Századok – 1968
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Szemjonov J. I.: A „társadalmi organizmus” kategóriája és jelentősége a történettudományban. 191
196 JU. I. SZEMJONOV vagy alcsoportjaitól. A társadalmi organizmus legrövidebb meghatározása: külön, egyetlen társadalom, a társadalmi fejlődés önálló egysége. De ez önmagában még keveset mond, konkretizálásához szükséges, ha csak röviden is, végigkövetni az emberiség fejlődésének történetét, mivel az emberiség történelmének folyamán a társadalmi fejlődés alapegysége nem volt mindig ugyanaz. Az emberek egyesülésének első formája — az ősközösségi emberhorda — még nem volt igazi társadalmi organizmus. Ez a forma egyrészt átmenet volt az állatok egyesülése! és az emberi társadalom között, másrészt bioszociális organizmus, alakuló, kezdődő emberi társadalom. A korai ós a késői paleolit határán az ősközösségi emberhorda átalakult az igazi emberi társadalom első létezési formájává, ősi nemzetségi közösséggé. Az ősi nemzetségi közösség volt ebben a korszakban a létező egyetlen termelési közösség, az egyetlen társadalmi sejt. Ugyanakkor a társadalmi fejlődós egysége is volt — társadalmi organizmus. De eltérően az ősközösségi emberhordáktól, amelyek között a kapcsolatok csak véletlen, rövid ideig tartó kontaktusok voltak, a szomszédos elhelyezkedésű nemzetségi közösségek között rendszeresebb kapcsolatok alakultak ki. Ebben az értelemben e korszakban már nemcsak társadalmi organizmusok létezéséről beszélhetünk, de azok rendszereiről is. Társadalmi organizmusok rendszerén itt és a további fejtegetéseinkben is önálló társadalmi organizmusok bizonyos mennyiségét értjük, mely organizmusok többékevésbé rendszeres kapcsolatban állnak egymással, ós ennek következtében hatást gyakorolnak egymás fejlődésére. A nemzetségi társadalom első fázisából a másodikba való átmenet először a nemzetsági közösségnek családi-clan-közösséggé alakulásával függ össze, másodszor a közvetlen szomszédságban élő családi-clan közösségeket nagyobb társadalmi organizmusba egyesíteni akaró egyre erősödő tendencia jelentkezésével.1 0 A társadalmi organizmusok olyan összességét, melyben az egyesülés, a nagyobb társadalmi organizmussá alakulás felé mutató tendencia működik, a továbbiakban társadalmi organizmusok föderációjának, vagy egyszerűen társadalmi föderációnak, és az alkotóelemeit képező társadalmi organizmusokat pedig autonóm társadalmi organizmusoknak nevezzük. A társadalmi organizmusok föderációi, éppúgy mint a társadalmi organizmusok, szintén alkothatnak és alkotnak is rendszert. A társadalmi föderáción belül az autonóm társadalmi organizmusok egyesítésére, összeolvasztására törekvő tendencia mellett működik egy ezzel pontosan ellentétes is — az elkülönülésre, önállóságuk megőrzésére irányuló tendencia; s ezért a társadalmi föderációk közti határok nagyon mozgékonyak ós viszonylagosak. Az emberiség fejlődésében a következő lépés, a nemzetségi társadalom korszakából a társadalom felbomlásának és osztálytársadalommá alakulásának korszakához vezető átmenettel kapcsolatos. Az osztályviszonyok az eléggé változékony föderációba összekapcsolódó (s minden valószínűség szerint néhányszáz embernél többet nem számláló) kis társadalmi organizmusok méhében kezdenek kialakulni. Ezért keletkezésük folyamata elsődlegesen abban áll, hogy minden egyes társadalmi organizmusban elkülönül a kizsákmányolók kis csoportja. Ez szorosan kapcsolódik saját társadalmi organizmusához, és csak nagyon gyengén a többi ugyanilyen csoporthoz, s még nem alkot osztályt. Amennyire az osztálytársadalom keletkezésének folyamata szükségszerűen megköveteli a kizsákmányolók egyes csoportjai között a tartós kapcsolatot, végül pedig egységes osztályba történő összeolvadásukat, mely szemben áll a maradók tömeggel, — éppen annyira szükségszerűen feltételezi a társadalmi organizmusok összeolvadását is nagyobbakba. Az első lépés ebben az irányban az ősi társadalmi organizmusok föderációjának átalakulása föderatív társadalmi organizmussá, az alkotó autonóm társadalmi organizmusoknak pedig szuborganizmusokká, vagyis az új társadalmi organizmus autonóm alcsoportjaivá fejlődése. A két tendencia — az egyesülési és az elkülönülési — egymás elleni harca éppúgy, mint a föderációban, tovább folytatódik a föderatív társadalmi organizmusban is. De amíg az elsőben végeredményben az elkülönülés tendenciája győzött, addig az utóbbira a centrifugálissal szemben a centripetális erő túlsúlya jellemző. Az ősi társadalmi föderációk átnövése föderatív organizmusokba, — melyeket épp úgy, mint a megelőző társadalmi föderációkat, rendszerint ugyancsak törzsnek neveznek az irodalomban — egyúttal az azokat alkotó családi-clan közösségek gyökeres átalakulásának folyamata is volt. A további fejlődés egyrészt a föderatív társadalmi organizmusoknak egységes organizmusokká alakulása irányába haladt (melyekben nem hat az elkülönülési tendencia), másrészt maguknak a társadalmi organizmusoknak lassú, de kitartó növekedése vonalán. A növekedés egyik útja: a társadalmi organizmusok egyre magasabbrendű föderációkat 10 Lásd erről részletesebben: Ju. I. Szemjonov: Az emberi társadalom keletkezése. Krasznojarszk. 1962 (orosz nyelven); uő: Az őstörténet periodizációjáról. Szovjetszkaja Etnográfija, 1965. 5. sz.
