Századok – 1968
Közlemények - Le Goff; Jacques: Van-e Annales-iskola? 145
154 JACQUES LE GOFF Ezen irányban tovább haladva írta Marc Bloch legnagyobb francia követője» George3 Duby 1958-ban, az Annales hasábjain, „A feudalizmus: egy középkori mentalitás" cím alatta következőket: ,,B. D. Lyon szép könyve (From Fief to Indenture. The transition from feudal to non feudal contract in Western Europe) megmutatja az anyagi feltételek fejlődése és a kollekív pszichológia fejlődése közti összefüggéseket ós eltéréseket egyaránt. A gazdaságtörténetet meghosszabítja a mentalitások történetével. Kitűnően megvilágítja e bizonyosságot: mi hát a feudalizmus? Mindenekelőtt a gondolkozásban jelentkező hajlam."69 E véleményem szerint veszélyes próbálkozás, amely a kollektív gondolatvilág történetét szeretné az egész történelem végső magyarázó eszközévé tenni, elvezet bennünket az Annales háború előtti irányzatának még hátralévő problémájához, ahhoz, hogy mi volt viszonya a marxizmussal. Valóban, ha megszokott- dolog is manapság a kollektív érzésvjlág ós mentalitás történetét a történeti kutatás végső fázisának tekinteni, mert kétségtelenül ez a legnehezebb, legbonyolultabb témakör, amely a legszéleskörűbb jártasságot igényli, míg felszerelése, módszertana, problematikája még igen kezdetleges, — a probléma végső fokon mégis az, hogy ez a fejlődés feltóteleit szabja-e meg, vagy csak a koronát teszi-e fel a történelemre, vagyis, a marxista szóhasználattal élve, hogy alapról vagy felépítményről van-e itt szó. Ha arra gondolunk, hogy az Annales új szakaszt nyitott, előítéletektől mentesen, nyílt szemmel figyelve a jelent is, több gondot fordítva a struktúrák, mint a járulékos jelenségek vizsgálatára, ós elsőbbséget adva a gazdasági mozzanatnak, ha továbbá arra is gondolunk, hogy szerkesztői, ideológiai és politikai szempontból egyaránt „baloldaliak" voltak, bár nem vettek részt a küzdelemben és nem léptek ki a politika porondjára, leszámítva a háború alatt az ellenállás nagy küzdelmét, amelyben Marc Bloch életét áldozta fel, — ilyen körülmények között meglepőnek kell találnunk, hogy a folyóirat szóhasználatában ós szellemében a marxizmusnak jóformán nincs nyoma. Nem mintha az Annales bárminő titkos vagy nyílt ellenszenvvel viseltetett volna a marxizmus iránt. Hiszen az Annales hasábjain fejezte ki tiszteletét Marx iránt utóbb, a háború után, Fernand Braudel, az egyik legszebb módon, ahogy azt történész valaha is tette: „Marx zsenije — írta —tartós hatalmának titka abban áll, hogy ő volt az első, aki valódi társadalmi modellt szerkesztett, a hosszú tartamú történeti folyamatból kiindulva."70 Lucien Fèbvre pedig már 1936-ban így írt az Annales hasábjain: „Tod dem Marxismus ! a hitleristák e Németországban mindenfelé kiplakatírozott ós ismételgetett jelszava azt mindenesetre megmutatja, hogy Marx, az a Marx, akinek naponta kijelentik többé nem létezését, azon hatalmas erővel élő holtak egyike, akiket meg kell ölniök, vagy pontosabban: akikről azt az illúziót szeretnék kapni, hogy megölték."71 Hát akkor ? Először is arra gondolhatnánk, hogy az Annales, a szerkesztők, ós különösen Lucien Fèbvre, aki közülük legközelebb állt a politikához, egy olyan francia szocialista hagyománynak voltak rabjai, amely, lelkesen ragaszkodva olyan, részint kisebb jelentőségű, részint nagy mértékben elavult teoretikusokhoz, mint Saint Simon, Proudhon, Fourier, Guesde, Jaurès, elhomályosította előttük Marxot ós a marxizmust. A kérdésre azonban felelt maga Lucien Fèbvre 1937-ben, az Annales hasábjain, e szavakkal: „Nem vagyok proudhonista, sem közelről, sem messziről." S e nyilatkozata után lelkes elismeréssel írt Marx és Engels munkásságáról és a marxista módszerről, annak alapján, amit e témákról a nagy marxista pszichológus, Henri Wallon írt „A marxizmus fényében" (A la lumière du marxisme) с. gyűjteményes vállalkozás második kötetében.72 Számolnunk kell persze azzal, hogy e történészek nem igen voltak járatosak a marxista gondolkozásban ós fogalomhasználatban, ós ezek megfelelő kifejtése sem állott rendelkezésükre. Számolnunk kell továbbá vulgármarxisták vagy a marxizmuson élősködő ál-marxisták által kiváltott rossz hatással. 1936-ban — a francia Népfront időszakában — Lucien Fèbvre így írt: „Kétségtelen tény, hogy Marx munkáinak gondolati felépítése nehézzé teszi az érintkezést. Nem kevésbé kétségtelen az a másik tény is, hogy a rossz marxisták éppen úgy kárt okoztak a marxizmusnak, mint egykor a kereszténységnek azok a vulgáris, fecsegő és bizalmaskodó prédikátorok, akiktől úgy visszaborzadt minden ép érzékű lélek a reformáció hajnalán."73 Dehát túl kell lépnünk e kifogásokon. Lucien Fèbvre és az Annales munkatársai, ha akarják, képesek lettek volna arra, hogy komolyan tanulmányozzák Marxot és különbséget tegyenek az igazi és a hamisított marxizmus között. " 1958, 765-771. I. "1958, 725. 1. 71 1936, 507. 1. "1937, 307-310. 1. " 1936, 507. 1.
