Századok – 1968
Vita - Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky Endre – újabb megvilágításban. 181
VITA Tilliovszky Lóránt : Bajcsy-Zsilinszky Endre — újabb megvilágításban* Mikor a szerző elhatározta, hogy megkísérli „a mai idők emberének, aki esetleg még kortárs, de főleg a fiatalabb nemzedék számára bemutatni Bajcsy-Zsilinszkyt, az 1945-tel lezárult magyar történelmi szakasz talán legellentmondásosabb, legbonyolultabb közéleti, politikai személyiségét", tudatában volt a feladat nehézségeinek, ezek között nem utolsó sorban a forrásanyag kellő szélességű és mélységű feltárása hiányának. Ezért nem is tűzte célul egy teljességre törekvő életrajz megírását, hanem figyelmét főleg Bajcsy-Zsilinszky poljtikai pályája utolsó időszakára fordította, mert meggyőződése szerint „ebben rejlik a legtöbb tanulság a mi nemzedékünk és az utánunk következők számára". De nyilván érezhette, hogy Bajcsy-Zsilinszky ekkori, fő vonalában igen pozitív történelmi szerepe belső ellentmondásainak megvilágításához korábbi politikai útja felvázolása is szükséges, mert könyve elején néhány fejezet erejéig erre is kitér, s igyekszik megragadni néhány olyan mozzanatot és vonást, amelyet fontosnak, jellemzőnek, a további életutat is befolyásolónak ítél. A Bajcsy-Zsilinszky fejlődésében végbement döntő változásokat abban látja, hogy ez az „igazságkereső ember", aki „beleszületett a, magyar nemesi rend felsőbbrendűségének tudatába", s akinek nevéhez a parasztvezór Áchim megölésének bűnrészessége tapad, „később eljutott a parasztság majdnem rajongó, szinte kritikátlan imádatáig" (5. 1.), hogy a munkásmozgalom, a szociáldemokrácia iránt bizalmatlan, a kommunistákat pedig egyenesen üldöző szegedi ellenforradalmár eljutott a munkásosztály jelentőségének felismeréséig, a szociáldemokratákkal, sőt kommunistákkal való összefogásig (5—6. 1.), hogy az egykori antiszemita fajvédő fellépett a zsidók barbár üldözése ellen (84. 1.), hogy végül is a Szovjetunióba vetette hazája megmentésének reményét az, aki a magyar parasztot húsz évig tanította szovjetgyűlöletre (67. 1.). Bajcsy-Zsilinszky szellemi ós politikai arcképe állandó vonásának tartja viszont egyre mélyülő németellenességét, amelynek csíráit németországi egyetemi évei benyomásaiból eredezteti (18—19. 1.), továbbá a magyar birodalmiság gondolatához való ragaszkodását, s ezzel kapcsolatban a Trianon után fellángolt revizionizmusát. Utal a megtett út ellenére megt levő belső ellentmondásokra, hiszen Bajcsy-Zsilinszky a szegedi fasizmusból „sok mindent elvetett, sok mindent azonban megtartott", s úgy véli, ezért nem is tudott „teljes értékű harcosa lenni az antifasiszta frontnak" (56—56. 1.), sőt megkockáztatja annak felvetését, lehet-e tulajdonképpen Bajcsy-Zsilinszky antifasizmusáról beszélni (54. 1.). De 1944-et illetően „teljes, drámai átállást" konstatál, s igenlően válaszolja meg a kérdést: „képes lett volna-e Zsilinszky beilleszkedni a felszabadulás utáni idők közéletébe, építő munkájába, ha életben marad ?" (56. 1.) Mint látjuk, érdemleges és fontos problémák egész sorának bátor felvetése jellemzi Dernői Kocsis könyvét, amelyet témájának kritikai megközelítése már eleve igen figyelemreméltóvá tesz. A felvetett kérdéseket nem volt könnyű megválaszolnia, s ebbeli törekvése véleményünk szerint ezámos vonatkozásban nem is járt kellő sikerrel. Ennek legfőbb okát abban véljük, hogy túlságosan is szűk és esetleges forrásanyagra támaszkodott, amely nem bizonyulhatott elégségesnek egy teljesen megnyugtató válaszadáshoz. Az alábbiakban megkíséreljük feltárni és helyreigazítani az emiatt előforduló tévedéseket és hibákat; kiegészíteni néhány fontosnak vélt momentummal Bajcsy-Zsilinszky fejlődésrajzát, szóvátéve egyes vonatkozások pozitív vagy negatív irányban megnyilvánult túlértékelését, eltúlzását; s néhány gondolattal magunk részéről is hozzájárulni, — hol igazolva, hol vitatkozva — a könyv elgondolkoztató fejtegetéseihez. * Dernői Kocsis László: Bajcsy-Zsilinszky. Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1966.
