Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 322

FOLYÓIB.ATSZEMLE 327 nulmány .sorában N. M. DRUZSINYIN: A. Haxthausen és az orosz forradalmi demokraták (69 — 80. 1.) széleskörű anyag alapján világítja meg, hogy Herzen és Csernisevszkij felhasználták a konzervatív felfogású német földesúr által az orosz obscsinára vonatkozólag összegyűjtött nagy anyagot, saját utópikus szocialista elképzeléseik alátámasztására. Programjuk persze téves volt, forradalmi-demokratikus tartalma azonban a lényeges. — A. P. Novo-SZELCEV, V. T. PASTJTO: A régi Oroszország külkereskedelme ( a XIII. század derekáig) (81 —108. 1.) a legcsekélyebb forrásadatok aprólékos vizsgálata alapján állapítják meg, hogy az arabokkal folytatott kezdeti kereskedelem után a kijevi Oroszország egyre sűrűbb kapcsolatokat épített ki az európai országokkal, de ázsiai országokkal is. A külkereskedelem aktív volt, jelentős külföldi pénz áramlott az országba, az egyes országokkal kötött állami kereskedelmi szerződések olykor a tatárjárást is túlélték. — V. P. SPALTAKOV: Az újítómozgalom és a racionalizáció vezetése az ötvenes években (109—117. 1.) megállapítja, hogy az állam külön szerveket hozott létre a találmányok és racionalizáló újítások irányítására, a törvényekkel is előmozdította a mozgalmat. — A. F. JERUSZALIMSZKIJ: Az oroszországi parasztmozgalmak az első világháború előestéjén és kezdetén (117—124. 1.) az 1908 utáni korszak parasztmozgalmait számszerűen igyekszik megállapítani, az 1914-es mozgalmaknál tisztázza, hogy Oroszország melyik részén törtek ki, s a földbirtokosok, kulákok vagy a hatóságok ellen irányultak-e. Adatai szerint a hatóságok ellen irányuló mozgalmak száma az egész időszakon keresztül növekvőben volt, ami a politikai tudatosság erősödését mutatja. — N. I. KAZAKOV: Az 1812-es bukaresti béke történetéből (126 — 128. 1.) a Kutuzov által megkötött orosz—török béke jelentőségét részben abban látja, hogy Napóleon az Oroszország elleni támadás előtt nem tudta biztosítani Törökország szövetségét, még inkább pedig abban, hogy a moldvai nép ekkor felszabadult a török uralom alól, s ettől kezdve végérvényesen az orosz néppel kötötte egybe sorsát. — Az Októberi Forradalomban részt vett történészeknek szentelt rovatban L. V. IVANOVA Vagy im Alekszandrovics Bisztrjanszkij (129—134. 1.) életét ismerteti, közli viszszaemlékezéseit és a forradalomban való részvételre vonatkozólag kitöltött kérdőívének szövegét. — JE. A. LUCKIJ: Andrej Vasziljevics Sesztakov (134—141. 1.) tevékenységét mutatja be. — Vlagyimir Mihajlovics Mirosevszkij (141 — 146. 1.) tevékenységére vonatkozólag a folyóirat közli egy önéletrajzát, néhány egyéb dokumentumot ós műveinek jegyzékét. — I. M. KRASZNOV: Az Októberi Forradalom és a szocialista köztársaság születése (168—176. 1.) John Reed kevésbé ismert újságcikkeit ismerteti részletesen. — Arthur Ransome Szovjet-Oroszországról 1919-ben (176 —185. 1.) a haladóújságíró Oroszország 1919-ben c. könyvéből közöl részleteket, első ízben orosz nyelven. — A külföldi kortársak szemével (191 — 204. 1.) címen a folyóirat a külföldi kapcsolatokat ápoló társulat anyagából hoz számos nyilatkozatot és levelet, amelyekben külföldi tudósok az 1930— 1940 közti szovjet fejlődésre vonatkozólag fejtik ki elismerő álláspontjukat. — A műemléki rovatban Sz. V. VERES: Szolovki (206 — 211. 1.) a Fehér-tengerben lévő szigetcsoportot ismerteti, elsősorban legfontosabb nevezetességét, a Szolovecki kolostort. — N. SZOVJETSZKOJE SZLÁV JANOVEGYENYIJE. 1967. 3. szám. — I. Sz. KONYEV: A Szovjet Hadsereg és a Lengyel Hadsereg fegyverbarátsága a Lengyelországnak a fasiszta megszállás alól való felszabadításáért vívott harcban (3—11. 1.) az 1942-ben az illegalitásban létrejött Népi Gárda ós a Szovjetunióban alakított lengyel csapatrészek egyesüléséből keletkezett Lengyel Hadseregnek a Szovjetunió oldalán vívott harcát ismerteti, részben visszaemlékezésszerűen, hangsúlyozza, milyen segítséget adott a helyi lakosság a harcok során. — HENRYK LOWMIANSKI: Lengyelország és Oroszország kölcsönös kapcsolatai a középkorban (22 — 32. 1.) a XIV. század második feléig foglalja össze a kapcsolatok történetét, a nyugati és keleti szlávok közti kapcsolatoktól kezdve. A két nép közti etnikai határvonal a Dnyeper ós a Bug közt terült el, ide mindkét oldalról jöttek telepesek, ezért a területért folyt a harc a két állam közt a XI. század elején. 1031 után a harcot a jószomszédság váltotta fel, csak a XII. század végétől indult meg ismét mindkét oldalon a terjeszkedés, bár ekkor is előfordult együttműködés pl. a magyar királyok hódításai ellen. A halicsi fejedelemség megszerzése 1340—1387 közt a lengyel történelem fontos lépése volt, ezzel kezdődött meg Lengyelország átalakulása soknemzetiségű országgá. Lehet, hogy ekkor történt is kísérlet, hogy a lengyel és a litván mellett egy Regnum Russiae is részese legyen az államszövetségnek, de ez nem valósult meg. A belorusz és ukrán feudális urak ellengyelesedtek, a nép tehát az osztály ellen téteket nemzeti ellentétként tudatosította, s ezt az ellentétet a katolikus és pravoszláv egyház ellentéte mélyítette el. — V. MAR-