Századok – 1968

Közlemények - Kubinszky Judit: Adalékok az 1883. évi antiszemita zavargásokhoz. 158

160 KUBINSZKY JUDIT lis-gazdasági helyzetért nem a kormányt, hanem a zsidóságot tette felelőssé. Méghozzá válogatás nélkül, nem tekintve vagyoni helyzetét, társadalmi állását. Ez természetesen arra késztette az amúgyis kormányhű zsidóságot, hogy még inkább a „hatalom szárnyai alá" meneküljön. Tisza taktikája világos volt: hagyni kell az antiszemitákat addig, amíg cselekményeik nem vonják maguk után az államhatalom beavatkozását. A Függetlenségi Párt vezetői úgyszintén elítélték az antiszemitizmust, de vajmi keveset tettek azért, hogy megakadályozzák saját pártjukon belüli térhódítását. A Függetlenségi Párt, igaz, nehéz helyzetben volt. A hatalomból kiszorult elégedetlenkedők sokrétű tömege egyesült zászlaja alá. Az egyre erősebben antikapitalista beállítottságú kis- és középbirtokosság, a kispolgárság zöme ennek a pártnak a tagja volt. De emellett a középosztály liberális felfogású, szellemű gondolkodású elemei éppúgy megtalálhatók voltak a párt híveinek sorában mint a függetlenségi gondolatért lelkesülő, 48-ért vérüket hullató, vagyonukat áldozó zsidók is. A párton belül kialakult csoportokat összetartotta ugyan a függetlenségi eszme, de az ellentétek egyre több nézeteltérésre adtak okot. Mégis csak az antiszemiták által provokált botrányok után került sor a velük való nyílt szakításra. De ez sem szüntette meg az antiszemita eszmék lassú beszivárgását, amely a párt képviselőinekés híveinek egy részével a „függetlenségi gondolat" tartalmának fokozatos változását, antikapitalista, antiszemita elemekkel való átitatódását eredményezte. Az antiszemita eszmék gyors terjedését elősegítették a demagóg jelszavak, amelyekkel a kizsákmányolt antikapitalista hangulatú néptömegek elégedetlenségét a liberalizmus ós a zsidóság ellen irányították. Egy nevezőre hozták a kapitalizmust, liberalizmust és a zsidóságot. Mindehhez hozzájárult a nagyfokú elmaradottság, kulturálatlanság, a középkorból továbbélő babonák sokasága, jó termőtalaj az antiszemita eszmék számára, mint erre Engels is rámutatott.2 A magyarországi antiszemita mozgalom fejlődésébe döntő fordulatot a tiszaeszlári eset hozott. 1882. április 1-ón eltűnt Tiszaeszláron özv. Solymosiné 14 éves Eszter nevű leánya, Huri Andrásné cselédje. Erre a napra esett a zsidók húsvéti ünnepe, és ez alkalomból, valamint a metszőválasztás miatt a zsidók a környékbeli falvakból is az eszlári imaházba gyűltek össze. Kis cselédek eltűnése mindennapos dolog volt, a közvetlen hozzátartozókon kívül úgyszólván senki sem törődött vele, mi lett a sorsuk. A szenzációra éhes sajtóban a nagybetűs főúri esküvők, vadászatok, bálok vagy színházi pletykák mellett csak néhány apróbetűs sor jutott számukra, ha elkóboroltak vagy öngyilkosok lettek. De ez esetben nem így történt. A szegény kis cseléd eltűnéséből országos szenzáció lett az antiszemiták „jóvoltából". Rövid két hét sem telt el, már kialakult a rituális gyilkosság középkori vádja a ^zsidóság ellen. Véletlennek tűnik, de több annál, hogy az antiszemiták egyik vezére, Onody Géza képviselő éppen Tiszaeszláron tartózkodott. Az egész antiszemita mozgalom természetéből sokat megmagyaráz az, hogy az Onodycsalád valaha büszke nagybirtokos volt azon a földön, amelyen ez időtájt már csak bérlő volt, éspedig a Phöm Simon tulajdonába átment föld szerény bórlője. Következtetéseinkben nem akarunk olyan messzire menni mint a kortárs, a prágai Politik szerkesztője* — már csak azért sem, mert nincs megfelelő bizonyítékunk —, de kétségtelen, hogy Ónodynak ós antiszemita elvbarátainak nagyon is kapóra jött a vórvádmese és minden eszközt megragadtak, hogy elhihetővó tegyék és terjesszék. 2 Az Arbeiter Zeitung 1890. máj, 9-i száma közölte Engels levelét egy osztrák szociáldemokratához. Ebből idézünk egy részletet: „Az antiszemitizmus mindig egy elmaradt kultúra jele, ennélfogva csakis Poroszországban és Ausztriában, ill. Oroszországban található. Ha itt Angliában vagy Amerikában valaki antiszemitizmust akarna szítani, egyszerűen kinevetnék... Poroszországban a kisnemesek, a junkerek, akiknek jövedelme 10.000 márka, de 20.0Э0 márkát költenek és ennélfogva az uzsorások kezére jutnak, szítják az antiszemitizmust; Poroszországban és Ausztriában a nagy tőkés versenytől tönkretett céhiparosok és kiskereskedők szolgáltatják az antiszemitizmushoz a kórust, ők az együttüvöltők. De ha majd a tőke a társadalomnak ezeket a keresztül-kasul reakciós osztályait tönkre teszi, akkor eleget tesz hivatásának és jó munkát végez, mindegy, hogy árjákról vagy sémitákról, körülmetéltekről vagy megkereszteltekről van szó; előre segíti majd az elmaradt poroszokat és osztrákokat, hogy végre elérjenek a modern állásponthoz, amely szerint minden társadalmi megkülönböztetés beleolvad a kapitalisták és bérmunkások nagy ellentétébe. Csak ott, ahol még nem ez a helyzet, ahol még nincs kapitalista osztály, ahol a tőke még túl gyenge ahhoz, hogy az egész nemzeti termelést maga alá rendelje és az értéktőzsdét tegye tevékenységének főszínhelyévé, ahol tehát a termelés még a parasztság, földbirtokosok, kézművesek és hasonló középkori maradványok kezében van, a tőke csakis ott elsősorban zsidó jellegű és csakis ott sarjad az antiszemitizmus." Megjelent: L. Spira: Antisemitismus in Österreich. Weg und Ziel. 1965. Sept. Sondernummer. * A prágai Politik с. lap szerkesztője, Lipnitzki 1882 nyarán vendége volt Ónodynak, aki nyilván azt remélte, hogy ebből a látogatásból az antiszemitákat támogató cikk fog születni. Lipnitzki valóban közölt egy cikksorozatot a krakkói Czas-ban, de ebben odáig megy el, hogy az antiszemitákat gyanúsítja meg Solymosi Eszter meggyilkolásával.