Századok – 1968
Történeti irodalom - Kulcsár Zsuzsanna: Eretnekmozgalmak a XI–XIV. században (Ism. Bellér Béla) 287–286-287
287 TÖRTÉNETI IRODALOM stabilizálása stb.) a reformok általában elérik. A hosszabb távlatú, általános, az egész politikai struktúrát érintő célokat azonban csak abban az esetben, há az egész földre kiterjed a reform és minden birtokos rétegre. Ha ez alulról jövő általános változás (a francia és a szovjet példa), akkor a távlati, célok is teljesülnek. Ha nem alulról diktált változásról van szó, a reform a szűkítés felé tendál. A reform csak akkor hoz létre a szó nyugati értelmében vett demokrácia alapjául szolgáló középosztályt, ha erős városi középosztály áll a mozgalom élén. A föld nacionalizálása és adás-vételének tilalma osztálytalan, harmonikus demokráciára vezethet a szocialista politikai tanítás értelmezésében, legalább is az agrárszektorban. Befejezésül a szerző összegezi az egyes reform-példák jegyeit azon az alapon, hogy két alapvetően különböző hozzáállást különböztet meg: az egyik a kapitalizmusra és nyugati típusú demokráciára törekszik, a másik valamiféle szocialista vagy kommunista megoldásra. A két alapváltozaton belül persze sok variáns lehetséges. Minél közelebb áll valamelyik reform korunkhoz, annál több benne a második típusra emlékeztető mozzanat. Az egyező és eltérő vonások elemzése alapján a szerző abban összegezi megállapításait: a földmagántulajdon fenntartása esetén a koncentráció továbbra is végbemegy, a reform ezt megoldani hivatott mechanizmus. A gazdasági szerkezetben vagy a politikai struktúrában előálló feszültség nyomást gyakorol a birtokviszonyokra ós kiváltja a reformot. A reform céljai többnyire politikai jellegűek, s ebben az esetben a paraszt tényleges helyzetén valamelyest javítanak (s ezzel elérték politikai céljukat, a reformerek uralmának megszilárdítását). A reakció különböző formái azonban korlátozzák a reform hatékonyságát, épp úgy, mint a végrehajtás során tanúsított ingadozások. A munka termelékenységét csak akkor növeli, ha a nagyüzemi gazdálkodást segíti elő. Ahol pozitív gazdasági hatása volt a reformnak, csak ennek tulajdonítható. A mai kevéssé fejlett országok eljövendő reformjaihoz bizonyos szempontokat akar a szerző nyújtani végül, s itt felveti: az itteni földreformok megoldják-e majd a problémákat, hiszen az eddig tanulmányozott reformoknál nem ez volt a helyzet. Ha tekintetbe vesszük, mondja, a földesurak ellenállását, a kielégítendő parasztok nagy számát, a szocialista országok eredményeit, akkor a kisbirtok felé tendáló nem szocialista jellegű agrárreformok hatékonyságát forradalmak elkerülésében csak igen feltételesen tarthatjuk lehetségesnek. Itt megáll a szerző, s nem vonja le azt a kôvetkeztçtést, amely önként adódik, amelyre maga is utal a sorok közt, sőt részleteiben ki is mondja: a régi földbirtokrendszert szótzúzó agrárreform csak akkor lesz gazdaságilag hatékony, ha — előbb vagy utóbb, tehetjük hozzá — a nagyüzemi gazdálkodást hozza magával. Hogy ezt a nálunk elismert, gyakran hangoztatott igazságot egy nyugati közgazdász nagy történeti összehasonlító apparátussal érezteti, ha nem is mondja ki, az korántsem lehet közömbös számunkra. NIEDERHAUSER EMIL KULCSÁR ZSUZSANNA: ERETNEKMOZGALMAK A XI—XIV. SZÁZADBAN (Budapest, Tankönyvkiadó. 1964. 335 ).) Aki tudja, hogy az eretnekmozgalmakkal foglalkozó irodalom századok, de különösen a múlt század közepe óta milyen óriásira duzzadt, s aki valamilyen középkori egyetemes történeti kérdés nyomán maga is behatolt ennek az irodalomnak rengetegébe, az képes csak jelentőségének megfelelően értékelni Kulcsár Zsuzsanna vállalkozását. Habár a XI—XIV. századi eretnekmozgalmak irodalmát feldolgozó bibliográfia „A kathar eretnekség elterjedésének kérdéséhez" c., azóta megvédett kandidátusi értekezés melléktermékeként készült, önálló értéket ad neki a nemzetközi történeti irodalomban egyedülálló volta. A bibliográfia nem foglalja magában a XI—XIV. századi eretnekmozgalmakra vonatkozó egykori tudósításokat, vagyis a tulajdonképpeni forrásanyagot, hanem csupán a XIV. századnál későbbi, 19ü0-ig terjedő feldolgozásokat veszi figyelembe. Az időbeli felső határt csak egy ponton, az inkvizíciónál lépi át, indokolt tárgyi okokból. Mellőzi a bibliográfia a misztikusokról szóló irodalmat arra való hivatkozással, hogy ebben találhatók ugyan eretnek nézetek, de mégsem olyan súllyal és gyakorisággal, mint pl. a begárdoknál és begináknál, akiknek irodalmát éppen ezért fel is veszi. Nem sorolja fel a munka a szaklexikonokat, az egyháztörténeteket, valamint az általános dogmatörténeti és filozófiatörténeti műveket sem, amelyek a kutatók előtt amúgyis ismertek.
