Századok – 1968
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Szemjonov J. I.: A „társadalmi organizmus” kategóriája és jelentősége a történettudományban. 191
198 JU. I. SZEMJONOV zás nélkül elmondhatjuk, hogy nem ismerünk egyetlen olyan néhány tízezernél kisebb létszámú társadalmi organizmust sem, amelyet bizonyosan igazi osztálytársadalomnak tekinthetünk. Az osztálytársadalmi organizmus kialakulásának ott a legkedvezőtlenebbek a feltételei, ahol a lakosság viszonylag ritka, nagy területen szóródik szét. Ez akadályozza, vagy legalábbis jelentősen lelassítja a társadalmi organizmusok növekedését, és az osztály-alakulás megindult folyamata évezredekig elnyúlhat, anélkül, hogy befejeződnék. Más a helyzet a nagy népsűrűségű területeken. Itt a társadalmi organizmusok növekedése gyors lehet, és viszonylag hamar elvezethet az elsődleges osztálytársadalmi organizmusok kialakulásához. Tehát, ha az összes többi körülmény megegyezik, akkor minél nagyobb a lakosság népsűrűsége, annál gyorsabb tempóban halad az osztálytársadalom kialakulásának folyamata. Ezért ha az osztályok kialakulásának folyamata egyidejűleg kezdődött meg egy lakott terület különböző részein, akkor is előfordulhat, hogy száz- sőt ezeréves különbséggel alakulnak ki rajtuk az osztálytársadalmi organizmusok. De a valóságban az osztályok kialakulása a különböző részterületeken nem egy időben kezdődött meg, ami még bonyolultabbá teszi a képet. A legnagyobb népsűrűségű területek az ókorban, mint ismeretes, az öntözéses földművelés övezetei voltak. A társadalmi organizmusok növekedésének folyamatát e területeken jelentős mértékben gyorsította az az objektív követelmény, hogy jelentős vidék öntözési rendszerét kellett megalkotni, és e szükségszerűség kapcsán sok tízezer ember erőfeszítéseit összehangolni. Ezért nem meglepő, hogy az első osztálytársadalmak a Nílus völgyében és a Tigris és Eufrátesz partjain keletkeztek. Az osztályok és az állam kialakulásának folyamata ezekben az övezetekben még a rézkorszakban befejeződött. Még nem is olyan régen a szovjet történettudományban osztatlanul uralkodott az a nézet, hogy az első osztálytársadalmak csak rabszolgatársadalmak lehettek. Napjainkban sok szovjet ós külföldi marxista tudós vitatja e nézőpont helyességét. Az ázsiai termelési módról folytatott vita során felállítottunk egy hipotézist a patriarchális osztálytársadalmi-gazdasági formáció létezéséről, amely az antagonisztikus társadalom első formája volt. E formáció jellemző vonása: az antagonisztikus osztály viszonyok éretlen -sége, melyet a termelőerők alacsony fejlettségi szintje okoz.1 1 Ha megvizsgáljuk az ide sorolt társadalmakat, határozottan kiemelkednek azok a képződmények, amelyeket elsődleges osztálytársadalmi organizmusoknak neveztünk: az egyiptomi nomoszok, a sumer, föníciai, ókori közép-amerikai, ókori közép-mexikói városállamok. Éppen ezek voltak az osztálytársadalom létezésének kezdeti formái is, mint erre a legjelentősebb szovjet keletkutatók, V. V. Sztruve és I. M. Djakonov felfigyeltek.12 Az utóbbi rámutatott, hogy az i. е. XXX—XXVI. századi Sumerban léteztek olyan politikai egyesülések, melyek több nomosz földközössógére (vagyis több városállamra) is kiterjedtek, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy „az állam fejlődött és meg is erősödött, minden egyes »nomoszi« földközösségen belül". Mivel az elsődleges osztálytársadalmi organizmusok valamennyi patriarchális társadalomban fő vonásukban, alapjukban hasonlók, megnevezésükre közös terminust használhatunk. V. V. Sztruve és I. M. Djakonov nyomán, akik gyakran használták a Sumer városállamok elnevezésére a „nomosz", „nomoszi" földközösség kifejezéseket, ezeket az elsődleges osztály társadalmi organizmusokat „nomoszi organizmusok "-nak fogjuk nevezni, a társadalmi föderációkat pedig, melyekből létrejöttek, „nomoszi föderáeiók"-nak. A nomoszi organizmus keletkezésének fontos törvényszerűsége, hogy ha vele együtt nem alakulnak más nomoszok is, akkor véglegesen nem formálódhat ki. A nomoszi föderáció átalakulása nomoszi organizmussá csak abban az esetben fejeződhet be sikeresen, ha egyúttal nomoszok szűkebb vagy szélesebb föderációjának alakulási folyamata is. A réz- és bronzkorszak századainak osztálytársadalmai vagy civilizációi — ahogy nem ritkán nevezik őket — mintegy „szigetek" voltak a fejlődós alacsonyabb fokán álló népek tengerében. De e „szigetek" egyike sem volt eredetileg egyetlen osztálytársadalmi organizmus. Az osztálytársadalom keletkezése elsődleges osztály társadalmi organizmusok tömegének keletkezése volt — nomoszok keletkezése, melyek valószínűleg elsődlegesen nem egy, hanem több föderációt alkottak, de véglegesen kialakulni csak föderáción belül tudtak. A nomoszi organizmusok végleges beéréséhez nagy mértékben hozzájárultak a kisebb vagy nagyobb nomoszokfeletti politikai egyesülések keletkezései. 11 Ju. I. Szemjonov: Az Ókori Kelet társadalmi-gazdasági rendjének problémája. Narodi Azii i Afriki, 1965. 4. sz. 12 V. V. Sztruve: A nemzet eredetének problémája és az ókor kérdései. Vesztnyik Drevnyej Isztorii (VDI), 1951. 2. sz. 24 — 28.1.; I. M. Djakonov: Az ókori „Két folyó vidéké"-nek társadalmi és államrendje. Sumer. Moszkva. 1959. 172. 81-82. 1. (orosz nyelven).
