Századok – 1968

Vita - Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky Endre – újabb megvilágításban. 181

182 TILKOVSZKY LOBÁNT: BAJCSY-ZSILINSZKY E. ŰJABB MEGVILÁGÍTÁSBAN Amit Bajcsy-Zsilinszky nemesi származásáról és e származástudata jelentőségéről ír, részben nem fedi teljesen a valóságot, részben túlzott. Csak anyja volt nemesi származású, atyai ágon hajdú-sorba került szlovák jobbágyősök állottak mögötte, s bár a hajdúkiváltságok emléke talán eleven lehetett, mégis kétséges, hogy ,,a magyar nemesi rend felsőbbrendűségének tudatába" született volna bele (5. 1.). Apját, mint békéscsabai parasztgyereket az evangélikus egyház taníttatta ki, és csinált urat belőle; hamar elúszott vagyonát, 2000 hold öntözőróti birtokot, homályos parcellázási ügylet bonyolításával szerezte. Bajcsy-Zsilinszky ifjúságát úri jómódban, de „népközeiben" töltötte; Árva megyei főispáni titkárként sem „kisisten", aki gazdájához hasonlóan talán maga is „hintóból nézte a népet" (12. 1.), hanem olyas valaki, aki a parasztokkal „atyai módon" bánni tudás nemességót vélte felfedezni a megyei nemességben. Minthogy atyai részről nem is volt nemesi származású, teljesen téves és félrevezető az a beállítás, mely szerint — a nemesség révületében élve — nem elégedett volna meg atyja szépen csengő nemesi nevével, s ezért kapcsolta volna hozzá belügyminiszteri engedéllyel még anyja nemesi nevét is (13. 1). A vitézzé avatásakor felvett Bajcsy-Zsilinszky név nem két nemes nemzetség kapcsolódását fejezi ki (14. 1.), hanem a hajdú-paraszti ősökhöz való — írásaiból kimutatható, hogy mennyire tudatos — ragaszkodást; egyenlő értékelésüket az anyai részről nemesi ősökkel. Megmagyarosíthatta volna nevét, mint a vitézzé avatandóktól elvárták; vagy helyette vehette volna fel anyja magyar nevét. De ő a történelmet s családja múltját kutatva, a már Bulcsú vezér korában vitézkedő Bajcsyaknál nem kevésbé lelkesedett az évszázadokkal később hajdú vitézekként feltűnő Zsilinszky-ősökért. Romantikus történetszemléletében egységben jelentkezett a „honvédő paraszt" és a „vitéz magyar úr" ; kapcsolatukat patriarchálisnak fogta fel, s a magyar köznemességre, mint számtalanszor hangsúlyozta, többek közt éppen azért volt büszke, mert nem az elzárkózás jellemezte, hanem — főleg kisnemesi tömegeiben — ,,a jobbágyi magyarsággal épült össze". Ez a szemlélet" korántsem azonos a szerző által hamisan feltételezett nemességrévülettel, amely nem vezethetett volna el az „Egyetlen út: a magyar paraszt" társadalomszemlóletéig. E művében ugyanis a magyar nemesség minden móltatása, a dzsentri sorsa iránti minden nosztalgiája ellenére a parasztságban látja a jövőt. Mégpedig nem úgy, mint Dernői Kocsis feltételezi, hogy „persze" ekkor is „a parasztok a nemesi kúriákból kapják meg a szellemi irányítást" (165. 1.), hiszen épp ebben a művében fejtette ki a dzsentri sorsának megpecsétlődését, képtelenné válását az irányításra; itt mondta ki, hogy „méltó középosztály hiányában a történelmi magyar nemesség hivatása is átszállott túlnyomó részben a parasztságra". A nemesség, az úri mivolt Bajcsy-Zsilinszkynél sokkal inkább igényes erkölcsi tartalom, mint származási előjog, s ha igaz is, hogy Bajcsy-Zsilinszky egész habitusában, teljes mentalitásában úr volt és maradt, ez nemcsak magatartásbeli kötöttségeket, hanem tiszteletreméltó jellemvonásokat is takart, amelyekre építeni lehetett. Változó politikai magatartásának maradandó úri vonásain — amelyek miatt a nyilasok majd „vitézkötéses elvtárs — úr"-nak aposztrofálják — méltánytalan fennakadni; a „kaszinói mérték" (75, 297. 1.) nem alkalmazható politikájára, különösen nem akkor, amikor szinte ő az egyetlen „magyar úr", aki az idegenbórenc szolgacsőcselékkel szembeszáll. Bajcsy-Zsilinszky politikájának, s benne főleg parasztsághoz való viszonyának súlyos tehertétele volt azonban ifjúkorának tragikus kimenetelű becsületügyi afférja, az Aohim-ügy. A nagy ós népszerű parasztvezér halála lelkén száradt, bármennyire is nem egy előre kitervelt szándékos politikai gyilkosságnak volt bűnrészese. Az osztálybíróság felmentő ítélete, melyre maga is többnyire hivatkozott, a legkevésbé lehetett alkalmas szerepe tisztázására; a parasztság vezetőinek évtizedekkel később is meg kellett fontolniuk, nem fogja-e kompromittálni ügyüket a Zsilinszkyvel való összefogás; a nyilasok azzal próbálták beléfojtani a szót, hogy ne beszél jen a parasztság nevében Áchim gyilkosa. Dernői Kocsis könyve elsősorban e súlyos politikai tehertétel szempontjából tér ki az Áchim-ügyre; Áchim bal ál a körülményeinek, politikai hátterének mindmáig nélkülözött alapos, elfogulatlanul tudományos, sokoldalú vizsgálatát nyilván könyve kereteit ós célkitűzéseit meghaladó feladatnak érezte. Fontos kérdések tisztázatlansága ellenére úgy véljük, helyesen teszi, hogy óvakodik Zsilinszky felmentésétől, sőt feltételezi, hogy a tragikus eset olyan — talán titkolt — folyamatokat indított meg lelkében, amelyek pozitív irányban hatottak belső fejlődésére. Ha bizonyára túlzás is, hogy „holtáig és halálával engesztelte a parasztokat . . . Áchim L. András haláláért" (12. 1.), Zsilinszky értékes emberi tulajdonságainak egyikét vitatnánk el, ha kétségbe vonnánk az Áchim-ügy kiváltotta kétségtelen belső megrázkódtatás pozitív hatásának lehetőségét. Ha a szerző nem is lépett fel teljes életrajzi monográfia igényével, hanem csupán a középpontba állított • végső fejlődési szakasz belső ellentmondásainak megvilágítása