Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 322

FOLYÓIB.ATSZEMLE 341 sére, Dommanget, Soboul, Mathiez, Dau­try, Walter, Lefèbvre, S. Bernstein, Le­gi and, Mazauric munkásságára is, ezekből kiváltképpen Dommanget, Lefèbvre és Ma­zauric alkotását emelvén ki. Dalin hang­súlyozta, hogy mindezek ellenére sem si­került még minden „titkot" felderíteni. — Z. VASZILJEVOVA: A japán nacionalizmus és a második világháború (102—119. 1.). A cseh orientalista három évi tókiói tanul­mányút után teszi szóvá tapasztalatait, hívja fel a figyelmet a japán nacionalizmus, gyarmatosító szellem továbbélésére, ille­tőleg újraéledésére. Bővebben foglalkozik Fusao Hayashi írásaival, amelyek tekin­télyes folyóiratokban láttak napvilágot, s aki az „amerikai—orosz imperializmussal" szemben csak mintegy véletlen balesetet lát a japán imperializmus vereségében, azt csak ideiglenesnek tekintve. Hayashi egy­úttal tagadja a fasiszta tüneteket a régi Japánban. Vasziljevova a tétellel szemben nem elégszik meg, hogy hagyományos mó­don hangsúlyozza Japán fasiszta jellegét, hanem hozzáfűzi: a japán fasizmusnak a némettől és olasztól eltérő sajátossága volt, hogy lassan alakult ki, a monarchia és a hadsereg körül, míg Japánban a munkás­mozgalom ós a polgári demokrácia is gyen­gébb volt, mint Európában. A szerző sze­rint, ha Japán nem is lett oly mértékben fasiszta, mint európai fegyvertársai, a fa­siszta és reakciós múlttal sem történt oly radikális leszámolás, mint Európában. — A > történeti krónikarovatban JEAN DAUTRY írt cikket: A „spartakisták" Gilbert Badiánál (133 — 136. 1.). A Párizsban 1966-ban meg­jelent munkát ismerteti, az 1918—1919. évi eseményekre irányítva a figyelmet, miközben hangsúlyozza, hogy a többségük­ben fiatal spartakistákat R. Luxemburg óvta az elhamarkodott lépésektől, s végül is az ő sugalmazása ellenére a felkelés a kormány és a reakció provokációjára rob­bant ki. 1966. okt. szám. — JEAN CHESNOUX: Hol tart az ázsiai termelési mód vitája (33 — 47.1.) megállapítja, hogy a Penséeban megkezdett viták után 1964—65-ben a Szovjetunióban a különféle tudományos intézményekben is kibontakoztak e tárgy­körben a viták — ezekről számol be. A véleményeltérések nagyok, sokan indoko­latlannak tartják, hogy a klasszikus rab­szolgatartó társadalmi formáció mellett ugyanilyen elterjedtnek tételezzék fel az ázsiai termelési mód rendszerét. E vita egyaránt átfogta a Távol- és Közel-Kelet, Afrika és Amerika történetét. Chesnoux beszámolójában kitekintést nyújtott a kér­dés újabb francia történeti irodalmára, külön kitérve a kultúrtörténeti vonatkozá­sokra. Chesnoux a lengyel I. Sachs tanul­mányából idézi azt a sémát, amely a falu— város, s így a kereskedelem elemzése alap­ján megkülönbözteti a kialakult feudális társadalom viszonyait az ázsiai típusútól. — HÉLÈNE ANTONIADIS-BIBICOU: Bizánc és az ázsiai termelési mód (47 — 73. 1.) a földrajzi, technikai, jogi és gazdasági kri­tériumok alapján teszi vizsgálat tárgyává Bizánc történetét. Rendkívül kiterjedt klasszikus és újabb irodalom áttekintése alapján szűri le következtetéseit: Bizánc esetében nem teljesen tiszta, hanem sok­színűen árnyalt jelenséggel kell számolni, amelynél azért, főként a teimelési viszo­nyoknál, hierarchiánál, agrárviszonyoknál az ázsiai termelési mód jellemvonásai lel­hetők fel. — J. LE MOUVEMENT SOCIAL 196ör-júJ.­szept. szám. — M. GALLO: A hadiüzemi munkások magatartásának néhány kérdésé­hez 1914 — 1918-ban (3 — 35.1.) megállapítja, hogy 1,5 millió munkás tartozik a fenti kategóriába, köztük szak- és betanított munkások, törzsökösök és vidéki ől felke­rültek, nők és férfiak, Északról menekültek és külföldiek. Gallo főként a rendőrségi jelentésekre támaszkodva írta meg tanul­mányát, de kiegészítette ezt sajtó- és röp­cédulaanyaggal is. A felmérésnél nagyrészt a helyi forrásokat használta fel, s a mun­kások hangulatának felmérésére töreke­dett, nem pedig politikai tevékenységük megrajzolására, akcióik bemutatására. Azt az objektív helyzetet kívánta megvilágí­tani, amelynek talaján maga a munkás­mozgalom kibontakozhatott. Idéz azokból a rendőrségi- megyei-üzemi szintű jelenté­sekből, feljegyzésekből, amelyek általában foglalkoznak a munkások hangulatával, olyanokból, amelyek egy-egy „felforgató" behívását mérlegelik — míg a másik olda­lon munkásforrásként ugyancsak gazdagon idéz munkáslevelekből. Az anyagban külön érdekes színfoltot képeznek a korabeli mun­kásröpcédulák, amelyek sokszor ironizálva tükrözték a kor hangulatát. A helyi röp­cédulákon túl a felügyelői jelentések még a különféle feliratokról is megemlékeztek — amelyekben Joffre-t gyilkosnak nevezték, s Joffre-ral szemben követelték „a békét, minden áron". Külön pioblémakört ké­pezett a nők alkalmazása, amely helyen­ként valóságos nőgyülöletet váltott ki — hiszen leszorították a béreket, s férfiak helyébe lehetett őket állítani. A szakszer­vezetek leghaicosabb, leginkább háboiú­ellenes vezetői voltak azok, akik e téren is átfogó programot tudtak adni. — JEAN CHESNEAUX: Társadalomkritika és anarchis­ta gondolatok Jules Verne-nél (35 — 65. 1.) rövid historiográfiai vázlatot ad e kérdési ől, majd Verne regényeiből gazdagon idézve

Next

/
Oldalképek
Tartalom