Századok – 1968
Tanulmányok - Székely György: A németalföldi és az angol posztó fajtáinak elterjedése a XIII–XVII. századi Közép-Európában. 3
10 SZÉKELY GYÖRGY' (panno Ypri) a legértékesebb egy 1436 évi budai Sybenlinder-féle harmincadjegyzékben, míg itt az yperni rövid posztó (de Cziper breui) a második értékű fajták között szerepel. Ugyanis az yperni (hosszú) posztó vámtarifája végenkint 1 y2 aranyforint és egy garas, az yperni rövid posztóé végenkint 1 aranyforint és egy garas (csak a firenzei drágább, 2 forintos vámtétellel). A század derekán a pozsonyi harmincadkönyv tarifája csak egy yperni fajtát (Eyprisch) említ, amelynek vámtétele végenkint 1 aranyforint, tehát nagy valószínűséggel a rövid posztó változatát láthatjuk benne. 1457-ben boroszlói és pozsonyi kereskedó'k viszik be ezt az árut is Pozsonyba. Országos terjedését mutatja, hogy a XV. századi hamisító az 1283-as kelettel fabrikált oklevélbe a Somogy megyei birtokokon szedett díjat az yperni posztó után is be merte venni (de Ipri, que de pannis abciduntur, duo denarii recipiantur pro tributo). Ez utóbbi posztófajta az 1476. évi nagyváradi tarifában a legértékesebbek egyike, mégpedig rövid posztó változata (Ippry brevi), amely a kiváló minőségűek sorában (de quolibet panno 'excellenti) nyert em litest. 1510 körül a bártfai harmincad tarifában is az yperni (Ipris) az egyik legdrágább posztó, hiszen 1 vég után 1 % forint a vámja.3 A régi flamand posztószövő — s általában textílműves— városok közt később emelkedett igazi tetőfokára Brügge (Brugge, Bruges), az angol gyapjú egyik feldolgozója. A XIII. században a Londoni Hansa tagja, sőt legfőbb vezetője (a Londoni Hansa élén brüggei kereskedő állt.) Ez a szervezet a XIV. században eltűnt. 1313-ban azonban Brügge lett az angol gyapjú piaca. Brügge készáruja már a XIII. században lejutott a Földközi-tenger térségébe. A narbonnei szabályozás az alkuszi tevénységről és jutalékról említi a város (Bruges) áruját. Velencén és más olasz városokon át a város Keletre is juttatott árukat. Takácstársadalma gyarapodott és részben társadalmi alapon, részben a technika egyenlőtlen fejlődése alapján a XIII. század második felében ,,régi" és „új" céhre oszlott. Ez iparág jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1302-ben a flandriai polgárfelkelés élén brüggei takács állott, Pieter de Coninck. Ezt a fejlődést tükrözi a brüggei vásárcsarnok építésének befejezése a hatalmas toronnyal (Belfried). A város a XIV-XV. században már — akkori mérettel és jelleggel — világforgalmi központtá és kikötővé lett, amely Észak-, Közép-, Du Gange: Glossarium mediae et infimae latinitatis. Tomus V. (Parisiis. 1845). 62. 1.; Iso Müller: Von der Völkerwanderung bis zur Entdeckung Amerikas (= Benzigers Illustrierte Weltgeschichte) 202. 1.; P. J. Bloh: i. m. I. 435. 1.; Gustave Fagniez: Documents I. 190. sz.; Fritz Rörig: Mittelalterliche Weltwirtschaft. Blüte und Ende einer Weltwirtschaftsperiode (1933), 357—358. 1.; G. A. J. Armstrong: The Burgundián Netherlands, 1477—1521 (The Renaissance 1493—1520 = The New Cambridge Modern History. Volume I. Cambridge. 1957), 255. 1.; Szamota—Zolnai: i. m. 412. hasáb; Nagy Imre (szerk.): Anjoukori Okmánytár I., 226, 245, 435, 514. sz.; Nagy Gyula (szerk.): Gróf Sztáray család oklevéltára. I. köt. (Bpest. 1887), 34. sz. és 53. 1.; Hóman: i. m. 526, 528— 529. 1.; Nagy Imre (szerk.): Anjoukori Okmánytár II. 135. sz.; Zichy Okmánytár I. 299. sz.; Doby Antal közlése: Bazta eltűnt községéről (Adalékok Zemplén-vármegye Történetéhez. 1897. márc. 1.); Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. (I) (Bpest. 1963), 817. 1.; Nagy Imre (szerk.): Anjoukori Okmánytár VI. köt. (Bpest. 1891), 248. sz.; Zimmermann—Werner—Müller: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. III. Bd. (Hermannstadt, 1902), 1692. sz.; Das Ofner Stadtrecht. Eine deutschsprachige Rechtssammlung des 15. Jahrhunderts aus Ungarn. (Herausgegeben von Karl Mollay. Bpest. 1959), 196. 1.; GáldiL.: i. m. 27—29. 1.; Kováts F.: Nyugatmagyarország árúforgalma 52, 99, 102, 104, 163, 211. 1.; Szentpétery Imre— Borsa Iván: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. II. köt. 2—3. füzet, 3239. sz.; Kubinyi András: i. m. 210—211, 213. 1.; Iványi Béla: Bártfa szabad királyi város levéltára 1319—1526. II. köt. (kézirat; Eötvös Loránd Tudományegyetem történeti tanszékeinek könyvtára), 4145. sz.
