Századok – 1968

Közlemények - Kubinszky Judit: Adalékok az 1883. évi antiszemita zavargásokhoz. 158

ADALÉKOK AZ 1883. ÉVI ANTISZEMITA ZAVARGÁSOKHOZ 161 Az ország közvéleménye először a klerikális Magyar Állam 1882. május 20-i számából szerzett tudomást a szenzációs esetről.* A cikket ,,Egy leány eltűnésének titokzatos esete" címmel a tiszaeszlári katolikus lelkész írta. Május 23-án, az 1882. évi rendkívüli hadipótlókról szóló törvényjavaslat tárgyalása közben Onody Géza uszító hangú beszédében — a vérvádak történetében való nagy jártasságról téve tanúbizonyságot — először hangoztatta a magyar parlament előtt a rituális gyilkosság vádját.3 Istóczy sem akart elmaradni mögötte. Másnap — május 24-én — felolvasott egy levelet, amelyben őt az esetről értesítették, majd hosszasan idézte Rohlingnak antiszemita bibliává vált Der Talmudjude с. könyvét, hogy a vérvád valóságáról meggyőzze hallgatóit.4 A tiszaeszlári ügyben vizsgálat indult, amely több mint egy esztendeig tartott, de csak arra volt jó, hogy a közvéleményben az izgatott hangulatot egyre fokozza, az igazságot homályba burkolja, a valódi tényeket elferdítse. Az antiszemita szellemű újságcikkek száma rohamosan növekedett. A Függetlenség Verho^ay Gyula szerkesztésében most már teljes egészében az izgatás szolgálatába állott. Vidéken egyre-másra jelentek meg az antiszemita újságok. — Pozsonyban a Pressburger Grenzbote Simonyi Iván, valamint a Pozsony Ráth Ferenc szerkesztésében, Nyíregyházán az Ébredjünk Mikecz József szerkesztésében stb. Gombamódra szaporodtak a tiszaeszlári ügyet tárgyaló uszító hangú röpiratok. Erről értesülünk a mindvégig következetesen antiszemitaellenes Kozma Sándor kir. főügyésznek Tisza Kálmánhoz intézett leveléből.5 „Mióta az országosan ismert s figyelemmel kísért tiszaeszlári esemény foglalkoztatja a közönséget, napról-napra több s különféle alakú nyomtatványok hozatnak a nyilvánosság elé, melyeknek félreérthetetlen céljuk az ország keresztény vallású lakosait a zsidóság elleni gyűlöletre — sőt tettleges támadásra — izgatni. Ilyen többek között a „Tiszaeszlári vértanú leány és az óhitű zsidók" című, Egerben megjelent röpirat; ilyen az Esztergomban megjelenő „Esztergomi Közlöny" című lap f. ó. június 11-iki 24-ik számában közölt „Fekete felhő a láthatáron" feliratú cikk; s ilyenek azon különféle alakú és tartalmú illetőleg jelmondatú felragasztható cédulák, melyekről Excellenciádnak f. óv június 23-án 2280 sz. a. kelt rendelete szerint a budapesti főkapitány is jelentést tett. Részemről, mindezen törvénybeütköző közlemények megtorlása iránt meg fogom tenni a kellő lépéseket. Minthogy azonban az általam teendő intézkedés nem állja teljesen útját ezen nyomtatványok — különösen kéz alatti — terjesztésének: szükséges volna Excellenciádn'ak aképen intézkedni, a kérdéses és hason tartalmú nyomtatványok terjesztése a rendőri közegek által megakadályoztassék s az eladásra szánt példányok lefoglaltassanak. ' ' Tisza végre ellenintézkedésre szánta el magát, ós 1882. július 1-ón körrendeletet adott ki az ország törvényhatóságaihoz,6

amelyben kötelezi őket, intézkedjenek, hogy ezen izgató nyomtatványok . . . terjesztése ós árusítása a rendőri közegek által megakadályoztassék, az eladásra szánt példányok lefoglaltassanak s azok a törvényes megtorlás céljából teendő további intézkedések végett hozzám felterjesztessenek." A sajtószabadságot a körrendelet nem érintette, s az időszaki lapok tovább izgattak. Igaz, a törvényhatóságok sem tartották mindenütt szívügyüknek az intézkedés végrehajtását. Az eredmény nem maradt el: július elején már több helyütt zavargások törtek ki (Nagyszombat, Pozsony-Szentgyörgy, Szenicz, Pápa). A tiszaeszlári vérváddal felszított közhangulat meggyorsította az antiszemita erők szervezkedését. Istóczy elérkezettnek látta az időt az önálló párt létrehozására. Kilépett a Szabadelvű Pártból. Így emlékezik erre az eseményre: bent voltam a szabadelvű pártban és ennek padjaiból tartottam antiszemita beszédeimet, s a párt, noha minden egyes esetben kijelentette, hogy nem ért velem egyet, soha szóba se hozta azt, hogy vonjam le ebből a konzekvenciákat . . ."' Es „ez így tartott egészen a tisza-eszlári ügy * A tiszaeszlári perrel foglalkozó munkák: Eötvös Károly : A nagy per. I - III. Bpest. 1904. - Eötvös Károly — Horánszky Nándor — Funták Sándor: Eingabe der drei in der Tisza-Eszlárer Angelegenheit. Bpest. 1882.— fr. OUivier: Les juifs en Hongrie. L'affaire de Tisza-Eszlar. H. u. 1883. (Klny. a „Le Correspondant"-ból). - Ónody Qéza: Tisza-Eszlár a múltban és a jelenben. Bpest. 1883. - Das „Bilbub" von Tisza-Eszlár. Bpest. 1883. - Democritos: Tisza-Eszlár és Tisza Kálmán. Bpest. 1883. — Paul Nathan: Der Prozess von Tisza-Eszlár. Ein antisemitisches Culturbild. Berlin. 1892. - Вагу József : A tisza-eszlári bűnper. Bpest. 1933. - Hegedűs Sándor : A tiszaeszlári vérvád. Bpest. 1966. •Képviselőházi Napló 1881-1884. VI. köt. 11. 1. •Uo. 64. 1. 'OL BM. Ein. 2355/1882. «OL BM. Ein. 2355/1882. ' Istóczy Qyözö: A magyar antiszemita párt megsemmisítése és ennek következményei. Bpest. 1906. 9.1. 11 Századok 1968/1—2