Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 322

342 FOLYÓI RATSZEMLE (Sándor Mátyás, Senki fia, A Bégum 500 milliója, Dál csillaga, Servadac kapitány, Lángban álló szigettenger, Öt hét léghajón, Nemo kapitány, Grant kapitány gyermekei, 20 000 mérföld a tenger alatt) bizonyítja, mily gyakran írt Verne az arany, a pénz káros hatásáról, a szegények nyomorúságos helyzetéről, — de hozzáfűzi, hogy Verne mindig távolmaradt a szocialisztikus mozgalmaktól, mindig csak megállapított, de a kapitalista társadalom bajainak okozati összefüggéseire már nem mutatott rá, s még kevésbé vállalkozott ezek megváltoztatására. Chesneaux mindemellett aláhúzza, mennyire bízott Verne az emberiség jövőjében, a technika alkalmazásának az emberiség javát szolgáló hatásában, menynyire elutasította a háborúk, a nacionalizmus, a faji megvetés gondolatvilágát. A szerző mindezt Verne-nól csak fő gondolatmenetként húzza meg, s utal arra, hogy helyenként a nacionalizmus vagy antiszemitizmus alárendelten Verne-nél is jelentkezik (német vonatkozásban az 1870-es években kiadott könyveiben, az angolok rovására pedig a Fashoda-válság után — a művekbe tehát durván belenyúlt a történelem). A szerző a társadalomkritika bemutatásán túl nagy gonddal elemzi azokat a sorokat is, amelyekből Verne anarchista gondolatai kiviláglanak (Két év vakáció), vagy a jövő társadalmának szerkezetéhez fűz reflexiókat. — JEANNE GAILLARD: A Párizs Jogait Védő Köztársasági Liga iratai (65—89. 1.). A Liga 1871 — 1879 között tevékenykedett. A Párizsi Kommün fennállásának idején baloldali köztársasági tagjai a Kommün és Versailles között próbáltak közvetíteni, igyekeztek a vérontást megakadályozni, később a kommünárokon segítettek. Gaillard érzékelteti mind azt, hogy időnkónt miként üldözték a Liga tagjait is, mind azt, hogy a köztársaságot védve a monarchistákkal szemben a Liga Thiers-rel is hajlandó volt megbékülni. A szerző cikkében hangsúlyozza, hogy az általában eddig feltételezett erős polarizáció ellenére mégis érvényesült a harmadik, a kiegyenlítő irányzat, sőt ez még a föderalizmust is hajlandó volt magáévá tenni, ennyiben is közel állott a forradalmi Párizshoz. Gaillard cikkét a Liga 1871 április-májusi jegyzőkönyv-kivonataival támasztja alá. — MADELEINE REBERIOUX: Szocialista paraszt-csoport a Saőne-et-Loireban az egyesülés idején (1905—1908) (89 — 105. 1.) bemutatja a csoport keletkezését, vezetőit, összetételét ós foglalkozik gyűléseivel, s főként szemléletével, ami a megyei szocialista lap rendszeres ismertetései alapján követhető nyomon. Reberioux hangsúlyozza, hogy a csoport elméletileg ugyan nem volt képzett (Marx neve alig fordult elő körükben, inkább Victor Hugo és Prou» dhon követőinek tartották magukat), de ezzel együtt szabadgondolkodók, antimilitaristák voltak, gyűlölték a nemeseket és tőkéseket, megvetették a parlamentarizmust, ami viszont sohasem vezette őket a parlamenti rendszer jobboldali ellenzékéhez — s a társadalmi viszonyok lényegét érintően a föld köztulajdonának és szövetkezeti megművelésének voltak hívei. — Végül a lap életrajzi rovata A. PERRIER: Két hajdani érdekes anarchista: Victoire Loquier és Lucien Barbadette c. írását tartalmazza. Loquier fodrász volt (1866 — 1944), harcos anarchistaként megjárta a börtönt is. Tevékenységének nagyobb, érdemibb részét 1914 előtt fejtette ki, 1917— 1934 között még a szakszervezeti mozgalomban hallatta szavát. L. Barbadette (1890—1942) az író, gondolkodó anarchisták típusából a különféle munkáslapokban (kommunista ós szocialista orgánumokban is) dolgozott. — J. ANNALES. ÉCONOMIES, SOCIÉTÉS, CIVILISATIONS 1966. 6. szám. — FERNAND BRAUDEL megemlékezik Lucien Fèbvre-rôl halálának 10. évfordulóján (1187—1188.1.), megállapítja, hogy a folyóirat most is az ő szellemében dolgozik. Felveti egyetemi előadásainak és levelezésének a kiadását, amelyre idővel sor kerülhet. — A. EMMANUEL: A profitráta és Marx és Keynes összeegyeztethetetlensége (1189 — 1211.1.) vitázik a marxista közgazdász Paul Boecara egy előadásával, amelyben az a tőketúltermelés problematikája tekintetében megpróbálta a két közgazdasági elméiétet egymáshoz közelíteni. A profitráta süllyedő tendenciája ós a tőke csökkenő marginális hatékonysága (Keynes) első pillanatra egymáshoz közelálló elméletek, Marx azonban a következtetésekben jóval messzebbre ment, mint Keynes. A profitráta süllyedő tendenciája ma nem általánosan elismert, elméletileg és statisztikai adatokkal egyaránt bizonyítani kellene. — PACH ZSIGMOND PÁL: A földesurak kereskedelmi tevékenysége és árutermelésük Magyarországon a XVI. században (1212 — 1231. 1.) megállapítja, hogy a földesurak először a borkimérés feudális jogának a felhasználásával kapcsolódtak be a kereskedelembe, azután a marhakereskedelem ós végül a gabonakereskedelem útján, később maguk is áttértek az árutermelésre. Minthogy mindebben feudális módszereket használtak fel, ezért az árutermelés a majorsági gazdálkodás formájában valósult meg. — DANIEL THORNER: A paraszti gazdaság neonarodnyik elmélete: A. V. Csajanov iskolája (1232 — 1244. 1.), Csajanov 1925-ben Moszkvában oroszul megjelent