Századok – 1968

Tanulmányok - Székely György: A németalföldi és az angol posztó fajtáinak elterjedése a XIII–XVII. századi Közép-Európában. 3

A NÉMETALFÖLDI ÉS AZ ANGOL POSZTÓ FAJTÁINAK ELTERJEDÉSE li Kelet- és Dél-Európa, Észak-Afrika s Előázsia áruit közvetítette, sőt kereskedőit is vonzotta. Portugália ügynökséget állított benne. Áruja Itáliában is ismert volt (panni di Bruggia in Fiandra). Az angol posztó meginduló versenye ellen Brügge annál remény teljesebben védekezett, mert itt alakult ki a spanyol gyapjú lerakodóhelye (1494). A spanyol gyapjú ekkor olcsó volt, s egyideig ez biztosította Brügge gyapjúpiacát Calais 1558-ig angol gyapjúpiacának rovására. Csakhogy a XVI. század elején a spanyol gyapjú ára is emelkedőben volt. Brügge mégis el tudta adni sokáig áruit keleti irányban. 1519 és 1523 között Osnabrückben brüggei sfcürke posztót is adtak el, s az értékesebb volt a kölninél. Megélénkült Calais elvesztése után az angol gyapjú beáramlása is. Mégis Brügge visszahozhatatlanul túlélte fénykorát, szerepének lassú csökkenését már korábban jelzi, hogy aflandriai subsidium (aide) megoszlásában a város részvállalása száz esztendő alatt érezhetően esett: 1408-ban még 15,7%, de 1515-ben már csak 14,4%.4 Aránylag későn bukkan fel Magyarországon a brüggei posztó, s tulajdonképpen csak a város virágkorában volt szerepe ott. Szerepel az Ofner Stadtrechtben (424. pont: Prûchlisch). Mint kiváló márkából az idegen kereskedő ebből is csak 1 vég alatt hozhatott forgalomba. A brüggei (panno de Brukg) a legdrágább fajták egyike az 1436-i budai listán. Belőle 1 vég után harmincad fejében 1 i/o aranyforintot és 1 garast szedtek. Ezt besorolása alapján hosszú posztó változatnak foghatjuk fel. Ellenben a rövid változatnak tekinthetjük azt a brüggei posztót (tuch prukisch), amit 1457/8-ban Pozsonyba külföldi kereskedők hoztak be, és amiből 1 vég 1 aranyforint harmincad alá esett. Még az 1510 körüli bártfai tarifán is szerepel, a legdrágább posztófajták között.(de integro Brukes), ekkor 1 vég után 1 V2 forint volt a harmincadja. 1522-ig tudjuk követni posztónkat (de panno brykes).5 A régi flandriai posztóipar területéről (pl. Gent) érkézhetett végül, de nem utolsósorban az a skarlát szövet, amelyet 1288-ban esztergomi vámlista említ (pecia Scarlete).8 A skarlát szövetet (scarlatum) ott említik az értékes posztókat (nobiles pannos) felsorolva már 1243-ban, midőn lengyel hercegek kereskedelmi megállapodást kötöttek a német lovagrend nagymesterével. Ebből a forrásból azt is következtethetjük, hogy ez a nagyértékű árú a Boroszlóból más lengyel terüle-4I. Müller: i. m. 202. 1.; P. J. Blok: i. m. I. 435. 1.; G. Fagniez: Documents I.TS), 278. sz.; Fritz Bőrig: Aussenpolitische und innerpolitische Wandlungen in der Hanse nach dem Stralsunder Frieden (1370). (1924) 156. 1.; ua.: Die Entstehung der Hanse und der Ostseeraum. (1936—41, 1945—)543.1.; ua. : Das Meer und das europäische Mittelalter. (1951), 650. 1.; Emil Lucka: Die grosse Zeit der Niederlande (Wien—Leipzig— Zürich. 1936), 35—36, 39—41. 1.; GáldiL.: i. m. 27. 1.; C. Wyffels fejtegetései, Le Moyen Age, Tome LXX, 1964, No 1, 97—98. 1.; Adrien de Meeüs: Histoire des Belges 108. 1.; H. C. Darby : The face of Europe on the eve of the Great Discoveries (The Renaissance), 49. 1.; Peter J. Bowden: The Wool Trade in Tudor and Stuart England (London. 1962), 109. 1.; Bruno Kuske: „Köln". Zur Geltung der Stadt, ihrer Waren und Maßstäbe in älterer Zeit (12.—18. Jahrhundert). (1935) in: Köln, der Rhein und das Reich (Köln—Graz. 1956), 151.1.; С. A. I. Armstrong: The Burgundián Netherlands (The Renaissance), 255. 1.; F. Thiriet: Régestes des délibérations du Sénat de Venise concernant la Romanie. I. (Paris—La Haye. 1958), 842. sz.; G. M. Trevelyan: English Social History. A Survey of Six Centuries Chaucer to Queen Victoria. (2Norwicb. 1946), 197. 1.; S. T. Bindoff: Tudor England (h. п., 1961), 181. 1. 5 Das Ofner Stadtrecht, 196. 1.; Kováts F.: Nyugatmagyarország árúforgalma, 52, 99, 102, 104, 168, 211. 1.; GáldiL.: i. m. 28—29. 1.; Iványi: Bártfa lt. II. (kézirat; ELTE tört. könyvtár) 4145. sz. 6 F. Knauz: Mon. Eccl. Strig. II. 215. sz.