Századok – 1968

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Szemjonov J. I.: A „társadalmi organizmus” kategóriája és jelentősége a történettudományban. 191

A „TÁRSADALMI ORGANIZMUS" KATEGÓRIÁJA ÉS JELENTŐSÉGE 197 alkotnak, és a föderációk föderatív organizmusokká alakulnak. Ennek az útnak sajátos változata a már meglevő társadalmi organizmusok kibővülése kisebbek beolvasztásával, amelyek így szuborganizmusokká válnak. A társadalmi organizmus növekedése lehetséges volt a lakosság természeres szaporulata következtében is: amíg a korai szakaszokban ez a növekedés végeredményben a társadalmi organizmusnak részekre (leányágakra) való széteséséhez vezetett, addig a nemzetségi társadalom felbomlásának idején a társadalmi organizmusok növekedésének objektív követelményét elégítette ki. A társadalmi organizmusok növekedését kiváltó sokféle ok közül itt csupán egyre térünk ki: a formálódó kizsákmányoló osztály és a lakosság maradék tömege közti ellentétek élesedésére. Éppen az osztályantagonizmus élesedése az alapja mindenek előtt az egyes kizsákmányoló csoportok egységes osztállyá szerveződésének. Csak szervezkedve tarthatta engedelmességben a kizsákmányoló kisebbség a kizsákmányoltak saját szervezettel nem rendelkező tömegét. A gazdaságilag uralkodó osztály valamennyi képviselőjót magába foglaló szervezet létrehozása tette lehetővé, hogy elnyomják a kizsákmányoltak ellenállását, vagyis kialakuljon a politikailag is uralkodó osztály. A kizsákmányoló osztály formálódásának folyamata egyúttal a kizsákmányolók egyes csoportjai összeolvadásának folyamata, és a gazdaságilag uralkodni kezdő osztály politikai szervezetének: az államnak a létrehozása, ami a maga kezdeti formájában nem más, mint a megszervezett kizsákmányoló osztály. Az osztálytársadalom keletkezése nemcsak a kizsákmányoló felsőbb réteg elkülönülése és az erőszakszervezet létrehozása, mint ahogy néha értelmezik, hanem osztálytársadalmi organizmusok keletkezésének folyamata, melyek minőségileg különböznek a nemzetségi ősi kommunisztikus korszak társadalmi organizmusaitól. Az utóbbiakból igen sok volt, és mindegyike egyszerre volt termelő, gazdasági és életsejt is. Az emberek valamennyi tevékenysége e kis organizmusok szűk keretein belül folyt, és kizárólag a termelés és a mindennapi élet szféráira korlátozódott. Az emberek ebben a korban csak a köznapi, mindennapi dolgokkal foglalkoztak: szerszámokat csináltak, vadásztak, élelmiszert készítettek, gyerekeket szültek, szórakoztak az ünnepségek idején, stb. Semmilyen e tevékenységek keretein kívül eső célt nem követtek, a történelmi szükségszerűség egyáltalán nem tudatosodott bennük. Ennek következtében ekkor a történelem (bár olyan emberi cselekedetekből tevődött össze, amelyek önmagukban véve tudatos cselekedetek voltak) teljesen spontán, öntudatlan folyamat volt. Ezért a történész, ha e korhoz fordul, nem a társadalmi organizmusok fejlődését vizsgálja, nem az emberek cselekedeteit mint olyanokat tanulmányozza, hanem a társadalmi organizmusok fajtáinak fejlődósét követi figyelemmel, az emberek tevékenységének formáit és e formák fejlődését kutatja. A nemzetségi társadalom történésze — ilyenképpen — az etnográfus. Az osztálytársadalmi organizmusok nem voltak és nem is lehettek sem gazdasági, sem életsejtek. Még a legkisebbek is több különböző típusú gazdasági és életegységből álltak. Az osztályok és az állam keletkezésével együtt rendkívül bonyolulttá vált a társadalmi ólét, új szférái jelentek meg — a politikai és ideológiai; kibontakozott a különböző társadalmi erők közötti harc: az osztályok között, az uralkodó osztályon belüli csoportosulások között; társadalmi mozgalmak keletkeztek, melyek a történelmi folyamat teljesen új tényezőjét jelentették. Az osztályharc, amely a társadalmi fejlődés mozgatóereje lett, megváltoztatta a történelmi folyamat jellegét: az emberek már nemcsak öntudatlanul alkották a történelmet, hanem bizonyos fokig tudatosan is. Ily módon, míg a nemzetségi társadalomban a társadalmi organizmusok társadalmi létközössógek, addig az osztálytársadalomban társadalmi-politikai jellegük van. A nemzetségi társadalomból az osztálytársadalomba való átmenet korának társadalmi organizmusai — bár egészében közelebb állnak formájukban az elsőhöz — közbeeső helyzetet foglalnak .el. Egy meghatározott minőség több-kevesebb meghatározott mennyiséget tételez fel. Ahhoz, hogy egy társadalmi organizmus osztálytársadalmi (társadalmi-politikai) organizmussá váljék, az azt alkotó emberek számának el kell érnie egy meghatározott — alacsonyabb vagy magasabb — szintet. Amíg ezt nem éri el, vagy amennyiben ez a szám nem növekszik tovább, az osztályok és az állam keletkezésének folyamata nem fejeződhet be. E határ elérése nyomán létrejön az állam, és ezzel kialakul az elsődleges osztálytársadalmi organizmus. Az ilyen társadalmi organizmus általában nem egységes, hanem föderatív. Rendszerint a társadalmi organizmusoknak egy előzetes föderációjából keletkezik az egyesítő tendencia győzelmének eredményeképpen, ezért méretei már keletkezésekor meghaladhatják a minimumot. A társadalmi organizmus tagjainak azt a minimális számát, amely az osztálytársadalmi organizmussá alakuláshoz szükséges, nem könnyű meghatározni: először is ez a szám nem állandó, a helyi viszonyoktól és a kortól függően változik; másodszor, ismereteink az elsődleges társadalmi organizmusok számszerű összetételéről töredékesek és rendkívül hozzávetőlegesek. Mindenesetre túl-