Századok – 1968
Tanulmányok - Székely György: A németalföldi és az angol posztó fajtáinak elterjedése a XIII–XVII. századi Közép-Európában. 3
18 SZÉKELY GYÖRGY' módosul a számadásokban (1421: unum stamen longi de Tina; 1426: 1 Lang von Thyn nigri coloris; X. ulnas Lang von Thyn; 1 teriing lang von Thyn, eundem teriing in quo XVII. lang von Thyn continentur; 1 teriing lang von Thyn; 1427: VIII. ulnas panni longi de Thyn; VIII. ulnas panni Thynisch; pro uno teriing lang von Thyn; 1428: ex parte teriing longi de Thyn, teriing lang von Thyn; pro 1 teriing longo de Thyn; 1429: 1 teriing lang von Thin; 1434: 1 teriing von Tyn; 1436: unum teriing lang von Thin; unum teriing de XVIII. lang won Thin; unum teriing lang von Thin; 1437: das lang von Thin; unum terling lang von Thin; 1438: 1. terlyng lang uon Tin, unum terling de Thynysch, unum therling lang von Thyn; 1444: unam vestem curiensem videlicet sex ulnas lang von Tyn). Általában tehát hosszú posztó, színe olykor fekete. A bártfai számadásokból is látszik, hogy az 1430-as években a thieneni posztó végenként több mint négyszeres értékű volt ott a lengyel posztóhoz képest. 1436-ban, a már többször említett listában azonban harmadik értékű posztó gyanánt szerepel a thieneni (Tyn), 1 vég után 1 forint és 1 garas vámmal. A pozsonyi harmincadkönyvben (von tim) 1 forint volt a vámtarifája végenkint. Ide 1457-ben boroszlói polgárok is hozták, lengyel-sziléziai, flandriai, német és morva posztókkal együtt. A Magyarországba számos ponton való bejutása és elterjedt forgalma, ajándékozása és felhasználása mind indokolttá teszi, hogy a thieneni posztó neve fogalommá vált a magyar nyelvben. Ennek bizonyítéka, hogy bekerült a XV. század első felében létrejött magyar szójegyzékekbe: a Besztercei Szójegyzékbe (tindatus - then) és a Schlägli Szójegyzékbe (tindatus — chey). A thieneni posztó 1510 körül is szerepel (a bártfai harmincadjegyzékben pecia Thinis), akkor azonban már az olcsó posztók között. Talán éppen azért nem szorult ki a magyarországi piacról, mert árban le tudott menni. Brüsszel (Bruxelles) régi textiliparát mutatja a már 1258-ban ismert Kallósok utcája (Volrestrate). De posztója csak a XIV. században lett versenyképes a régi flamand textilipari vidékkel. Észak-Itáliában csak 1334 évben bukkan fel áruja (pannus de Brucellis). A brüsszeli posztó későn jelentkezik a magyarországi forrásanyagban: 1394-ben a soproni vámszabásban, mint második értékű posztó, de első a németalföldiek közt (tuech von Bruegssl). Mint Brabant fővárosa egyre jelentősebb lett Brüsszel szerepe. Az 1436-i jegyzékben már a legdrágábbak között van a helye, a veronaival vetekedve 1 vég után 1 У2 aranyforint és 1 garas harmincad járt a brüsszeli hosszú posztó (panno de Bruxl) után. Bekerült a magyar szójegyzék-anyagba is ez a posztónév: a Besztercei Szójegyzékbe (brusul-bressel), míg a Schlägli Szójegyzékben az utóbbi magyar értelmezés kevéssé módosult (breswl). Ez az áru Pozsonyba nem jutott el. Előkelő helyen szerepel viszont a brüsszeli hosszú posztó (de Bruxella longi) az 1476. évi nagyváradi káptalani vámtarifában. Itt 1 vég után 2 garast kellett leróni, más kiváló minőségű fajtákkal egy sorban (de quolibet panno excellenti). Hogy áruját tovább kimutatni nem tudjuk, talán Brüsszel burgundi jogfosztása (1469) is magyarázza.13 13 A brabanti posztógyártásra és magyarországi forgalmára OáldiL. m. 22—26, 28—29. 1.; A. de Meeüs: i. m. 108. 1.; F. Leyden: i. m. 162, 169. 1.; Thienemann T.: i. m. 53. 1.; Oeorgius Fejér: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. IX/7. (Budae, 1842), 137. sz.; Tagányi Károly (szerk.): Magyar erdészeti oklevéltár I. köt. Bpest. 1896), 77. sz.; Szamota—Zolnai: i. m. 583, 594, 642. hasáb; Zsigmondkori Oklevéltár I. (Összeállította Mályusz Elemér. Bpest, 1951), 5420. sz. és ua. II/l. 3900, 4796. sz.; Házi Jenő: Sopron szabad királyi város történetei, rész —2. köt. (Sopron. 1923).
