Századok – 1968
Közlemények - Kubinszky Judit: Adalékok az 1883. évi antiszemita zavargásokhoz. 158
162 KUBINSZKY JUDIT felmerültéig. Ekkor azonban az én akkor már antiszemitává lett illető képviselőtársaim valamennyien ellenzékiek lóvén, kénytelen voltam közibük menni, elhagyva a biztQs Noé bárkáját: a szabadelvű klubot."8 A valóság nem egészen így festett, Istóczyt tulajdonképpen kizárták a pártból. Közben az antiszemiták szerét ejtették, hogy külföldön is propagálják Solymosi Eszter ügyét. Az 1882. szeptember 10—15. között tartott drezdai antiszemita kongreszszuson Onody Géza keltett szenzációt a tiszaeszlári ügyről tartott beszámolójával ós a Solymosi Eszterről készült festménnyel. Itt a német elvbarátok körében a magyar antiszemiták nagy sikert arattak. Bizonyítja ezt az is, hogy Istóczy manifesztumát fogadta el a kongresszus, mint a tanácskozásról kiadott hivatalos közleményt. „Munkájuk" magyarországi visszhangja a szeptember 28-án kitörő pozsonyi zavargás volt, amely rövidesen a környező falvakra is átterjedt (Cseklósz, Reese, Szentgyörgy, Ivánka). Október 2-án Tisza újabb körrendeletet küldött a törvényhatóságokhoz: „A törvényes rend fenntartására az antiszemita mozgalom ellen."9 Ettől azonban a zavargások tovább folytak. * A tiszaeszlári per tárgyalását végül, hosszú vizsgálati idő után, 1883. június 19-én kezdte meg a nyíregyházi törvényszék, és augusztus 3-án hirdette ki a felmentő ítéletet. Még javában folyt a tárgyalás, amikor éber szemű megfigyelők már észlelték az izgatottság jeleit. „Én a zsidók ellen folytatott rendszeres izgatásokat régóta, és éber figyelemmel kísértem — írta Pozsony megye főispánja, Eszterházy István 1883. július 16-án Tiszának —, s most is ismételnem kell azt, mit bátor voltam Nagyméltóságodnak annak idején írásban, és szóval is előadni, t. i.: hogyha eltöretik az, hogy büntetlenül és zavartalanul naponta a leghatározottabb módon a »Pressburger Grenzbote« szerkesztője és laptulajdonosa, Simonyi Iván országgyűlési képviselő a népséget felizgassa, akkor a zsidók nyugodtan nem élhetnek, mert folytonos aggodalmaknak, a nyugtalanításoknak vágynák kitéve, melyek ha eddig tettlegességekben nem is nyilatkoztak, de a nyugalomnak bármely percbeni megzavarását lehetségessé teszi, s így a honpolgárokat nyugtalaníthatja, — már eddig is több oldalról jöttek hozzám oly hírek, és jelentések, melyekből láthatni, hogy az antiszemiták tevékenyek, s e cég alatt a jövő választásokra befolyást, esetleg győzelmet akarnak magoknak szerezni. ... A dolog főbaja az, hogy esetleges forrongás és zavar esetében olyanok fognak szenvedni, kik sokkal kevésbé bűnösek, mint azok, akik okozói a zavargásoknak, s kik jó nyereséggel járó üzérkedósöket mint antisemitikus apostolok, s hivatalos antisemita lapok szerkesztői, előidézői a mozgalmaknak, s valóban meg kell háborodni a népnek és egyszerűbb felfogású honpolgároknak, ha látják azt, hogy újságíróknak és országgyűlési képviselőknek minden szabad, — s hogy a rendes adófizető polgár ugyan ily vétségek miatt elítéltetik. Kötelességemnek tartandom, Nagymóltóságod rendeletéhez alkalmazkodni, s ha (mit Isten ne adjon) csakugyan zsidóellenes zavargások fognának kitörni, minek valószínű megtörténhetését kétségbe vonni nem merem, — azon esetben oly erélyt kívánok alkalmazni, mely ne csak a felizgatott néptömeget sújtsa, de az okozókat is, bárkik legyenek is, — személy és állás tekintetbe vétele nélkül."10 A főispán nagyon rövid időn belül valóra válthatta volna ezt az igéretót. Július végén kezdődtek a zavargások Pozsonyban és napokon át tartottak, hogy nagyobb károk nem keletkeztek, az valóban az idejében mozgósított rendőrségnek, katonaságnak és a mindenütt jelenlevő főispánnak köszönhető, aki az esetről tett jelentésében — augusztus 3-án — továbbra is kitart eddig hangoztatott véleménye mellett:1 1 ,,. . . a zavargások eredete Simonyi Iván »Grenzbote« nevű újságjában keresendő, ez irányban már ismételve volt szerencsém Nagyméltóságodnak nézeteimet előterjeszteni, s miután ő kettős körülménynél fogva érzi magát biztosítva, t. i. a sajtótörvény, és az orsz. képviselői mentelmi jognál fogva, — el vagyok határozva ellene a holnapi közgyűlés alkalmával állást foglalni — s legvégső esetben, — ha e tekintetben határozottan kezeim meg nem köttetnek Nagyméltóságod által — Simonyi úr irányában az közbéke és biztonság érdekében, minden tekintet félretételével, rövid úton, úgy elbánni, mint egy közveszélyű izgatóval szokás, — mert ón azon szégyent ós gyalázatot, amit • Uo. 10. 1. • OL BM. Ein. 3397/1882. 10 Ol. BM. Ein. 2908/1883. "OL. BM. Ein. 3138/1883.
