Századok – 1968
Közlemények - Le Goff; Jacques: Van-e Annales-iskola? 145
150 JACQUES LE GOFF Ez a teljes, totális történelem, amelyet az Annales óhajtott előmozdítani, először is aktív jellegű, amely nem várja, hogy a történelmi tények maguktól láncba álljanak a robot-történész szeme előtt. Az Annales számára a valódi történelem annyi, mint problémát felvető, kérdésekkel jelentkező, problematikának alávetett történelem. A történész-munka értéke azon kérdőpontokétól függ, amelyekkel a történész nekifog. „A kutatás igazi kerete a probléma" —írta 1943-ban Lucien Fèbvre.25 1940-ben pedig, Michael Postán székfoglaló előadása alkalmából a Cambridgei Egyetem gazdaságtörténeti tanszékén, Marc Bloch így nyilatkozott: „Két kézzel tapsolunk e kitűnő formulának, amelyet mi is teljesen magunkévá teszünk: minél inkább a problémák irányítják a tények kutatását, annál közelebb jut majd munkánk ahhoz, ami a társadalomtudományokon belül a történelem igazi funkciója."26 Ily történetfelfogásnak az Annales-1 harcba kellett vinnie egy másik, olyan felfogás ellen, amely Franciországban hagyományosan az École des Chartes-hoz kapcsolódott. Persze nem volna igazságos e kapcsolatot túlhangsúlyozni. A maga területén az École des Chartes jeles szolgálatokat tett a történelem ügyének, aztán meg nem egyedül az École des Chartes tagjai használták rosszul az erudíciót, és ma már bizonyságot tesznek arról, hogy ném képtelenek látókörüket kitágítani. Nincs hamisabb viszont annál a vádnál, amelyet olykor felhoztak az Annales ellen, hogy megveti az erudíciót. Az Annales, kétségtelen, magát e szót sem túlságosan szereti, mert penész-szagot, zárt ós szemellenzős légkört idéz, az olyan tudósét, aki papírízű, poros dokumentáció fölé hajolva nem képes az élő valóság szemébe nézni. De az Annales mindig kiemelte azt, amit az 1929. január б-i nyilatkozat ,,a becsületes, lelkiismeretes és szakmailag megbízhatóan felfegyverzett munka példás erényének" nevezett. Az Annales mindenkor előtérbe állította, Marc Bloch szavával, a történész szakmai „mesterségét". A mesterséget, amelynek megvan a maga saját felszerelése, megvannak saját munkaeszközei. S vajon melyik történész-folyóirat szentelt az Annales-nál több sort, cikket, sőt egész rovatokat e munkaeszközöknek, megtalálásuk, kijavításuk, használati módjuk problémáinak? Csakhogy egy modern, célszerű, használható felszerelés érdekében. Az erudíciót nenT öncélnak tekintve, hanem olyasminek, ami a történelem ügyét szolgálja. Az Annales csak a meddő és elavult erudíció ellen hadakozott. Fernand Braudel írta 1949-ben egy barátjáról, akit kissé mámorossá tett mindent csak madártávlatból néző problematikája: „Szeretném, ha a történelmen túl többet gondolna a történész-mesterségre is . . . amelynek különösen szüksége van arra, hogy mint szellemét, legelemibb technikai eljárásait is felújítsa. A talaj szintjén is dolgozni kell, nemcsak magasból."27 Ez az erudíció ne szorítkozzék a dokumentummal szemben passzív szerepre. Ellenkezőleg: halmozza el kérdésekkel azt, provokálja válaszát. Marc Bloch így írt 1931-ben Francesco di Marco Datini levéltári anyagával kapcsolatban: „Lehetetlen mindent kiadni. De vajon valóban arról van-e szó csupán, hogy a kiadandót jól kell kiválasztani? A fő dolog, inkább így mondanám, az, hogy jól kérdezzünk. Össze kell állítani egy olyan kérdőívet, amely a gazdaságtörténet egyik nagy problémáját sem hagyja figyelmen kívül, ós e kérdőívvel a kézben kell kimerítően feldolgozni az ódon toszkán palazzo csodálatos levéltárát: mi ezt várjuk azoktól a történészektől, akiknek megvan a szükséges idejük ós hozzáértésük ahhoz, hogy e szép feladathoz fogjanak."28 Mint tudjuk, Federigo Melis ragyogóan megvalósította ezt a programot.2 9 Az erudíció legyen továbbá hasznos is. 1937-ben, „a hasznos munka apológiájáról" írva, Marc Bloch így nyilatkozott: ,\Szemben a laboratóriumi munka csodálatos sikereivel, olyan emberek sokasága közt, akiket a gyakorlat gondjai kötnek le, a mi tudományágaink, még fejletlen életkorban, csak szegényes és fenyegetett létnek örvendenek. Csak úgy lesznek képesek megőrizni az élethez való jogukat, ha termékeiket megtisztítják minden holt tehertől és szemfényvesztéstől . . . Ha nem lesz több olyan vaskos kötet, amelynek haszna, lényeges mondanivalója egy-két cédulára szorítkozik."30 Az erudíció induljon ki mindig általános problémákból, hogy végül, monografikus tanulmányon át, ismét általános érdekű konklúziókhoz jusson el. Persze nem úgy, hogy indok nélkül általánosít valami sajátos esetből, hanem úgy, hogy kutatási eredményeit szélesebb összefüggésekig vezeti el. Az erudíció ösvényének a történelem útjára kell kivezetnie. Georges Espinas 1934-ben „Az általánostól való visszariadás: az erudíciós 25 1943/1, 93. 1. 28 1940/1, 161. 1. " 1949, 311-315. 1. " 1931, 240. 1. 29 F. Melis: Aspetti della vita economica medioevale (Studi nell'Archivio Datini di Prato). Siena, 1962. " 1937, 80-85. 1.
