Századok – 1968
Történeti irodalom - Kulcsár Zsuzsanna: Eretnekmozgalmak a XI–XIV. században (Ism. Bellér Béla) 287–286-287
288 TÖRTÉNETI IRODALOM Az ily módon szelektált, de még így is tetemes anyagot a szerző lß" tárgy csoportban, országonkint rendezte el, minden tárgykörnél teljességre törekedve. Egy általános, az eretnekség jellegét, az egyházon belüli helyzetét, irodalmi tevékenységét ós országok szerinti megoszlását tárgyaló bevezető rész után a következő tárgycsoportokba osztja anyagát: XI—XII. századi nyugat-európai eretnekmozgalmak, bogomilizmus, katar mozgalom, valdens eretnekség, a „pásztorok" mozgalma, a joachimiták, a fraticellik, Arnoldus de Villanova eretneksége, az „apostoltestvórek", beginák és begárdok, a „szabad lélek testvérei", flagellánsok, wiclifiták, egyéb eretnekségek s végül az inkvizíció. Az egyes tárgycsoportokban a szerző részletekbemenően bemutatja az illető mozgalom társadalmi-történeti alapját, keletkezését, szervezetét, ideológiáját, az egyes országokon belüli sajátosságait tárgyaló irodalmat, ami lehetővé teszi a komplex történeti módszer alkalmazását, az illető eretnekség valamennyi lényeges vonásának felderítését. Az anyagfeltárás szélessége és mélysége, világos, szinte önálló tanulmányvázlatokká történő elrendezése szempontjából különös figyelemre tarthatnak számot a katárokról és a valdensekről összeállított fejezetek. A bibliográfia összeállítója bevezetőjében megígéri, hogy bibliográfiai gyűjtését az abszolút teljesség minél jobb megközelítése végett továbbfolytatja, és a kiegészítéseket, pótlásokat közreadja. Magunk részéről a folyóiratirodalom, recenziók bővítését, egyes, főleg egyháztörténeti monográfiák felvételét ajánljuk. Az abszolút teljesség a magyar irodalom vonatkozásában jórészt már megvalósult. Legföljebb egyházi szerzők, mint pl. Schütz Antal, Erdey Ferenc, Ivánka Endre stb. néhány művének felvételét ajánlhatnók még. A külföldi irodalomban a teljesség a dolog természeténél fogva, különösen filozófia- és ideológiatörténeti vonatkozásban, már nehezebben érhető el, de azért itt is megközelíthető. Hogy csak egy témát ragadjunk ki, a latin averroizmusra vonatkozó irodalom bővíthető lenne még G. Manser, F. Picavet, M. Roland, D. Gosselin, К. Werner stb. műveivel. Ezek a kiegészítések azonban alapvetően nem változtatnák meg a felsorolt irodalomból kialakult összképet. Egy későbbi kiegészítésben, pótlásban viszont szívesen látnók a jelen gyűjteményből hiányzó misztikusokat, hiszen ők, ha személyileg nem is, eszmeileg annál több érintkezési pontot mutatnak az eretnekekkel, úgyhogy doktrinális alapon, pusztán belső ismérvek alapján gyakran a lehetetlenséggel határos az orthodoxiát a heterodoxiától elválasztani. Ennek pedig messzemenő elvi jelentősége van a katolikus egyház és az eretnekek reális viszonyának megítélése szempontjából. Kulcsár Zsuzsanna bibliográfiája olyan univerzális munkaeszköz, amelyet a jövőben a középkori egyetemes történet, sőt irodalom egyetlen kutatója sem nélkülözhet. \ BELLÉB BÉLA FELIX HÖGLINGER: MINISTERPRÄSIDENT HEINRICH GRAF CLAM-MARTINIC (Graz—Köln, Böhlau Verlag. 1964. 236 1.) A második világháború utáni évek újabbkori osztrák történeti irodalmában a számszerűség szerint a biográfiáé az első hely. Csupán a negyvennyolc utáni korszakról beszélve: életrajz készült Ferenc Józsefről, Ferenc Ferdinándról, I. (IV.) Károlyról, a közös külügyminiszterek közül megírták Kálnoky, Goluchowski, Berchtold és Czernin életét, az osztrák miniszterelnökök sorában monográfiát szenteltek Beck-nek és Stürgkhnek, a tábornokok közül emléket kapott Radetzky, Benedek és Conrad. Az imponáló sorozat most újabb miivel gazdagodott: az 1916—17-es év osztrák miniszterelnökének, Heinrich Graf Clam-Martinic életrajzával. A név ismerősen hangzik az abszolutizmus és a dualizmus korának magyar kutatója számára. Vele a föderalizmust, a konzervatív nagybirtokot és a cseh kiegyezési próbálkozásokat, az alapcikkelyeket asszociálja. A politikus azonban, aki a nevet az újabbkori osztrák történetben másodízben viseli, kissé kijjebb esik szemhatárán. Első hordozójával, az 1826—87 között élt Heinrich Graf Clam-Martinic-cal kapcsolatos ismeretei mégis hasznára válnak: a második Heinrich Graf Clam-Martinic (1863—1932), a miniszterelnöki pozíciót elért unokaöccs pályájának indulását megértetik vele. S ha a teljesen rendhagyó módon végbement tetőzés okait már nem magyarázzák, a szabályostól való eltérést kidomborítják. Az alapcikkelyek szellemében politikussá érett arisztokratától természetes, hogy az alkotmányos dualizmus konzervatív-föderalista ellenzéke körében keres érvényesülést.
