Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 322

326 FOLYÓI RATSZEMLE lassan tudott magának utat törni, 1919-ben került sor a kommunista párt megalakulására. — A. Sz. DMITRIJEV: Heinrich Heine történelmi nézetei (100—113. 1.) sorozatot indít, amely jelentős írók és művészek nézeteit kívánja bemutatni. Heine életrajzával köti össze nézeteinek kialakulását, megállapítja, hogy párizsi emigrációja idején a forradalmi demokrácia álláspontjára helyezkedett, de féltette a forradalomtól a szépet, az utópikus kommunistákat képrombolóknak nevezte. — F. M. SZERQEJEV: Az amerikai hírszerzés a Pearl Harbor-i katasztrófa után (114—126.1.) megállapítja, hogy a japán támadás után fel kellett számolni az egymással versengő különböző titkos szolgálatokat, s Donovan vezetése alatt létrejött az Office of Strategic Services, mellette a katonai információ hivatala. Részletesen feltárja szervezetüket ós működésűkét. Az Office-nak néhány államban hivatalos képviselete is volt. Emberei beépültek a különböző ellenállási v mozgalmakba, de nem tudták azokat a kívánt keretek közt megtaitani. — JUR. KOROLKOV: Doktor Kersten és naplója. (Heinrich Himmler személyes orvosának feljegyzéseiből) (127 —137. 1.) befejezi korábbi közleményét, itt 1941-től ismerteti Kersten nyomtatásban megjelent naplóját, különösen Himmler tárgyalásaira vonatkozó részét, amelyek során a nyugati hatalmakkal fegyverszünetet akart kötni, hogy folytathassa a háborút a Szovjetunió ellen. — N. M. LAVROV: Az 1910—1917-es mexikói forradalom historiográfiájáról (138—145. 1.) csak a fontosabb munkákat vizsgálja abból a szempontból, mennyire tartják szükségszerűnek a forradalmat és milyen jelentőséget tulajdonítanak neki az ország történetében. — N. I. LEBEGYEV: Románia külpolitikai történetének néhány kérdése a burzsoá történetírás megvilágításában (146 —153. 1.) a két világháború közti és a második világháború alatti román külpolitikával foglalkozó 1945 után megjelent munkákkal vitatkozva rámutat arra, hogy Romániát nem a Szovjetunió kergette Hitler karjaiba, a román kormány önként állt Németország oldalára. 1944-es átállását a burzsoá történetírás azért tartja döntő jelentőségűnek, hogy ezzel kisebbítse a Szovjet Hadsereg szerepót. — V. I. TIUDANVICS és V. V. HAJNASZ ismerteti A. I. Puskás: Magyarország a második világháború éveiben c. könyvét (157—159. 1.). — T. M. ISZLAMOV: Molnár Erik emlékének (187— 188. 1.) rövid életrajzi vázlatban móltatja az elhunyt történész jelentőségét. — N. ISZTORIJA SzSzSzR. 1967. 3. szám. — Az Októberi Forradalommal foglalkozó tanulmányok sorában V. I. SZELIOKIJ: Az oroszországi dolgozók harca az elosztás ellenőrzéséért (3 —16. 1.) ismerteti a kettőshatalom idején folyó, s az időszak végére már tömegessé váló harcot, amelynek a során a forradalmi tömegek igyekeztek ellenőrzésük alá keríteni az elosztást, amelyet az ideiglenes kormány sem tudott megoldani. Az üzemi bizottságok olykor maguk szervezték meg a bevásárlást üzemük dolgozói számára. A szovjetek is beavatkoztak. A szerző összesen 371 esetet kutatott fel, amikor beavatkozásra került a sor, ebből 164 (61 %) az üzemek nyersanyaggal való ellátására vonatkozott, ami azt bizonyítja, hogy a dolgozók számára a legfontosabb a termelés fenntartása volt. — A. Sz. SZMIRNOV: A penzai kormányzóság parasztkongresszusai 1917-ben (17 — 31. 1.) a csekély számú proletariátussal rendelkező kormányzóságban eszer vezetés alatt letrejött „parasztdiktatúrát" ismerteti. A bolsevikok gyengesége és tapasztalatlansága miatt a paraszti tömegek az eszerek befolyása alá kerültek. Bizonyos pozitívumok voltak, átalakították a közigazgatási szervezetet, részlegesen elkobozták a földesúri földeket. A parasztok csak akkor kezdtek elfordulni eszer vezetőiktől, amikor azok szembehelyezkedtek Lenin földdekrétumával. A szovjet hatalmat csak december végén sikerült létrehozni. Az egész eseménysorozat azt bizonyítja, hogy ha a paraszti tömegeket nem a proletariátus vezeti, akkor a burzsoá politikusok eszközeivé válnak, hiszen a penzai „paraszt diktatúra" valójában burzSoá-demokratikus diktatúra volt. — V. R. KOPILOV: Hogyan ünnepelték az oroszországi hadifoglyok 1917. május 1-étt (32—37. 1.) számos adatot sorakoztat fel arra, hogy a nacionalista és honvédő körök ellenzése ellenére a hadifoglyok részt vettek a május 1-i ünnepségeken, s fellépésükkel erősítették a dolgozók forradalmi harcát. — N. M. KULIJEV: Az azerbajdzsáni szocialista forradalom szovjet historiográfiája (38 — 50. 1.) az 1920-as évek elejétől kezdve ismerteti és bírálja az emlékiratokat és feldolgozásokat. — „A proletár forradalom katonái" c. rovatban N. M. JUROVA: A Mendzsinszkij-nővérek (51 — 57. 1.) a történész-professzor R. I. Mendzsinszkij leányainak, Verának és Ljudmilának 1917 előttre is visszanyúló forradalmi tevékenységét vázolja fel. — V. V. LEÓK: A lánglelkű harcos Oeorgij Gagolov (57 — 63. 1.) az 1919-ben, alig 22 éves korában a polgárháborúban elesett bolsevik életét örökíti meg. — I. I. SZANYINA: Egy bolsevik útja (63 — 68. 1.) a hamis vádak alapján letartóztatott ós a börtönben elpusztult M. M. Kulkov (1891 — 1939) fejlődéséről ad képet. — A többi ta-