Századok – 1968

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Szemjonov J. I.: A „társadalmi organizmus” kategóriája és jelentősége a történettudományban. 191

200 JV. I. SZEMJONOV menyünk szerint ezek alapját mindenekelőtt a patriarchális és a prefeudális társadalmi gazdasági rend közötti kölcsönviszony változása adja. A nagy, nomoszokfeletti társa­dalmi organizmusok létezésének korszakait a patriarchális függő viszonyban álló ter­melők számának gyors növekedése jellemzi az ugyanilyen gyorsan csökkenő számú prefeudális függő viszonyban levők rovására. Szóthullásuk korszakaiban pontosan az ellentétes folyamat kerül túlsúlyba : a patriarchális függésben levő termelők átalakulása prefeudális függőviszonyban levőkké. Mindez arról tanúskodik, hogy bár a réz- és bronz­korszak két társadalmi-gazdasági rendje közül a patriarchális volt a vezető, a prefeudális sem csak egyszerű pótlék az elsőhöz képest, hanem elválaszthatatlan része a társadalmi­gazdasági struktúrának. Éppen ezért az osztálytársadalomnak ez első létezési formáját véleményünk Szerint helyesebb nem egyszerűen patriarchális, hanem patriarchális­prefeudális társadalmi-gazdasági formációnak nevezni. Mivel a nagy, nomoszokfeletti organizmusok és a nomoszi organizmusok föderá­ciójának váltakozása a patriarchális-prefeudális társadalom társadalmi-gazdasági struk­túrájában végbemenő törvényszerű változásokkal függ össze, teljesen érthető, hogy a réz- és bronzkorszak valamennyi osztálytársadalmának történetében ugyanúgy meg­figyelhető. Egyiptom csak azért ugrik ki közülük, mert ez a törvényszerűség itt jelent­kezett a „legtisztább" formában. Más társadalmak fejlődésében e törvényszerűség meg­nyilvánulását gyakran jelentős mértékben eltakarják a külső jelenségek. Mint már meg­állapítottuk, a réz- és bronzkorszak osztálytársadalmai viszonylag nem nagy szigetek voltak a fejlődós alacsonyabb fokán, többnyire a nemzetségi rend felbomlásának stádiu­mában élő népek tengerében. A nagy, nomoszokfeletti társadalmi organizmus uralkodó osztálya számára a szomszéd törzsek és népek a rablás és erőszak tárgyai voltak. Az elkülönülésre, a nomoszokra való széthullásra irányuló tendencia növekedésekor azonban a szomszédok aktív támadókká váltak. Végeredményben a nagy társadalmi organizmus nemegyszer még mielőtt nomoszi organizmusok föderációjává változhatott volna, hó­dítók uralma alá került, különösen abban az esetben, ha szomszédja egy másik, éppen hatalma tetőpontján álló, nagy másodlagos osztálytársadalmi organizmus volt. Ez azt a benyomást kelti, hogy a hódítás a lényeg, ha az nincs, az adott nagy társadalmi organiz­mus nem pusztult volna el. Valójában a hódítás csak meggyorsította a már elkezdődött folyamatot. E sajátos „periodikus törvény" működését, a jelentkezését nagy mértékben elleplező külső jelenségek egész tömege ellenére is végigkísérhetjük a réz- ós bronzkor­szak valamennyi osztálytársadalmának fejlődésében. Megmutatkozik ez a törvény töb­bek között az ókori Mezopotámia történelmében is, bár nem olyan szembetűnően, mint Egyiptomban. Az i. е. XXX—XXIV. századi Sumerban harc folyt a hegemóniáért, nomoszokfeletti politikai egyesülések alakultak és szűntek meg. Az i. е. XXIV. században létrejött a Szargónok állama, azután a gutiak rövid uralma után Sumer és Akkád újra egyesültek a III. Űr dinasztia (i. e. 2132—2024) uralma alatt. Az i. е. XXI. század végé­től az i. е. XVIII. század közepéig Mezopotámia egész sor egymással harcoló államból állt. Az e periódus végén keletkező hatalmas Ó-Babilóniai birodalom az i.e. XVI. szá­zadig állt fenn, akkor Babilont meghódították a kassziták. Az i. е. XII. században bekö­vetkező rövid felemelkedés után Babilónia újra hanyatló periódusba lépett, és csak az i. е. VII. században, már a korai vaskorszakban jött létre újra a hatalmas Új-Babilóniai birodalom, amely aztán az i. е. VI. században pusztult el a perzsák csapásai alatt. Ugyanez a törvényszerűség nyomon követhető az ókori Kínában is. Az i. е. XIV— XIII. század a Jin társadalom virágzásának kora, amely az i. е. XII. századra elgyengül és elpusztul, s felváltja a Nyugati-Csou társadalma. És ekkor az elkülönülési tendencia növekedésének eredményeképpen az i. е. VIII. századra egész sor önálló birodalomra hullik szét. Csak a vaskorszakban kezdődik újra az egyesülési tendencia megerősödése, és az i. e. III. században létrejön a központosított Csin császárság. Vannak adatok, melyek arra engednek következtetni, hogy az ún. maya óbirodalom virágzási korszakában lé­t tezett a birodalomhoz tartozó valamennyi városállamot tömörítő politikai egyesülés.13 A későbbiekben a maya óbirodalom hanyatlani kezd, a maya városok, amelyek a mai Guatemala területén helyezkedtek el, szétszóródnak, kiürülnek. De még az óbirodalom virágzása idején maya városállamok jelennek meg Yucatan területén, létrejön az ún. maya újbirodalom, melynek első évszázadai a hegemóniáért folyó harcban telnek el egyes városállamok és azok csoportosulásai között, mely harc betetőződéseként létrejön po­litikai egyesülésük. Az ezután bekövetkező szétdaraboltság időszaka egészen a spanyol 13 Egyiptomtól, Sumertól, Kínától eltérően a mayáit osztálytársadalma jóval a fém megjelenése előtt keletke­zett. A maya óbirodalom teljes egészében a kőkorszakra esik. Ekkoriak Közép-Mexikó első osztálytársadalmai is. Mindez nem is teszi olyan valószínűtlenné azt a feltevést, hogy a neolit-kori Jericho és Katal-Kujuk társadalmai osz­tályjellegűek voltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom