Századok – 1968
Közlemények - Le Goff; Jacques: Van-e Annales-iskola? 145
156 JACQUES LE GOFF Kutató Központ (Centre de Recherches Historiques) lett a tapasztalatok gyűjtőhelye ós egyszersmind mindazon ankétok, eszmék, problémák felkarolója, amelyeknek az Annales nyitotta meg hasábjait. 8 az Annales terhei egy részét hamarosan magára vette, a történeti ós rokon tudományok különböző területein, egy sor testvér-szakfolyóirat, mint az Etudes Rurales, a L'Homme az antropológiai és néprajz vonatkozásában, a „Cahiers du Monde Russe et Soviétique", meg az „Études Africaines". Végül pedig egy egész sor publikáció és gyűjteményes vállalkozás vitte tovább, részint ^Rue de Varenne-beli Központ, részint a rue de la Baume 20. sz. alatt létrejött új Központ (Centre des Aires Culturelles) kiadásában, gyakran mintaszerű könyvekkel, az Annales törekvéseit, kezdeményeit;77 Az Annales, ebben az új helyzetben, hű maradt eredeti irányvételéhez, annyira, hogy 1961-ben a kollektív vizsgálatokat is újra elkezdte egy, az anyagi élet és a biológiai magatartás összefüggéseit elemző ankéttal. De, mint Fernand Braudel írta 1969-ben, az Annales születésének harmincadik évfordulóján: „Hűségünk abban áll, hogy tovább megyünk előre."78 Ebben az előre irányulásban az egyik legfontosabb mozzanatnak tekinthető, hogy az Annales új állásponthoz jutott. Ugy látta: nem elégedhetik meg többé azzal, hogy a többi tudományágra vetett pillantások segítségével világítsa meg a történeti kutatás útját, hanem valamennyi ember-tudományt kell együttesen átfognia. Fel kell hagynia, ha nem is a történelem specifikus művelésével és különleges kedvelésével, hanem a történettudomány imperializmusával, és azon kell lennie, hogy a történelem kezdje el a többi ember-tudomány gyarmati sorból való felemelését. Az 1959. évfolyam ugyanezen számában Fernand Braudel igen határozottan körvonalazta ezt az irányvételt: „Marc Bloch és Lucien Fèbvre idején a történelem az emberrel foglalkozó tudományok minden ágát saját hasznára készült meghódítani és megszervezni, legalább is beléjük hatolni úgy, hogy ezáltal gazdagítsa problematikáját, felújítsa technikai eljárásait. Ma a probléma más: az, hogy részt vegyünk az ember-tudományok különböző elemeinek összeépítésében."79 Az új irányvételt egyébként már Lucien Fèbvre előkészítette az Annales hasábjain, midőn 1943-ban így írt: „A korszak mozgási irányával megegyezően kell dolgoznunk"80 , és midőn 1946-ban arra szólította fel az Annales-t, hogy újuljon meg a világgal együtt ós egy olyan történelem ügyét támogassa, amely megfelel majd annak az új világnak, amelyről megérezte, hogy az űrhajósoké lesz ós a Harmadik Világé. „Az Annales — írta — találja meg helyét az időben és a térben, a térben, amelyet másként világegyetemnek szoktunk nevezni, és amelyben földünk csak egyetlen apró anyaggolyó millió más között, a tejút egyik sarkában, akkora, hogy máris kezd kutató álmaink számára szűknek bizonyulni." S azt is hozzátette: az Annales „forduljon azon világméretű civilizációk felé, amelyek lassanként az európai civilizáció helyébe fognak lépni".81 Megnyílni tehát minden ember-tudomány előtt, és különösen azok módszerei, új törekvései előtt. Új távlatokat nyer a történeti földrajz. Fernand Braudel már 1944-ben felvetette: „Beszélhetünk-e a biológiai egyed földrajzáról?"82 1954-ben az Annales az ökonometriát mutatta be olvasóinak,8 3 1963-ban, Raymond Aron műve kapcsán, a tudományos politikológiát,84 1964-ben a strukturális antropológiát, Claude Lévi-Strausa művén keresztül.85 1 9 6 5-ben a történelem és lélektan viszonyát, Michel Foucault: „Histoire de la Folie" c. munkája alkalmából86 a történelem ós a pszichoanalízis viszonyát87 vetette fel, és már 1959-ben, Emmanuel Le Roy Ladurie-vel, a történelem és az éghajlat problémáját. Az új irodalmi kritikát Roland Barthes szembesítette a történelemmel 1960-ban 88 ,1964-ben az irodalmi termelés ós fogyasztás módszertanára tett javaslatot François Furet, a felvilágosodás, a XVIII. század ideológiájának új vizsgálatával kap-"Vingt années d'Histoire Economique et Sociale. Table analytique des „Annales"... (1929-1948) par M. A; Arnould. Paris. 1953. 78 1959. 1 -2. 1. 7» Uo. 80 1943, 5-24. 1. 81 1946, 1-8. 1. 82 1944, 28-37. 1. 83 1954 75—82. 1. 81 1963,' 119-132." és 475-498. 1. 85 1964, 1085-1116, és 1965, 62-83. 1. 88 1965, 923-938. 1. 87 1965, 18-44. és 1964, 237-249. 1. 88 1960, 524-537. 1.
