Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 322

FOLYÓIB.ATSZEMLE 333 és egy német megbízott között, a másik 1936 — 37 fordulóján, amikor Benes elnök személyesen fogadta két ízben is a németek megbízottait titkos audienciában. Mindkét alkalommal a két ország közti kapcsolatok megjavításáról, első ízben még megnemtámadási egyezmény megkötéséről is volt szó, de a német külügyminisztérium hivatalos körei meghiúsították a tárgyalások folytatását, bár a csehszlovák fél ez elől nem zárkózott el. — J[AN] N[ovoTisrY] ismerteti a Századok 1965. évi 6. és 1966. évi 1. számát (899 — 900. 1.), A magyar irodalom története V. kötetét (900—901.1.) ós Bakács István: A magyar nagybirtokos családok hitelügyletei a XVII—XVIII. században c. kötetét (912. 1.). — N. HISTORICKÍ ÖASOPIS 1966. 4. szám — MIOHAL BARNOVSKY: A szlovákiai kohá' szati és gépipar fejlődésének kérdéséhez 1915 —1948-ban (517 — 551. 1.) utal arra, hogy ez a két jparág szenvedte a legtöbb háborús kárt. Összefoglalóan ismerteti fejlődésüket, összevetve a cseh- és morvaországi fejlődéssel. A felmerült gazdasági nehézségek elsősorban a háború utáni általános gazdasági helyzetből következtek. A gépipar Szlovákiába való áttelepítésének kérdése már 1945-ben felvetődött, a kormány ekkor ezt röviden megoldható feladatnak látta. Végeredményben a kétéves terv időszaka alatt a termelés 97,2 %-kal nőtt meg, a munkások és alkalmazottak száma 50%-kal, a munka termelékenysége 1937-hez képest 72,7%-kal emelkedett, a fejlődés üteme még gyorsabb is volt, mint Cseh- és Morvaországban, volumenében azonban annak csak kis részét tette ki. — LADISLAV TAJTÁK: A magyar uralkodó osztályok törekvése, hogy Szlovákiát Magyarország keretei közt tartsák meg 1918-ban (553 — 584. 1.) részletesen ismerteti a Jászi vezette nemzetiségi minisztérium ós általában a kormány kísérleteit, hogy elsősorban a magyar értelmiség, meg a jelentéstételre mindenfelé kiküldött magyar agitátorok és a még fungáló magyar hatóságok révén kimutassák, hogy a szlovákok nem akarnak Magyarországtól elszakadni, sokhelyt hűségesküt kényszerítettek ki a szlovákoktól. A szociáldemokrata párt valójában ugyancsak a területi integritás mellett agitált. Csak a kommunista párt helyezkedett a nemzetköziség alapjára, de nem a nemzeti önrendelkezés jogát hirdette, hanem, a szerző véleménye szerint éppen azért, mert a nemzeti önrendelkezést a Károlyi-kormány és a szociáldemokraták egyaránt elismerték, helyette a proletariátus önrendelkezési jogát hirdette. Amikor a Szlovákia autonómia keretében való megtartására irányuló kísérletek nyilvánvalóan kudarcot szenvedtek, a magyar kormányzat önálló szlovák köztársaság kikiáltására, Nyugat-és Kelet-Szlovákia szembeállítására törekedett, segítségével december 11-én Kassán ki is kiáltották a Szlovák Népköztársaságot, a magyar kormány azonban egyéb nehézségei miatt nem volt hajlandó elismerésére. — A vita-rovatban SAMO FALT'AN: Král ismertetéséhez kissé másképpen (585 — 594.1.) Král kritikai megjegyzéseivel szemben védelmébe veszi Gustav Husák: Tanúvallomás a Szlovák Nemzeti Felkelésről c. könyvét, amely néhány részletkérdésben vitatható ugyan, de egészében helyesen értékeli az 1944-es felkelést, míg Král a tények ignorálásával korábbi, az újabb kutatások által meghaladott állásponthoz akar visszatérni. — SZINAI MIKLÓS, SZŰCS LÁSZLÓ: Adalék a Csehszlovákia ellen irányuló agresszív német és magyar tervekhez 1920—1939-ben (595—607. 1.) a hármasszöVetsógig visszatekintve a magyar külügyi anyag és Horthy iratai alapján mutatják be a német—magyar tervek alakulását; befejezésül hangsúlyozva, hogy az együttműködés 80 évével szemben áll a németellenes harcok kilenc évszázada. — A csehszlovák kérdés Horthy-Magyarország diplomáciai irataiban 1936 —1938, Münchenig (608 — 637. 1.) címen M. LAVOVÁ kivonatokat közöl a Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához c. sorozat I. és II. kötetének dokumentumaiból (608 — 637. 1.). — P. H. ismerteti Vincze Edit német nyelvű tanulmányát a Studia Historicából az osztrák munkásmozgalomnak a magyarországira való hatásáról (657. 1.). — N. SBORNÍK MATICE MORAVSKÉ 1966. 85. évf. — ZDENÈK KONECNY: A központi hadifogolytábor TéHnben (1941 — 1945) (11 — 37. 1.) pontosan ismerteti a legénységi és altiszti fogolytábor életét, a hadifoglyok helyzetét, a németek kísérleteit, hogy provokátorokat küldjenek közéjük, s a szökési kísérleteket. — MILOSLAV LAICHMAN : A Brno-körzeti baloldali értelmiség 1929 — 1933 (38—54. 1.) a, kommunista párt befolyása alatt álló Baloldali Front c. szervezet tevékenységét ismerteti, amely persze csak az értelmiség egy részére, néhány száz emberre terjedt ki, de mutatta a párt nagy hatását, s azt is, mennyivel kevesebb akadálya volt a baloldali szervezkedésnek itt, mint a környező országokban. — JAN JANÁК részletesen beszámol arról, hogyan tért át az ifjúcseh párt Morvaországban 1873-ban az aktív politkára (55 — 79. 1.), s bár az ifjúcseheknek nem volt pontosabb elképzelésük és programjuk, a tartományi és birodalmi