakadályozták a szocialista mozgalom eredményeinek ós hibáinak „racionális értékelését". Wangermann első helyen foglalkozik Luxemburgnak a revizionistákkal, Bernsteinnel folytatott vitájával. Ehelyütt megállapítja, hogy e vitát ugyancsak átfűtötték emóciók, Bernstein kérdésfelvetéseit annakidején a marxista baloldal nem vizsgálta eléggé higgadtan ós elemzően, miközben a forradalmi elveket ós gyakorlatot védelmezte. A szakszervezeti kérdésben Wangermann szerint Luxemburg ugyancsak „szektás" volt, mikor a szakszervezeti harcban csak sziszifuszi erőfeszítéseket látott. Wangermann nyitott kérdésnek tekinti, miként erősödhetett meg az opportunizmus a II. Internacionálé pártjaiban, s e vonatkozásban az extraprofit szerepében csak egy okot lát. Méltatja Luxemburg tömegharc — tömegsztrájk elképzeléseit, majd ismét csak kérdésként veti fel, vajon a spartakisták önálló párttá alakulása 1914—1915-ben nem segíthette volna-e győzelemre 1918— 1919-ben a német forradalom ügyét. Végezetül az Ebért — Scheidemann-féle szociáldemokrata vezetők bűneit megjelölve Wangermann igazat ad Nettlnek, milyen képtelenség volt egy bizonyos korszakban Luxemburg vélt vagy tényleges tévedéseiből rendszert alkotni, azt „luxemburgizmusnak" elnevezni, s ezzel egyúttal az orosz és a német kommunistákat egymástól elválasztani. 1966. nov. szám. — JAMES KLUGMANN szerkesztői megjegyzéseiben (321 — 325. 1.) kitér a H. G. Wells életútjáról megjelent munkákra. Klugmann hangsúlyozza, hogy Wells minden tévedése ellenére munkáiból nemzedékek merítettek erőt, hiszen Wells minden pesszimizmusa ellenére bízott az emberi társadalom megreformálásában, humanista, köztársasági és lázadó intellektus volt. — KAY BEAUCHAMP: A faji gyűlölet gyökerei (326 — 333. 1.) történeti és földrajzi áttekintésben vizsgálja a kérdést, gazdag irodalomra támaszkodva vázolja fel a rabszolgakereskedelem s a rabszolgaság ideológiai tükröződésének történetét, az antiszemitizmus modernkori jelentkezését ós a jelenlegi afrikai problémákat. — J. PAST AND PRESENT. 1966. 33. (ápr.) sz. — M. MALOWIST a nyugat-szudáni középkori társadalmi és gazdasági stabilitás okát keresi tanulmányában és veti össze a kelet-európai jelenségekkel (3—15. 1.). Általában az afrikai társadalmi és gazdasági struktúra a XII. századig nem változott lényegesen. A nyugat-szudáni államok a késő középkorban, a XIV. és XV. században olyan fejlődési színvonalat értek el, amelyet meghaladni már a XVI. század végéig sem voltak képesek. A keleteurópai államok többsége a XI. és XII. század folyamán érte el a gazdasági fejlődésnek azt a szintjót, amelyet a nyugatszudáni államok két évszázaddal utóbb. A szerző kérdésfeltevése ez: miért nem fejlődött tovább a szudáni társadalmi és gazdasági struktúra és miért mehetett végbe a XIII. ós XIV. századi kelet-európai államokban olyan mélyreható változás. — L. STONE: Társadalmi mobilitás Angiidban, 1500—1700 (16 — 55. 1.) felvázolja a hagyományos nyugat-európai társadalom felépítésének i modelljét fejlődésének előrehaladott állapotá'ban. Ez a modell bármely európai társadalomra alkalmazható a XVI. századtól a XVII. századig. Adatokat sorakoztat fel annak bizonyítására, hogy 1540 ós 1640 között Angliában a társadalom földrengésszerű megrázkódtatásokon, változásokon esett át, keresi ennek okát és megkísérli a politikai ós vallási következményeket megállapítani. A tanulmány az országos jellegzetességet emeli ki, s feltehetően számos fontos és változatos helyi jelenségre nem tér ki. — A. EVERITT: Társadalmi mobilitás a kora-újkori Angliában (56 — 73. 1.) szerint közhely ma már, hogy 1560 és 1700 között Angliában nagy társadalmi átalakulás ment végbe. Ennek természete és időtartama azonban területenként (megyénként, városonként) és osztályonként változott:. E területi és társadalmi osztályok szerinti átalakulás néhány sémáját vázolja fel a szerző, különös nyomatékkal a különbségekre. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az angliai XVII. századi társadalmi változások fokát és hirtelenségét nem szabad eltúlozni. A Tudorok és Stuartok idejében ez a társadalmi metamorfózis általában két-három nemzedék alatt következett be,